Balkon aranya (Bidens ferulifolia)

Élénk színű, százszorszéphez hasonló virágú, bokros, elterülő, majd csüngővé váló egynyári. Általában 30-40 cm magasra nő, de oldalirányban jelentősen terjeszkedhet. Függőkosarakba vagy ágyások szélére is ültethető, májustól egészen a fagyokig virít. Új hibridjei (pl. ’Campfire’) narancs, piros és bicolor színekben pompáznak, kiválóan bírják a tűző napot és a szelet, kompakt növekedésük révén pedig nem növik ki a ládát.

Sétányrózsa (Lantana camara)

A mediterrán vidékek egyik legszívósabb cserjéjét nálunk egynyáriként tartjuk. Virágai ernyős virágzatban nyílnak, és gyakran változtatják a színüket az idő előrehaladtával. Az új, törpe növekedésű fajták nem nyúlnak meg, és gyakorlatilag a legforróbb kánikulában, a déli fekvésű falak előtt is folyamatosan virágoznak.

Kerti verbéna (Verbena × hybrida)

A modern verbénák (’Superbena’) már nem azonosak a régi, érzékeny fajtákkal. A nemesítők nagy hangsúlyt fektettek a lisztharmat-ellenállóságra és a folyamatos virágzásra. Hajtásaik szépen omlanak le a balkonládából, és ha ki is hagyunk egy öntözést, kis kókadás után gyorsan magukhoz térnek. Az elnyílt virágok folyamatos eltávolításával újabb virágzásra ösztönözhetjük növényünket.

Kisvirágú petúnia (Petunia × hybrida)

Bár a klasszikus petúniák inkább a kényes, sok odafigyelést igénylő balkonnövények közé voltak sorolhatók, az új ’Vista’ és ’Calibrachoa’ típusok már sokkal ellenállóbbak. Ezek a növények kisebb virágúak, de sokkal több szirmot hoznak, és az eső után sem válnak csapzottá. A ’Vista’ sorozat habitusa inkább bokros, míg a ’Calibrachoa’ erősen csüngő, dúsan elágazó, igazi függőkosaras típus. Gyökérzetük robusztusabb, így jobban viselik a talaj kiszáradását.