Muskátli (Pelargonium)

Örök klasszikus balkonnövény, ám a hagyományos álló muskátli (P. zonale) és a futómuskátli (P. peltatum) mellett a nemesítés itt is nagyot lépett előre az interspecifikus (hibrid) fajtákkal (pl. ’Calliope’). Ezek egyesítik a futómuskátli ellenállóságát az álló muskátli hatalmas virágfejeivel. Húsos száraik és leveleik kiváló víztározók, így a legbiztosabb választást jelentik száraz helyekre. Bírják, ha a földjük kiszárad, sőt a túlöntözést rosszabbul viselik, mint az aszályt. Minél több napot kapnak, annál dúsabban virágoznak, és a szárukban tárolt víznek köszönhetően a hősokkot is jól tolerálják. Ezzel szemben az angol muskátli (Pelargonium grandiflorum) a legkényesebb tagja a családnak: ő a hűvösebb, félárnyékos, keleti fekvésű helyeket kedveli. A tűző naptól a levelei megégnek, a virágzása pedig leáll a kánikulában. Ezek a fajták rendszeresebb öntözést és párásabb, félárnyékos környezetet igényelnek ahhoz, hogy esztétikusak maradjanak.

Napvirág vagy záporvirág (Gazania)

Az afrikai származású növény az aszálytűrés bajnoka; leveleinek fonáka ezüstös, ami védi a túlzott párologtatástól. Virágai csak napfény hatására nyílnak ki, így az árnyékos helyeket nem kedveli. A modern fajták (pl. ’Big Kiss’) virágai akár 10-12 cm átmérőjűek is lehetnek.

Szúnyogűző vagy kakassarkantyú (Plectranthus)

Bár virága jelentéktelen, mégis elengedhetetlen a balkonládákból a dekoratív, gyakran tarka vagy ezüstös lombja miatt. Akik szeretnek naplemente után is a teraszon tartózkodni, mindenképp érdemes ültetniük pár tövet belőle, mivel leveleinek illóolaj-tartalma távol tartja a rovarokat. Rendkívül víztakarékos növény, amely dús, lecsüngő hajtásaival kitölti a teret a virágzó fajok között.