Szerző: Dr. Baglyas Ferenc
Megvizsgáltam, hogy bogyóritkítással milyen eredményt lehet elérni ezen a téren. A csemegeszőlőt frissen fogyasztjuk, ezért a rendszeres permetezést igénylő fajták bogyóhéján jelentős mennyiségű növényvédőszer-maradvány lehet, ami különösen a gyerekekre jelenthet veszélyt.
A környezetterhelést az ellenálló szőlőfajták termesztésével tudjuk csökkenteni. Az is fontos szempont, hogy ezek a fajták kevésbé fertőződnek meg, és a termésünk nem pusztul el akkor sem, ha nem tudunk megfelelő időben védekezni a betegségek ellen (pl. távoli nyaralóknál).
Fontos, hogy a rezisztens fajták is piacosak legyenek, ízük ne maradjon el a hagyományos európai fajtákétól. A fogyasztó szemmel vásárol, ezért sokat számít a bogyó mérete. Rezisztens csemegeszőlő-fajtáink kiváló ízű bogyói 4 gramm körüliek, amit jó lenne 6-8 grammra növelni.
Ez csak speciális zöldmunkával, bogyóritkítással vagy gyűrűzéssel lehetséges (utóbbiról a Kertészet és Szőlészet októberi számában olvashattak, Gyűrűzés és gibberellin: két eszköz a csemegeszőlő minőségének javításában címen – a szerk.), vízzel és tápanyaggal jól ellátott ültetvényben. E célból június végén az Italia és Moldova fajták bogyóinak 40%-át eltávolítottuk egy kecskeméti szőlőültetvényben.
Alberto Pirovano olasz nemesítő hozta létre 1911-ben és adta hazája nevét a fajtának. Mind a mai napig megbízható fajta, ezért árutermő ültetvényekben is jelen van. Kései érése miatt csaknem felhagytak vele, de a klímaváltozással az érésideje is előbbre jött.
Hibájának róják fel lisztharmat-érzékenységét és napégésre való fogékonyságát. Zöldmunkaigénye is nagy, szálvesszős metszést igényel. Bogyói viszont 6-8 grammot nyomnak, szilárdan kapcsolódnak a kocsányhoz, éréskor szép sárgára színeződnek, ízük kellemes, enyhén muskotályos. Jól eltartható és szállítható csemegeszőlő.
A másik vizsgált csemegeszőlő a Moldova volt, az utóbbi évek egyik sikerfajtája. Értékét ellenálló képessége, tőkén tarthatósága adja. Termését október végén lehet betakarítani, amikor a többi szőlőfajta már leérett. Fürtjei az őszi esőzésekkel sem rothadnak, jól eltarthatók, tárolhatók és szállíthatók. Kedveltsége kései éréséből fakad.
Az ősz végén hiány van a szabadföldi szőlőből, ezért a piacon keresett, jó áron értékesíthető. Hamvas, kék bogyói ropogósak, teljes beéréskor finomak, édesek. Bogyói az Othello fajtánál nagyobbak, tojásdad alakúak, mentesek az úgynevezett labruszkaíztől. Szellős lombja van, homokon is erős növekedésű, csapos metszést igényel.
A bogyókat kézzel ritkítottam, a fürtvégek és a fürt belsejének fejletlenebb bogyóit szüretelőollóval távolítottam el. Körülbelül a bogyók 40%-a maradt a fürtön. Éréskor tapasztalható volt, hogy mindkét fajtánál a ritkítás nélküli fürtök tömöttebbek voltak, bogyóik pedig kisebbek. A bogyók tömegét fajtánként 10-10 véletlen kiválasztott bogyó átlagával adom meg.
Tapasztalatok szerint a ritkított fürtök korábban értek, magasabb volt a bogyók cukortartalma, és látványosan változott a fürt felépítése és a bogyók mérete. Az Italia bogyóritkítás nélkül tömött fürtöket hozott, a ritkított fürtök lazábbak voltak, viszont a termés mennyisége lényegesen csökkent a ritkítatlan fürtökhöz képest. A bogyók méretének növekedése az amúgy is nagyobb bogyójú fajtán még piacosabb fürtöket eredményezett.
A bogyók hosszának és szélességének aránya kifejezi a bogyók alakjának egyöntetűségét. A Moldova fajta bogyói szabályos elosztást mutattak, vagyis a bogyók nagy része hasonló alakú volt, inkább tojásdad. Az Italia bogyóinak alakja viszont heterogénebb, szélesebb skálán mozgott, ami rontja a piacosságot.
Összességében elmondható, hogy a fürtök tömege nagymértékben eltért a kezeletlen és a ritkított fürtök esetén. A kezeletlen fürtök tömege csaknem kétszerese volt a ritkított fürtökének. Felmerül a gondolat, hogy a ritkítás következtében csökkent mennyiségű, viszont lazább fürtszerkezetű és nagyobb bogyóméretű szőlőtermés magasabb ára tudja-e ellensúlyozni a ritkítás nélküli szőlő nagyobb, de alacsonyabb áron eladható termésmennyiségét.
Házikertben néhány nagy bogyójú és tömött fürtű fajtánál növelhető a bogyóméret és lazább lesz a fürt szerkezete, árutermő ültetvényekben viszont ez nehezen kivitelezhető. A ritkítás kézimunkaigénye viszont nagy, ezért más ritkítási módszereket is érdemes lenne kipróbálni, mint például a fürtfésülés. A két fajta esetében a ritkítás nem volt szükséges, ráadásul inkább terméskiesést okozott. Az Italia szőlőfajta bogyóinak kisebb mértékű ritkítása segítheti a kedvezőbb fürtszerkezet kialakulását, ennek mértékét viszont át kell gondolni.
Szerző: Dr. Baglyas Ferenc
