Abban bíznak, hogy ezzel helyreállíthatják a vadon élő állományt, amelyet az élőhelyek pusztulása és az illegális egzotikusállat-kereskedelem iránti kereslet súlyosan megtizedelt – írja a Reuters.
A mexikói viperagyík egyik alfaja, a Heloderma charlesbogerti, más néven „niño dormido” (spanyolul: „alvó gyermek”), kizárólag Guatemala Motagua-völgyének tüskés bozótosaiban fordul elő. Ez a térség Közép-Amerika egyik legszárazabb vidéke.
Fotó: Danyqguatemala, Wikimedia commons
Rowland Griffin, a La Aurora Állatkert természetvédelmi programjának vezetője becslése szerint mindössze 500–700 kifejlett példány él még a vadonban. A Reutersnek elmondta, hogy a Guatemala városában működő állatkert távoli kamerák és inkubátorok segítségével gondosan figyeli a frissen lerakott tojásokat, miközben a jövő évi szabadon engedésre készíti fel a kikelt fiatal gyíkokat.
„Most elsősorban ahhoz szoktatjuk őket, hogy önállóan táplálkozzanak, megtanuljanak mászni, és elsajátítsák mindazokat a készségeket, amelyekre szükségük lesz, amikor visszakerülnek a természetbe” – mondta.
A fajt 2007-ben a veszélyeztetett vadon élő állat- és növényfajok nemzetközi kereskedelméről szóló egyezmény (CITES) legmagasabb szintű védelmi kategóriájába sorolták.
A mexikói viperagyík guatemalai alfaja főként madár- és hüllőtojásokkal táplálkoznak. Bár mérgezőek, de nincs irodalmi adat arról, hogy halálos lenne az emberre. Összesen két mérgező gyíkfaj létezik a világon, a másik ilyen a szintén sivatagban élő gila (Heloderma suspectum). A mexikói viperagyíknak összesen négy alfaját írták le, melyek közül a guetamalai az egyetlen, ahol az allopatikus elkülönülés megvalósult. Ezt azt jelenti, hogy a legközelebbi populáció, a H. alvarezi 250 km-re van. Emellett mindössze egyetlen völgyben él az egész állomány Guatemalában: a Mortagua folyó völgyében. Emiatt a legveszélyeztetettebb viperagyík, sőt, elképzelhető, hogy a összes gyíkfajt tekintve is a legritkább.
