Mások ugyanakkor még februárban vagy márciusban is ropogós, ízletes gyümölcsöt vesznek elő a pincéből. A különbség nem feltétlenül a kertben adódik, sok múlik azon, mikor szedjük le, melyik fajtát választjuk, hogyan kezeljük a gyümölcsöt, és milyen körülmények között tároljuk. Néhány egyszerű szabály betartásával jelentősen csökkenthető a veszteség, és a házi almatermés jóval tovább megőrizheti a minőségét.

Már a szüretkor eldőlhet, meddig áll el az alma

Az egyik leggyakoribb hiba, hogy nem a megfelelő érettségi állapotban szedik le a gyümölcsöt. A túl korán betakarított alma még nem alakította ki teljesen az ízét és aromáját, míg a túlérett termések gyorsabban puhulnak, lisztesednek, és általában rövidebb ideig tárolhatók. A hosszú tárolásra szánt almát ezért rendszerint az úgynevezett szedési érettség idején kell leszedni, ami nem feltétlenül esik egybe a teljes fogyasztási érettséggel.

A megfelelő időpont fajtánként eltér. Vannak korai almák, amelyeket friss fogyasztásra érdemes leszedni, mert nem alkalmasak hónapokig tartó tárolásra. Más fajták, például bizonyos téli almafajták, megfelelő körülmények között akár a tél végéig is megőrizhetik a minőségüket. A Jonathan, a Jonagold, az Idared vagy egyes Golden Delicious típusok jól tárolhatók lehetnek, de a tényleges eltarthatóságot a fajta változata, az időjárás, a termesztési körülmények és a betakarítás időpontja is befolyásolja.

A tapasztalt kertészek a fajta sajátosságait is figyelembe veszik. A leszedett almát ne dobáljuk a kosárba, mert a zúzódások gyakran csak napokkal később válnak láthatóvá, miközben már a gyümölcs belsejében is megindulhat a szövetek károsodása.

Egyetlen sérült alma is veszélybe sodorhatja a többit

A tárolási veszteségek egyik legfontosabb oka a gombás fertőzés. A moníliás gyümölcsrothadás például a gyümölcs felületén megjelenő barnulással és később kialakuló penészpárnákkal járhat. A fertőzés különösen könnyen terjedhet sérült, repedt vagy rovarrágott almákon. A kórokozók már a kertben megfertőzhetik a gyümölcsöt, a tünetek azonban csak a tárolás alatt jelennek meg.

Éppen ezért a hosszú tárolásra szánt almák közül válogassuk ki a hibátlan, ép, egészséges darabokat. A nyomódott, repedt, férges, varas vagy rothadásra utaló foltokkal rendelkező termések inkább kerüljenek mielőbbi feldolgozásra. A földre hullott almát se tegyük automatikusan a hosszú távra elrakott készletbe, mert a leesés során sérülhet, és a talajjal érintkezve szennyeződhet.

Nem kell minden egészségesnek látszó almát kidobni egyetlen romlott példány miatt, de a fertőzés terjedését nem szabad figyelmen kívül hagyni. A tárolásra használt ládákat is tisztítsuk meg, és csak száraz, tiszta eszközöket használjunk.