A mezőgazdaságról legtöbbször élelmiszer-termelés, földhasználat, állattartás, piaci árak vagy támogatáspolitika jut eszünkbe. Az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság április 28-i brüsszeli nyilvános meghallgatása azonban egy olyan területre irányította a figyelmet, amely ennél jóval tágabban értelmezi a gazdaságok szerepét.
A megközelítés lényege, hogy a gazdaság nemcsak termelési helyszín, hanem közösségi, fejlesztő és támogató tér is lehet.
Egy farm lehetőséget adhat fogyatékkal élők, idősek, mentális nehézségekkel küzdők, hátrányos helyzetű fiatalok vagy tartósan munkanélküliek bevonására.
A résztvevők nem csupán „ellátottként” jelennek meg, hanem aktív szereplőként kapcsolódhatnak be a mindennapi munkába: növényápolásba, állatgondozásba, kézműves vagy feldolgozó tevékenységekbe, közösségi programokba.
A szociális gazdálkodás ezért egyszerre érinti az agráriumot, a foglalkoztatást, az egészségügyet, a mentális jóllétet, az oktatást és a vidéki közösségek jövőjét. Különösen fontos lehet olyan térségekben, ahol kevés a munkahely, gyengék a szolgáltatások, és a fiatalok elvándorlása hosszú távon veszélyezteti a helyi közösségek fennmaradását.
Vidékfejlesztés, gondoskodás és munkahelyteremtés
Az EGSZB eseménye arra kereste a választ, milyen társadalmi és gazdasági hatásai lehetnek a szociális gazdálkodásnak, és milyen akadályok nehezítik a terjedését az Európai Unióban. A téma szorosan kapcsolódik a Közös Agrárpolitikáról, a hosszú távú gondozásról, az egészségről, a mentális jóllétről és a vidéki munkahelyekről szóló uniós vitákhoz.
A szociális farmok egyik legnagyobb értéke, hogy hidat képezhetnek a vidéki és városi térségek között. A városokban élők számára a mezőgazdasági környezet sokszor terápiás, oktatási vagy közösségi jelentőséggel bírhat, míg a vidéki gazdaságok számára új szolgáltatási és jövedelemszerzési lehetőséget jelenthet.
Fotó: Luigi Boccardo , Unsplash
