Aki Hajdúhadház környékét járja, hamar felismeri: itt az erdő válasz a termőhely változatosságára, a szélsőségekre, és arra az emberi igényre, hogy a táj stabilan, tartósan működjön. A NYÍRERDŐ Zrt. Hajdúhadházi Erdészetének feladatai sokrétűek: fásítások, felújítások, károk utáni helyreállítások, csemetenevelés, fakitermelés és turisztika – mindez mozaikos, több tájegységet érintő működési területen.

A Hajdúhadházi Erdészet 5810 hektár állami tulajdonú erdőterület vagyonkezelését végzi három vármegye (Hajdú-Bihar, Szabolcs-Szatmár-Bereg, Borsod-Abaúj-Zemplén) 20 községének határában. „A területi tagoltság a mindennapi munka egyik legfontosabb meghatározója: a kezelési egységek szétszórtsága egyszerre jelent szervezési kihívást és szakmai sokszínűséget” – mondja Nagy Igor, aki 2003-ban kezdett dolgozni az erdészetnél, és ma már igazgatóként irányítja az itt folyó munkát.

Ez a termőhelyi változatosság a fafajösszetételben is megmutatkozik. A területarányok alapján a tölgy van túlsúlyban, miközben gazdálkodásunk alapját az akác és nemesnyár képezi, az egyéb lombos fafajok és erdeifenyvesek a termőhely mozaikosságához illeszkedve egészítik ki a képet. A rendeltetések többsége gazdasági, ugyanakkor jelentős a természetvédelmi érintettség is: a terület 36 százaléka Natura 2000 besorolású” – ismerteti Nagy Igor.

Történeti ív, három idősík

Alföldi erdők története sokszor nem épületekhez vagy látványos tájelemekhez kötődik, hanem ahhoz, hogyan változott az ember viszonya a tájhoz. A 20. században az Alföld több részén felértékelődött a fásítás szerepe: a szél mérséklése, a homok megkötése, a mikroklíma javítása, a helyi faanyagigények kiszolgálása mind olyan cél volt, amely az erdőterület növekedését segítette.