A gyerekek többsége ma már egyre távolabbról találkozik az élelmiszer-termelés valóságával, sokak számára az étel a boltból érkezik, a földdel, a növényekkel és az állatokkal pedig csak ritkán alakul ki személyes kapcsolat. Arról, hogyan lehet a családokat és a fiatalabb generációkat közelebb vinni a gazdálkodáshoz és az élelmiszer valódi értékéhez, Deborah Niemann amerikai szerzőt, önellátó gazdálkodót és ismeretterjesztőt, valamint Dr. Halbritter András Albert agrárpedagógiai szakértőt kérdeztük. Válaszaikból kirajzolódik, a kert, az állatok és a saját kézzel végzett munka nemcsak tudást ad, hanem felelősségre, türelemre és természetközeli gondolkodásra is nevel.

A gyorsételektől a vidéki gazdaságig

Deborah Niemann története nem hagyományos mezőgazdasági családi háttérből indult. Nem úgy nőtt fel, hogy természetes lett volna számára a kert, az állattartás vagy a saját élelmiszer előállítása. Gyerekkorában sok gyorséttermi és kényelmi ételt fogyasztott, és – mint felidézi – gyakran betegeskedett is. Első várandóssága idején találkozott először azzal a gondolattal, hogy az étrend nemcsak táplál, hanem az egészségre és a mindennapi jóllétre is hatással lehet.

Ez a felismerés egyszerűnek tűnt, mégis új irányt adott az életének. Úgy gondolta, ha természetesebb ételek kerülnek a családi asztalra, gyermekei talán egészségesebben nőhetnek fel, mint ő. A család végül 2002-ben vidékre költözött, hogy organikus szemlélettel saját élelmiszert termeljen.

Az évek során pedig azt is megtapasztalta, hogy a gazdaságban élni nemcsak testi, hanem lelki értelemben is más minőséget jelent, közelebb visz az ételhez, a munkához, az állatokhoz és a természet ritmusához.

A magyar olvasó számára sem idegen ez a gondolat, a háztáji gazdálkodás, a kiskert és a helyi termelői élelmiszer nálunk is fontos tapasztalat. A gyerekek azonban egyre ritkábban látják az élelmiszer útját a termeléstől az asztalig.

Munkájában a kecskék is fontos szerepet kapnak. Niemann szerint a kezdő gazdálkodók számára azért lehetnek jó választások, mert kisebbek és könnyebben kezelhetők, mint a tehenek.

Úgy fogalmaz, a kecske „pont megfelelő mennyiségű tejet ad” egy család számára, egy tehén tejhozama sok háztartásnak túl sok, a juhok pedig jellemzően csak négy-hat hónapig tejelnek. A kecske emellett húst is adhat, így kis léptékű gazdaságban többféle szerepet tölthet be.

Niemann szerint az önellátás nem azt jelenti, hogy mindent magunknak kell előállítani. Ez az egyik legnagyobb tévhit a témával kapcsolatban.

– mondja.

Van, akinek a kert a jó kiindulópont, a húst és a tejet pedig helyi termelőtől szerzi be, akár cserekapcsolatokon keresztül.