A növények helyzete azonban egyre nehezebbé válik. A rövidülő nappalok, a hűvös éjszakák, a harmatképződés és az egyre hosszabb ideig nedvesen maradó lomb kedvez számos kórokozónak, miközben a poloskák, csigák, levéltetvek, molytetvek és más kártevők továbbra is jelen vannak. A termés érésével ráadásul az egerek és más rágcsálók is egyre gyakrabban keresnek táplálékot a kertben. Az őszi növényvédelem célja ezért már nem feltétlenül a tökéletesen egészséges növényállomány fenntartása. Sokkal inkább az, hogy a még jó kondícióban lévő növényeket az első komolyabb fagyokig termésben tartsuk, miközben megakadályozzuk a betegségek és kártevők gyors felszaporodását.
A harmat az ősz egyik legfontosabb növényvédelmi tényezője
Nyár végén alapvetően megváltozik a konyhakert mikroklímája. A nappalok még kellemesen melegek lehetnek, az éjszakák azonban lehűlnek, és reggelre gyakran vastag harmatréteg borítja a leveleket. A sűrű paradicsom- vagy uborkaállomány belsejében a nedvesség akár órákon keresztül megmaradhat.

Fotó: Daniel Sjöstrand, Pixabay
Ez különösen kedvező környezet számos gombás és gombaszerű kórokozó számára. Emiatt ősszel az egyik leghatékonyabb növényvédelmi beavatkozás egyszerűen a növényállomány szellősebbé tétele. A paradicsom alsó, öregedő, talajt érintő leveleit érdemes fokozatosan eltávolítani, akárcsak a beteg, foltos vagy elszáradt lombot. A paprikáról és a kabakosokról szintén célszerű levágni a súlyosan károsodott leveleket, de nem szabad egyszerre túl nagy lombfelületet eltávolítani, hiszen a növénynek továbbra is szüksége van az asszimiláló felületre a termések kineveléséhez.
Paradicsom: az utolsó termésekért folyó verseny

Fotó: ivabalk , Pixabay
A paradicsom kedvező őszön az első fagyokig képes teremni. Szeptembertől azonban már nem feltétlenül érdemes minden új virágot és hajtást megtartani. A későn képződő virágokból rendszerint már nem fejlődik beérő termés, miközben energiát vonnak el a meglévő paradicsomoktól. A hajtáscsúcs visszacsípésével és a nagyon késői virágfürtök eltávolításával a növény erőforrásait a már meglévő termések kinevelésére irányíthatjuk.
Az egyik legveszélyesebb probléma a paradicsom fitoftórás betegsége, közismert nevén a paradicsomvész. A leveleken szabálytalan, vizenyős, majd barnuló foltok jelenhetnek meg, a fertőzés pedig a szárat és a bogyókat is elérheti. A terméseken kialakuló barnás, kemény foltok különösen jellegzetesek. Nedves, párás időben a betegség rendkívül gyorsan terjedhet. A már erősen beteg leveleket és terméseket azonnal el kell távolítani. A fertőzött növényi maradványokat nem célszerű egyszerűen a veteményes mellett hagyni. Megelőzésként sokat számít a szellős növényállomány, a lomb szárazon tartása és a fertőzött részek következetes eltávolítása.
Ősszel az alternáriás levélfoltosság is jelentkezhet. A leveleken kialakuló barnás, gyakran koncentrikus rajzolatú foltok miatt az alsó levelek fokozatosan elhalhatnak. A lombvesztés azért különösen káros, mert a növény egyre kisebb fotoszintetizáló felülettel próbálja kinevelni az utolsó terméseket.



