Szerző:Dr. Klincsek Pál

A rózsa esetében ez a funkció a díszítés, amit virágjával, termésével, a növény megjelenésével, formájával fejt ki.  Ahhoz, hogy a benne rejlő genetikai adottságokat minél hosszabb ideig meg tudja mutatni, rendszeres metszést igényel.

A metszés általános szabályai a rózsákra is érvényesek, azaz az erős növekedésűeket gyengébben, a gyengéket erősebben metsszük. A bokron a meghagyott rügy lehetőleg kifelé álljon és fölötte legföljebb 4-5 mm-es csonk maradjon, a rüggyel ellentétes irányba néző, enyhén lejtő, sima metszlappal. Ehhez mindig kiváló minőségű, éles szerszámokat használjunk, amelyek a hajtásrendszert nem roncsolják. Bár nincs különösebb előírás, hogy milyen speciális szerszámok az ideálisak, fontos, hogy a bokrok olykor szűk elágazásaihoz is jól hozzáférjünk. Ezért,

A metszés során figyelembe kell venni azokat a gyakorlati csoportokat, amelyekbe a metszeni kívánt rózsák sorolhatók. Ez a nemesítőktől, ter­mesztőktől, szakspecialistáktól függően nagyon sokféle és olykor átmeneti is lehet. Mi a következőket tárgyaljuk: vadrózsák, kisebb vagy nagyobb termetű park-, illetve bokorrózsák, teahibridek (vagy vágórózsák), többször nyíló alacsonyabb vagy magasabb ún. ágyásrózsák, a törpe vagy cserepes rózsák, valamint talajtakaró rózsák.

Mikor metsszünk?

Számos cserje és fa metszhető lombhullástól rügyfakadásig, fagymentes időben. A rózsa ezektől eltér: őszi metszés esetén a sebek nem biztos, hogy időben beforrnak, a túl kora tavaszi metszés után pedig a kései fagyok károsíthatják a meghagyott rügyeket. Októbertől február végéig tehát hagyjuk a rózsákat pihenni, majd március elején, amikor az aranyfa (Forsythia) elkezd virágozni, kezdődhet a munka.

Ha viszont késleltetnénk, akkor a metszést még később kezdjük – a levelek megjelenésekor –, és több vesszőt (csapot) hagyunk, csaponként kevesebb (2-2) rüggyel.

Legyen szó bármely fajtakörről, a frissen (ősszel, tavasszal) telepített rózsát úgy kell metszenünk, hogy a virágot tartó vázszerkezet mielőbb kialakuljon. Az áttelelt vagy meglévő egészséges vesszőket (ami rendszerint három-négynél nem több) 2-3 rügyre vágjuk, hogy minél erősebb hajtások fejlődjenek. A kúszó-, park- és vadrózsákon valamivel több rügy is maradhat, de 20-40 cm-nél hosszabb csapokat ne hagyjunk.

A fenntartó metszés általános irányelve minden rózsacsoportra érvényes. Ha ősszel felkupacoltuk a töveket, a kibontás után szemrevételezzük az áttelelt bokrokat, és tisztítsuk meg az elpusztult, beteg, törött, keresztben álló elágazásoktól. Ehhez a tisztító metszéshez hozzátartozik a felesleges termések eltávolítása és az erősen vízszintes alá görbült ágvégek megkurtítása is (elsősorban vad- és parkrózsák esetén). Tőben vágjuk le a túl gyenge, erőtlen, túl sűrűn növő elágazásokat, hogy a kitisztított bokor virágtartó váza szellős legyen, és karakteres formája érvényesüljön. Az alanyvesszőket (sarjakat), amelyek többnyire a talajból törtek elő, a kibontás után tőből távolítsuk el.