Szerző: Dr. Kovács Szilvia

Jelen cikkünkben a saját felhasználásra vagy helyi termelői piacokon történő értékesítésre szánt úgynevezett kisüzemi gyümölcsösök fajta­választásához, fajtatársításához adunk támpontokat.

Gyümölcsösünk tervezésénél, kialakításánál több tényezőre is figyelnünk kell. A telepítendő gyümölcsfajok, fajták száma másként alakul, ha saját felhasználásra és háztartási léptékű feldolgozásra szánjuk a gyümölcsöket, vagy ha kis­üzemi gyümölcsöst létesítünk és helyi termelői piacokon kívánunk értékesíteni. Ismernünk kell, hogy a fajta öntermékeny-e vagy gondoskodnunk kell pollenadó fajta ültetéséről, így biztosítva a rendszeres terméshozást, a megfelelő termésmennyiséget. Erről sajnos gyakran elfeledkeznek a termesztők. Fontos a növekedési sajátosságok – növekedési erély, korona/bokor alakja – ismerete is, mely meghatározza az ültetési távolságot a többi gyümölcsfától, épülettől, szomszédtól.

Gyümölcsfajaink termékenyülési igénye nagyon változatos. Az öntermékeny fajok, fajták önmagukban is ültethetők, a saját virágporral történő megporzásból elegendő termést hoznak, és magjaik csíraképesek. A szamóca, a málna, a szeder, a piros ribiszke, a köszméte és az őszibarack hazánkban termesztett fajtái öntermékenyek, önmagukban is ültethetők.

Az önmeddő fajok, fajták saját virágporral történő megporzásából nagyon kevés termés képződik. Önmeddő fajok az alma, a körte, a birs, a fekete ribiszke, a héjasok közül pedig a dió, a mogyoró, a gesztenye és a mandula.

A saját virágporral történő termékenyülést akadályozhatja, ha a nő- és a hímvirágok nem egyszerre válnak ivaréretté. Diónál, gesztenyénél és mogyorónál gyakori jelenség, ezért fontos a pollen­adó fajta ültetése. Diónál a pollenadó aránya nagyon csekély legyen, 1-2%, mert a túl sok pollen a terméskezdemények lehullásához vezet. Ezért nem szerencsés magoncállományból dióültetvényt létesíteni, mert ott minden fa külön „fajtának” tekinthető. Gyakori a túlporzás, melynek eredménye a sok lehullott terméskezdemény, és a kicsi termésmennyiség.