A tenyészidőszak legelején, a rügyfakadástól virágzásig tartó időszakban elvégzett növényvédelmi munkákat a későbbi permetezések nem pótolják.
A tavaszi kezelések legfontosabb célja a kórokozók elsődleges fertőzéseinek, illetve kártevők esetében az áttelelő alakok továbbfejlődésének megakadályozása. Az egyes évjáratok időjárása hatással van a károsítás alakulására: szárazabb évjáratokban a rovar- és az atkakártevők, csapadékosabb években pedig a gombás és a baktériumos betegségek lépnek fel nagyobb mértékben. A termesztők már választhatnak a kínálatból olyan fajtákat is, melyek az alma jelentős betegségeivel szemben toleránsak vagy akár rezisztensek.
Az alma növényvédelme a ventúriás varasodás és a lisztharmat elleni védekezéseken alapszik, ezért a két betegség ellen még az almafák virágzása előtt meg kell kezdeni a védekezést.
A ventúriás varasodás az almafák legjelentősebb betegsége, a termesztett fajták jelentős része (pl. Idared, Golden Delicious-típusok, Gala, Jonagold) fogékony rá. A kórokozó a fertőzött leveleken képes fennmaradni, tavasszal innen indulnak el az első fertőzések. Azokban a kertekben, ahol nem védekeznek ellene, csapadékos években járványszerűen elterjedhet, és jelentősen rontja a termés mennyiségét és minőségét. A kórokozó megtámadja a levelet és a gyümölcsöt, néha még a virágot is. A fertőzés egérfüles állapottól lombhullásig bármikor létrejöhet. Legfogékonyabbak a fiatal, növekedésben lévő növényi részek. A lehullott levelekben található ivaros szaporítóképletekben, az ún. pszeudotéciumokban kedvező, csapadékos, párás időjárás esetén már márciusban aszkospórák képződnek, melyek még a virágzás előtt fertőzhetik a leveleket. Erős fertőzési nyomás esetén az első tünetek, a mintegy félmilliméteres barnászöld foltok már a virágzáskor megjelennek a leveleken. Ezek a foltok a fertőzés előrehaladtával bebarnulnak, elszáradnak, és ha összeolvadnak, akár teljes lombvesztést is előidézhetnek. Különösen veszélyesek a kora tavaszi fertőzések (a virágzás előtt, alatt és röviddel azt követően), amikor a virágok és később az apró termések lehullhatnak.
A tél végén elvégzett lemosó kezeléssel hatékonyan megalapozhatjuk az éves növényvédelmet. A növényvédelmi kezelést rügyfakadáskor, és a tenyészidőszak végéhez közeledve elegendő kontakt (réz) hatóanyagú készítményekkel elvégezni, a köztes időben pedig előrejelzésre alapozottan lehet védekezni felszívódó szerekkel. Az első tavaszi kezelések a rézérzékenység figyelembevételével az almatermésűekben a zöldbimbós állapot végéig folytathatók perzselés veszélye nélkül.
