0,00 HUF

Nincsenek termékek a kosárban.

2026. május 17.

Bőr és fa különös házassága

Munkáival legutóbb a Budai Várban egy iparművész galéria karácsonyi vásárán találkozhattak az érdeklődők. Ezúttal Gellért-hegyi otthonában kerestük fel, ahol saját műhelyében dolgozik.

A csupa üveg, napsütötte helyiségben az asztalon kéziszerszámok, félkész darabok, tarka bőrszálak, kifúrt falapocskák, ásványgyöngyök, amiket – mint rögtön megtudjuk – a család nimfapapagájai imádnak lopkodni. A két kis imposztor rögtön be is mutatkozik, teli csőrrel fújva az Éj királynője áriáját. Nem hiszek a fülemnek! Mozarton nevelkedett madarak? Házigazdánk nevetve adja meg a szürreális jelenet magyarázatát: fiai a zeneművészeti egyetemre járnak, lánya a táncművészetire, így mindennapos náluk a muzsika.

Japán titkok

Judit pályája egyértelmű volt. Már szolnoki gimnazistaként az iparművészetire készült, de mivel oda akkor is nehéz volt bejutni, míg a felvételivel próbálkozott, a „kisképző” esti tagozatán elvégzett két évet bőrszakon. A főiskolán aztán belevetette magát a tervezésbe. A lamella szerkezettel kezdett foglalkozni, amihez a japán szamuráj vértezeteket tanulmányozta, ismerkedve a japán kultúrával is. „Tanárom, Torma László, a Néprajzi Múzeum főrestaurátora bevitt minket a múzeum raktárába, ahol közelről megvizsgálhattam egy Edo-kori szamuráj vértezetet, melynek mellény részét el is készítettem rekonstrukciós munkaként. Mivel a fűzését a bélés jórészt takarta, ki kellett kísérleteznem.”

Ennek nyomán egyedi megoldások születtek, két saját technikát dolgozott ki. Az egyik szövés jellegű, hasonlít a magyar lószerszámkészítésben használt élfonáshoz.

Összefüggő bőrszövet képezhető vele, amiből az első tárgyait, öltözékkiegészítőit készítette. Ezzel a formakövető fűzéstechnikával kreálta a cipőszobrokat, és a kollekció első darabjával 1995-ben elnyerte a bolognai nemzetközi cipőpályázat első díját.

Pinviczki Judit
Fotó: A Mi Erdőnk/Csatlós Norbert

A másik kikísérletezett megoldás a japán őslakó ainuk tutajkészítő fűzési technikáján alapult. „A merev szerkezet helyett perforált falapokat fűztem egymáshoz, így lamellarendszerű, rugalmasabb szerkezet jött létre, ahol a bőr zsanérként működik.” Az ily módon kialakított paravánok térben hullámosan állíthatók, egyik irányban feltekerhetők. Ez a konstrukció alkalmas volt arra, hogy palástként működjön, továbbgondolva ebből születtek az oszlopszekrények, majd kicsinyített változatban a dobozok. „Térplasztikák, amelyek egyben használható tárgyak.” Hogy lássuk, miről is van szó, Judit elővonszol egy nagyméretű paravánt, mahagóni-gőzölt bükk kombinációval, meg egy hengerforma dobozt.

A bútorok nemcsak formájukkal, de barátságos földszíneikkel, változatos, gyönyörű faanyagukkal is kellemes érzést keltenek. Az ötlet és nívós kivitelezése bútorsorozatként 1998-ban a Szolgáló tárgyaink pályázat nyertese lett.
résdobok
Műhelyfotó
Forrás: A Mi Erdőnk

Szaklap, amelyben a cikk megjelent: