Szerző: Waum Konrád Hunor
Románia rizspiaca az elmúlt időszakban látványos változáson ment keresztül. A fogyasztás növekedése egyértelmű trend, amelyet részben az étrendi szokások átalakulása, részben pedig a nemzetközi kereskedelem erősödése hajt. A belföldi fogyasztás növekedése mellett a hazai termelés nem tud érdemben bővülni, így az ellátás döntő része külföldről érkezik.
A statisztikák alapján a belföldi szükséglet több mint 85–90%-a importból származik, ami egyértelműen jelzi az ország erős külső kitettségét. A legfontosabb beszállítók között ázsiai országok – különösen India, Pakisztán és Thaiföld – szerepelnek, de az Európai Unión belülről, főként Olaszországból is érkezik rizs.
A teljes termőterület azonban alig néhány ezer hektár, ami nem elegendő a fogyasztás fedezésére. Erdélyben a termesztés gyakorlatilag hiányzik a kedvezőtlen vízgazdálkodási és klimatikus feltételek miatt.
A termelés bővítésének legnagyobb akadálya továbbra is az öntözési infrastruktúra hiánya. A rizs vízigényes kultúra, ezért csak speciális, szabályozott vízellátás mellett termeszthető gazdaságosan. Emellett a magas beruházási költségek és az alacsony jövedelmezőség is visszatartja a gazdálkodókat.
A globális piaci környezet tovább növeli a bizonytalanságot. Az elmúlt időszakban India – a világ egyik legnagyobb exportőre – több alkalommal korlátozta a rizskivitelét, ami áremelkedést okozott a nemzetközi piacokon. Ez közvetlen hatással van az importfüggő országokra, így Romániára és Magyarországra is.
Bár elméletben lenne lehetőség a hazai termelés bővítésére, a jelenlegi agrárpolitikai prioritások nem ebbe az irányba mutatnak. A támogatások elsősorban a nagyobb területen termesztett szántóföldi növényekre koncentrálnak, így a rizs továbbra is marginális szereplő marad.
A termőterület ugyanakkor korlátozott, néhány ezer hektár nagyságrendű, így a belföldi termelés nem fedezi a fogyasztást. Magyarország rizsszükségletének jelentős részét szintén importból biztosítja, főként ázsiai és részben európai forrásokból. A termelés bővítését itt is az öntözési igény, a magas költségek és az alacsony jövedelmezőség korlátozza, ugyanakkor a meglévő termelési hagyományok miatt valamivel nagyobb a potenciál, mint Romániában. Összességében Románia és Magyarország rizspiaca rövid és középtávon is importfüggő marad. A globális ellátási láncok stabilitása és az árak alakulása ezért meghatározó tényezővé válik a hazai fogyasztók és kereskedők számára egyaránt.
Waum Konrád Hunor
Már létezik évelő rizs – mégsem vonhatjuk egyelőre termesztésbe
