A Kisléptékű Termékelőállítók és Szolgáltatók Országos Érdekképviseletének célja a környezetkímélő, a tájak adottságaihoz illeszkedő gazdálkodási formák, továbbá az ezekhez kapcsolódó helyi feldolgozási, értékesítési rendszerek fejlesztésének ösztönzése. Ezt a jogszabályrendszer ésszerűsítésével és a helyi termelők, szolgáltatók piacra jutásának segítésével igyekeznek elérni.
A Kislépték Egyesület 2014-ben alakult, 20 szervezeti tagja van, emellett egyéni, pártoló és szimpatizáns tagjai révén megközelítőleg 5000 embert érnek el közvetlenül. A névben szereplő „kislépték” szó nem árbevételre vagy a készített termékek mennyiségre utal.
Kitörési pont
A helyi gazdaság megerősítése kitörési pont lehet a leépült és meggyengült helyi közösségek számára. A helyi termelés−helyi fogyasztás összekapcsolása az élelmiszer-kereskedelemben hozzájárulhat a klímaváltozás elleni küzdelemhez és a szállítás más káros környezeti hatásainak (zaj, rezgés, légszennyezés, balesetek stb.) csökkentéséhez.
a korlátozott jövedelmezőség miatt nem várhatók el ugyanolyan tárgyi feltételek, mint az élelmiszeripari üzemeknél. A rövid ellátási lánc ösztönzése is fontos szempont, hiszen minél kevesebb szereplőn megy keresztül a termék, amíg a fogyasztóhoz ér, annál több haszna marad a termelőnek.
Lehetne jobb
A rövid ellátási lánc (REL) sem feltétlenül a piacozást takarja ma már, oda is begyűrűznek az innovatív értékesítési csatornák, használják a digitális, online eszközöket. Szerencsére terjednek a bevásárlóközösségek, de ennek és az internetes értékesítésnek, a helyi termékautomata használatának is vannak szabályozási akadályai.
Az egyesület már több éve szorgalmazza a közös értékesítési pontok létrejöttét, már az is nagy előrelépés lenne, ha a kistermelők más kistermelők termékét is árusíthatnák, mondja Szabadkai Andrea, a Kislépték Egyesület elnöke. Jelenleg ugyanis más termékét csak vállalkozóként árulhatják, ennek a költségvonzata azonban annyira magas, hogy nem éri meg foglalkozni vele. Márpedig a közös piacra jutást segítő jogi megoldások közül ez az egyik legkézenfekvőbb, és erre találunk jó példákat Horvátországban, Ausztriában, Olaszországban, Franciaországban, ezeket az egyesület egy BOND projekt keretében összegyűjtötte és közzétette a honlapján.
Külföldi példák
Az értékesítési együttműködések sikere sok esetben nem a jogszabályi környezeten múlik, hanem a termelők innovációin, a védjegyhasználat bevezetésen és a marketingen.
Norvégiában, Olaszországban stratégiai megállapodások születtek a térségi szereplők között. A cél az, hogy a társadalmi igényeket kielégítve a helyi termékek a termelők, önkormányzatok, konyhák, helyi vállalkozások együttműködésében eljussanak a fogyasztókhoz. Több esetben ezek az együttműködések szociális ellátással (például iskolások vagy hátrányos helyzetű csoportok bevonása a termelésbe) is párosulnak.
Az úgynevezett szövetség a paraszti mezőgazdálkodás fennmaradásáért rendszerben a fogyasztók elköteleződése meglehetősen erős, akár egy idényre előre fizetnek, ami nem feltétlenül igaz minden CSA rendszerre. Horvátországban (Grupe Solidarne Razmjene), Csehországban (Polopo) helyi és öko termékeket értékesít, illetve a Lokalmarket egész Csehországban kis- és közepes gazdák termékeit árusítja, de Erdélyben is jó példa a Góbé márka, ami székelyföldi kistermelők termékeit teszi elérhetővé nagyáruházakban is.
Az innováció, az értékesítés ötletessége is növelheti az eladást. Ez lehet technológiai (helyi termékautomaták) vagy társadalmi vonatkozású (alternatív csatornák vagy piacszervezési módszerek). Érdekes megoldást választott az olaszországi Montevarchi, ahol a gazdák és a piac beszállítói szerződést kötnek, amelyben meghatározzák az értékesítésre kerülő termékek típusát, mennyiségét és minőségét.
