Az árutermelő zöldségkertészet német nyelvű szaklapja, a Gemüse a Sustainable Cities and Society szakfolyóiratban megjelent tanulmányt foglalta össze, amely 30 európai ország 840 városában elemzi az urbánus mezőgazdaságban rejlő lehetőségeket.
A tudományos cikk első szerzője, Stepan Svintsov, a németországi Leibniz-intézetházózat ökológiai területfejlesztésre szakosodott intézetének szakértője úgy nyilatkozott a frissen közzétett eredményeikről, hogy „geoinformációs alapú elemzési megközelítéssel vizsgáltuk, a kihasználatlan területek – mint például tetők, házikertek, zöldfelületek és beépítetlen városi telkek – miként alakíthatók át termékeny zöldségtermesztő területekké, és arra a következtetésre jutottunk, hogy ezzel a 190 milliós európai városi lakosság zöldségszükségletének 28%-a fedezhető lenne”.
Rejtett potenciál a városokban
A kutatók tanulmányukban megvizsgálták, mennyi terület áll rendelkezésre a városokban a talajszinten és a tetőkön, amelyek alkalmasak lehetnek egyszerű szabadföldi, talajos zöldségtermesztésre.
Eredményeikben arra jutottak, hogy az európai városokban 4500-7500 négyzetkilométer lenne hasznosítható mezőgazdasági célra.
„Az urbánus mezőgazdaság jelentősen erősítheti a helyi élelmiszerrendszereket, csökkentheti a városok kiszolgáltatottságát, valamint az élelmiszerek nagy távolságokra történő szállításával járó környezeti károkat” – magyarázta a társszerző Prajal Pradhan, a hollandiai Groningeni Egyetem professzora, hozzátéve, hogy
A szerzők kifejtik, hogy az urbánus mezőgazdaságban rejlő potenciál olyan tényezőktől függően nagymértékben változik, mint a városi beépítettség sűrűsége, a rendelkezésre álló területek, az éghajlat, a vízellátottság, valamint a városrendezési irányelvek és előírások. Például a dél-európai városok vízhiánnyal szembesülhetnek, míg az észak-európai városokat rövidebb tenyészidőszak és csekélyebb napsütés jellemzi.
A „15 perces város” víziója
A tanulmány az urbánus mezőgazdaságot új városrendezési koncepciókkal is összekapcsolja, mint például a „15 perces város” modelljével, amelyben a lakók gyalogosan vagy kerékpárral rövid időn belül elérhetik a kulcsfontosságú szolgáltatásokat, köztük a friss élelmiszereket.
fogalmazott a tanulmány társszerzője, Diego Rybski, az ökológiai területfejlesztés Leibniz-intézetének munkatársa.
A nagy felbontású területhasználati adatok, épületfelületek, népességadatok és éghajlati besorolások kombinálásával a tanulmány az európai városi mezőgazdaság potenciáljának eddig egyik legátfogóbb értékelését nyújtja. Eredményei értékes ismereteket kínálnak a városrendezés, a döntéshozók és a fenntarthatóság hívei számára, akik az élelmiszertermelést be kívánják integrálni a városképbe.
Magyar városokat is vizsgáltak
A tanulmányban elemzett 840 európai város között 17 magyarországit találunk, ha megnézzük az eredeti publikációt a Sustainable Cities and Society tudományos lapban. Nincsenek mellékelve a településnevek, viszont a cikk ábrái között van egy térkép, amelyen „vaktérkép” szerűen jelölték mind a 840 vizsgált várost. Hollandiával, vagy akár az Egyesült Királysággal szemben – ahol annyira sűrűn vannak a pöttyök, hogy átfedi egymást szinte az összes – Magyarországon jól látszanak a jelölt pontok, és ki lehet következtetni, hogy melyik városokról lehet szó: Budapest, Debrecen, Dombóvár, Dunaújváros, Eger, Győr, Kecskemét, Miskolc, Nyíregyháza, Pécs, Szeged, Szentendre, Székesfehérvár, Szolnok, Szombathely, Veszprém, Zalaegerszeg.
