Hogyan látja ön, illetve az erdész szakma a magyar erdők és a felelős erdőgazdálkodás jövőjét a klímaváltozás korában?
A Soproni Egyetem munkatársai által megfogalmazott szakmai állásfoglalások szerint ahhoz, hogy a magyar erdőgazdálkodás hatékonyan tudjon alkalmazkodni a megváltozott klimatikus körülményekhez, növelni kell az erdők ellenálló képességét, szem előtt kell tartani az erdőterületek fenntartását, a természetes folyamatos támogatását, valamint figyelembe kell venni az ökológiai és gazdálkodási szempontok összehangolását. Mindez nem passzív kivárással, hanem tudományos eredményekre, hosszú távú monitoringra, termőhelyismeretre és gyakorlati tapasztalatra alapozott, előrelátó erdészeti megoldásokkal érhető el. A közéleti vitákban az erdőgazdálkodás gyakran leegyszerűsítve jelenik meg: fakitermelésként, tiltásként vagy engedélyezésként. A valóság ennél sokkal összetettebb.
Az erdőgazdálkodás magában foglalja az erdősítést, az erdőművelést, az erdővédelmet, a természetvédelmi célú beavatkozásokat, a vadállomány hatásainak kezelését, a talaj- és vízvédelmet, a faanyag felelős hasznosítását, valamint a rekreációs és társadalmi funkciók biztosítását is. Az erdész szakma szemléletében nem az „erdőhasználat”, hanem az „erdőgazdálkodás” a kulcsszó. Ez a gondolkodás arra épül, hogy az erdőt nem egyszerűen kitermeljük, hanem fenntartjuk, megújítjuk és hosszú távon kezeljük. A magyar erdőtörvény egyik legfontosabb alapelve éppen az, hogy az erdő fennmaradása az elsődleges szempont.
Mit jelent ma a fenntartható erdőgazdálkodás?
A fenntartható erdőgazdálkodás fogalma valójában több mint háromszáz éves múltra tekint vissza. A tartamosság elvét Hans Carl von Carlowitz fogalmazta meg először a 18. század elején, amikor felismerte: csak annyi fát szabad kitermelni, amennyi újra megterem. A 21. század ezt a szemléletet nevezte el fenntarthatóságnak, de az alapgondolat ugyanaz maradt: az erdő megőrzése hosszú távon fontosabb a rövid távú haszonnál. A fenntartható erdőgazdálkodásnak egyszerre kell szolgálnia a természeti, társadalmi és gazdálkodási érdekeket. Az ember a természet része, ugyanakkor használója is. Fával fűtünk, a bútoraink fából készülnek, a házépítésben egyre nagyobb szerepet kap a fa, miközben az erdők rekreációs és ökoszisztéma-szolgáltatásait térítésmentesen használjuk. A hangsúly az egyensúlyon, az ökológiai működés fenntartásán és az erdők megújuló képességének megőrzésén van.
Hogyan egyeztethetők össze a természetvédelmi, társadalmi és gazdasági szempontok?
Az erdőgazdálkodásban felhalmozott tudás és hagyomány arra a gondolatra épül, hogy az erdőket úgy kell használni, hogy közben a természeti értékeiket megvédjük. Az erdő azon kevés természeti erőforrás egyike, ahol ez valóban lehetséges. Ehhez azonban szakemberekre, kutatásra, oktatásra és társadalmi párbeszédre van szükség. Alaptétel, hogy a jövő erdeit ma kell megtervezni, és ez különösen igaz a természetvédelmi területekre, valamint a Natura2000-hálózatba tartozó erdőkre.
Miért van szükség sok esetben aktív erdőkezelésre még a védett erdőkben is?
A közbeszédben gyakran jelenik meg az az elképzelés, hogy a természetvédelem egyet jelent a beavatkozásmentességgel. A gyakorlat azonban sokkal árnyaltabb.
Sok esetben a természetvédelmi célokat éppen a szakszerű, természetközeli erdőgazdálkodás támogatja. Magyarországon jelenleg közel 200 ezer hektár olyan erdő található, amely nem vágásos üzemmódban működik, és ebből mintegy 100 ezer hektáron nincs gazdasági célú fakitermelés. Ezek az erdők elsősorban az élővilág és a klíma védelmét szolgálják. Területük folyamatosan nő, ugyanakkor a szakemberek szerint fontos figyelembe venni, hogy Magyarország erdeinek jelentős része telepített állomány. Ezekben az erdőkben az átállás más gazdálkodási formákra csak fokozatosan, megfelelő termőhelyi és ökológiai előkészítés mellett lehetséges.