A kistermelői szabályozás az elmúlt években nem változott. Az agrárkamara készített javaslatot az átalakítására, ez azonban még nem jelent meg. Előremutató lehet a nyitás a több lábon állás felé, a higiéniai szigorítás viszont nehezítheti a kistermelők helyzetét. Az adózás is nagy kérdés. Amíg évekkel ezelőtt évi 400 ezer forintig adómentes volt a falusi szálláshely-szolgáltatás, most adóköteles és megterhelő adminisztrációval jár, ezért sokan felhagytak vele. Jó lenne megadni a termelőknek az ilyen szolgáltatásokhoz is az adókönnyítéseket, ahogy azt más tagországokban teszik, mondta Szabadkai Andrea a BOND projekt tanulságairól.
termel, a terményt feldolgozza és eladja, esetleg falusi vendégasztal keretében kínálja, és mindez kiegészülhet falusi szálláshely működtetésével és azzal összefüggő programok kínálatával.
Kötelező elvárások
Ahhoz, hogy valaki őstermelő legyen, rendelkeznie kell a termesztésre alkalmas gazdasággal, szükség van a falugazdász által kiállított őstermelői igazolványra, kérni kell adószámot, amivel megvásárolhatja a számla- és nyugtatömböt, kötelező a kamarai (NAK) tagság, illetve további iratok is kellenek. A kistermelőkkel szemben további elvárások vannak: az engedélyeit és okmányait mindig a gyártó telephelyen kell tartania és az esetleges hatósági ellenőrzés alkalmával be kell mutatnia. Ha a kistermelő a piacon árusít, akkor az árusítás helyén az iratainak legalább a másolatával rendelkeznie kell. Élelmiszert csak élelmiszerrel közvetíthető betegségben nem szenvedő ember készíthet. A háziorvos évenként igazolja a személyi higiénés alkalmasságot.
Nyilvántartást kell vezetnie a saját gazdaságában készített termékek mennyiségéről, a gyártás idejéről, az értékesített mennyiségről és az értékesítés helyéről, idejéről. A dokumentációt 2 évig kell megőrizni. A növénytermesztőknek nyilvántartást kell vezetni a növényvédő szerek felhasználásáról és az élelmezés-egészségügyi várakozási időről.
Akár a saját konyhában
Kistermelői termékek készítésére – ellentétben az üzemi gyártással – nem kell engedélyes üzem, elég egy külön helyiség, vagy nyilvántartással vezetett és bizonyítható időbeli elkülönítés alkalmazásával a családi ház konyhája is megfelelő erre a célra. A kistermelőnek tehát rögzíteni kell mely napokon, mely időszakban készíti az eladásra szánt termékeket. Az ehhez szükséges edényeket, eszközöket is elkülönítve kell tartania és azokat csak erre a célra használhatja. Az ezzel kapcsolatos jelenlegi szabályozás megfelelő, betartása nem támaszt lehetetlen feltételeket, véli Szabadkai Andrea.
A termék nyomon követhetősége ebben az esetben maga a termelő azonosíthatósága. A címkézés szabályai a kistermelőkre is vonatkoznak.
A gyűjtött alapanyagból készült termékek esetében meg kell határozni a gyűjtés helyét, amihez sok esetben engedély kell. Gombát csak gombavizsgálati igazolással lehet árulni, és ez szükséges a belőlük készült termékek, például szárított gomba eladásakor is. A gyógynövények gyógyszerek, étrendkiegészítők alapanyagai is lehetnek, de kistermelői keretek között nem készíthető ilyen termék. A közösségi szabályozásból adódóan, az élelmiszerekről nem állítható, hogy kezel, gyógyít, megelőz valamilyen betegséget, vagy különleges, előnyös tulajdonságokkal rendelkezik.
Az élelmiszerbiztonság kérdésében Szabadkai Andrea szerint nem jelent gondot az EU-s rugalmasságon alapuló és tagországi szinten is alkalmazott kistermelői könnyítés, mert a kockázatelemzés a lényeg. Élelmiszerbiztonsági hiányosság kistermelőknél és a nagyüzemben egyaránt lehet.
