Szerző:
Gál Evelin, Metz Blanka, Lukács Gábor
Pajor Ferenc

A kutatás Pajor Ferenc egyetemi docens vezetésével zajlott. A kecsketartás elsődleges haszna Magyarországon a tej, és azután a hús fogyasztása és bőr, illetve szőr feldolgozása. A kecske tartásmódja mindig is extenzív volt, kihasználva, hogy sok növényt fogyaszt szívesen – fásszárúakat is –, és nagy területről válogatja össze a takarmányát.

A jobb, szarvasmarhának fenntartott legelőkre gyakran nem is engedték. Az utóbbi évtizedek létszámalakulása: 1961–1971 között 66–80 ezer egyed. 1972-ben nagyon jelentős hirtelen csökkenés kezdődött 36 ezer egyedre, 1975-ben már csak 15 ezer, 1979-ben a legkevesebb, 11 ezer darabra csökkent a hazánkban tenyészett/tartott kecskék száma. 1990-ig 15 ezer körül maradt, akkor emelkedés kezdődött, egészen a 2000-ben elért 189 ezres létszámig. Azóta összességében nagyjából egyenletesen csökken, 2023-ban mindössze 31 300 állatot tartottak nyilván.

A kecsketej úgynevezett A2-es tej, tehát csak ezt a típusú béta-kazeint tartalmazza. A tehéntejnél könnyebben emészt­hető, mert a fehérjéinek nagyobb hányada savófehérje, és kisebbek benne a zsírgolyócskák. Az utóbbi években a kecsketej felértékelődött, eladási ára körülbelül kétszerese a tehéntejének.

Telepi vizsgálat

A vizsgálat a Tabajdi Kecsekefarm állatállományán történt, ahol összesen 240 kecskét fejnek. Vizsgálataink célja az volt, hogy összefüggéseket mutassunk ki a kecskék tejmennyiségét és minőségét illetően, a tőgymorfológia, a szomatikus sejtszám, a baktériumtartalom és a beltartalom vonatkozásában.

70 szánentáli fajtájú anyakecskétől, három időpontban, kéthavonta vettünk mintákat, és ugyanekkor tőgypontozást is végeztünk (1-9 pont) kilenc különböző tulajdonságra, amik a tőgymélység, az elülső illesztés, a tőgyfüggesztés, a tőgy­alap szélessége, a tőgymagasság, valamint a tőgybimbó helyeződése, állása oldalról, hossza és a tőgybimbó alakja voltak.

Ezen eredmények kiértékelése és más hasonló kimutatásokkal való összehasonlítása képet ad a vizsgált állomány tőgyegészségügyi állapotáról és a tej minőségéről. Erre már szelektálási tervet lehet építeni, vagy adott esetben módosítani a tartási körülményeken, fejőgép-­beállításon, így pedig növelhető a termelékenység.

Eredmények

A vizsgált állomány az optimális pontszámtól leginkább a tőgybimbó helyeződésében tért el: az átlag 3,1 volt, nagyon elmaradva a maximális 9 ponttól. Ez a fejésnél azért hátrányos, mert a lábakhoz simuló bimbókhoz nehezebb hozzáférni, mind a tisztítás, mind a fejőgép fölhelyezése során. Minden tőgytulajdonság, ami nehezíti a gépi fejés hatékonyságát, indirekt úton befolyásolja a tejtermelést, mert növeli a masztitisz esélyét.

A másik alacsony átlagérték (4,12) az elülső illesztésben és a tőgymagasságban (5,7) mutatkozott, szintén 9-es optimum mellett. A tőgyfüggesztés és tőgyalapszélesség is gyenge értékeket hozott, az optimális 9 pont helyett 6,21 és 6,22-es értékekkel. Egy 2008-as Mellado, M. és társai által közölt tanulmány szerint az erős függesztéssel bíró anyakecskék 65 százalékkal kisebb eséllyel vetélnek el.

*­A munkát az NTP-SZKOLL-25-0005 számú, Nemzetközi kitekintés biztosítása
az Állattenyésztési Szakkollégiumban pályázat támogatta.