Amikor Judit oktatói meghívást kapott a London College of Fashion főiskolára, a hangszert lekicsinyítette, és ékszereket formált belőle egy tervezett ottani divatbemutatóra. Az angliai út adminisztratív okokból kútba esett, de megnyílt egy másik: a hangzó ékszerek irányába. A hangképzés egyre jobban izgatta, sokat kísérletezett. Az első darabokat hazai gyümölcsfákból, szilvából, cseresznyéből, meggyből, körtéből készítette. Ezek mutatósak voltak, de valamivel tompábban szóltak. Mivel az ékszerek kisméretűek, a szép csengéshez kimondottan hangszerfákra van szükség. A hangszerkészítő tanácsára sűrű szerkezetű, szinte csont sűrűségű fákat kezdett használni. Milánó mellett egy erre szakosodott, hangszerfákat árusító cégnél látta meg, milyen gyönyörű színes fák vannak, lenyűgözte a sokféleség, a tónusok gazdagsága.
Végül az öt őselemhez társította a fákat, így készítette el a hangszerékszereket. „Egy belvárosi kiállításmegnyitóra táncetűd is született, amelyben öt táncoslány jelenítette meg az öt őselemet. Két-két gyűrű volt a kezükön, amivel a megkomponált dallamokat adták elő. A gyűrűket rázva a belsejükben lévő kis golyók csengettyűként szólaltak meg, miközben a zeneszerző résdobon játszott. Légiesen finom hangzás jött létre.”
Időközben megszülettek a gyermekei, lezárta a hangadó ékszerek készítését, ami nagy energiákat követelt. Viszont sok nemes faanyag, kisebb leeső darab maradt meg, ezeket kombinálja egymással és bőrrel ékszerek készítésére. Játszik a fa természetes adottságaival, színsorokat fűz fel. Mutat egy megrendelésre éppen készülő nyakéket. A falapocskák sötéttől világosig: barna-fekete csíkos makassar ében, lila ibolyafa, piros padouk, pink ivory, élénksárga európai bukszus, barackvirágszínű magyar körte, fehér hegyi juhar. „Minden fát kedvelek. A hazaiak közül nagyon szeretem a gyümölcsfákat, kellemes velük dolgozni, mert saját gyümölcsük illatát viselik.”
Szent Erzsébet üzenete
Pinviczki Judit bőrös ékszereinek is története van. Az Iparművészeti Múzeum rekonstrukciója előtt a tetőről lehullott Zsolnay mázas kerámiatörmelékeket odaadták művészeknek, hogy dolgozzanak vele. „Egy nyakéket készítettem. A medálrész egy nagyobb háromszög sarokdarab, azt kifúrtuk, majd szövetszerű bőrfűzéssel befoglaltam.” Az ötlet tovább élt, sorozatot készített, melyben épületek részeit foglalta ékszerekbe. 2011-ben meghívást kapott egy német–magyar kiállításra, amire magyar vonatkozású munkát akart készíteni.
Ezekből született bőrfonással az elegáns nyakék. Ugyanonnan kapott még 16 kis kockát a Szent Erzsébet-terem mozaikjaiból. A hazájától távol, nagyon fiatalon meghalt magyar királylány élete végén egy olyan magas tornyú templom építéséről álmodott, amelynek harangzúgása elhallatszik Magyarországra. „Az ő tiszteletére készítettem el harangformára fűzve a mozaikokból a Szent Erzsébet harangja nyakéket. A kiállítás megnyitóján flashmob előadásban elhangzott a ’Szellő zúg távol’ dal, és mikor a kórus arról énekelt, hogy egy kis falucskában zengő harangszóra a lélek visszhangja válaszol, úgy éreztem, az ének megszólaltatta az én kis harangomat. Megható, szakrálisan felemelő pillanat volt.”
