„Vérzik a szívem! Kedves spárgatermesztők, erre tényleg szükség volt? Így tartjátok magasan az árakat? Nem találok szavakat”– szólt a poszt, képként pedig egy több méter hosszúságban elterülő kupac spárga volt mellékelve egy szántóföld szélén: spárgavégek és törött darabok, de köztük ép, szemre jó minőségű spárgasípok is bőven.
Négy napon belül mintegy háromszázan szóltak hozzá, és háromezerszer osztották meg a posztot. Az első, felháborodott hangvételű és bojkottra szólító – nemcsak a spárgáéra, hanem akkor már minden friss zöldségére-gyümölcsére is – hozzászólások mellett
megjelentek a gazdák védelmére kelő válaszok is, persze azok sem nélkülözték az elfogultságot, az áruházlánc-, sőt EU-ellenességet.
Felfigyelt a hírre a helyi újság és tévé, de már a Bild és a német hírügynökség is, sőt tovább fokozta a hangulatot, hogy a Facebook kimoderálta az egyik hozzászólást.
Az agrarheute.com portál a délnémet spárga- és szamócatermesztők szövetségének szóvivőjét, Simon Schumachert kérte, hogy segítsen megvilágítani az ügy hátterét. A szakember véleménye szerint a szokásos gyakorlat szerint a spárga 20-30%-a kerül kidobásra, ennek egy részét a spárgavégek teszik ki (a 27 centiméteresen szedett spárgasípokat 22 centiméteresre kell vágni az értékesítéshez), a másik részét pedig az előző napról megmaradt áru. Ezzel nem tudnának mit tenni, mert a standokon hűtés nélkül álló spárga másnapra már értékesíthetetlen – mondta Simon Schumacher. A hulladék spárga pedig végső soron a földekre kerül vissza, hogy a tápanyagtartalma ne vesszen kárba. A szóban forgó területre két gazda hordta a megmaradt spárgáját és nem egyből forgatták be, ezért volt szokatlanul nagy a kupac, de amúgy semmi meglepő nincs a jelenségben, véli a szakember. Az pedig, hogy az árat szeretnék így befolyásolni a gazdálkodók, végképp nonszensz, hiszen
a szedés rengetegbe kerül. Ha kisebb mennyiséget szeretnének piacra vinni, egyszerűen kevesebbet szednek le, mondta.


