Nagy János doktori kutatásában arra kereste a választ, hogy a különböző legelőkeverékek miként befolyásolják a gímszarvasok fejlődését, testtömegét, húsminőségét és egészségi állapotát. Előadásában kiemelte: a kutatási programhoz még hallgatóként csatlakozott, és az elmúlt évek során számos új, Magyarországon korábban kevéssé alkalmazott ökológiai és takarmányozási módszert vizsgáltak.
A kutatás középpontjába a pillangós növényeket tartalmazó keverékek kerültek, amelyek fenntartása ugyan költségesebb lehet, ugyanakkor számos előnyt mutattak az állatok fejlődésében.
Háromféle legelőkeveréket vizsgáltak
A kutatás során három markánsan különböző legelőkeveréket telepítettek 2009-ben, négyhektáros területeken. A vizsgálatokban 11 hónapos gímszarvas ünők vettek részt, amelyeket két éven keresztül figyeltek.
A szakemberek nemcsak az állatok testtömegét és testméreteit mérték, hanem a legelők botanikai összetételét, a húsminőséget, a vágási paramétereket és a vérszérum értékeket is elemezték. A kutatás során több mint 2300 vizsgálatot végeztek el.
A pillangós keverékek bizonyultak a legeredményesebbnek
Az eredmények alapján a pillangós növényeket tartalmazó legelőkeverékek egyértelmű előnyt mutattak. Az ilyen területeken tartott állatok nagyobb testtömeg-gyarapodást értek el, kedvezőbb húsformákat mutattak, valamint alacsonyabb volt a vágási veszteségük is.
Különösen a szárazabb évjáratokban vált látványossá a különbség: míg a hagyományos pázsitfűfélék hozama csökkent, a pillangós állományok stabilabb teljesítményt nyújtottak.
A komputertomográfiás vizsgálatok azt is igazolták, hogy a pillangós takarmányozás kedvezően befolyásolta az izomtömeg alakulását és a csontozat fejlődését.
