Ugyanakkor elég sokan akadnak, akik szívesen odaosonnak ehhez a képzeletbeli csoporthoz, mondván, elvégre ők is búzát termelnek. Sajnos ők ezt többnyire csak jobb híján teszik – de közben ugyanolyan eredményre számítanak, mint amilyen a profiké. Nekik érdemes volna vetés előtt elgondolkodni hozzáértésük vagy hozzá nem értésük mibenlétén.
Több örökzöld téma és hiedelem kapcsolható a magyar búzához, a magyar liszthez és kenyérhez. Magukat felkentnek tudó emberek – úgynevezett gabonaszakértők, vagy a témában oktatók is – meghökkennek a kérdésen, hogy mennyi búzát vagy lisztet eszik egy magyar 1 évben. A homlokráncolással kísért tippelésben még a tényleges fogyasztáshoz legközelebb járó is a valós adat kétszeresét vélte igaznak.
Ugyancsak örökzöld téma a liszt áfája. Ha a többi terméké lehet 5 százalék, akkor a liszté miért 27 százalék mind a mai napig? Illetékes helyről azonnal jön a válasz: határt szab az áfacsökkentési ötlet megvalósításának a költségvetés teherbíró képessége. Hogy mégis mekkora összegről volna szó? Erre következetesen az a válasz, hogy biztosan elég sok pénzről beszélhetünk.
Az évente és fejenként elfogyasztott 80 kilogramm liszt ma körülbelül 6800 forintba kerül.
Ebből továbbszámolva kiderül, oda jutunk, hogy csak a termelés 20 százalékát kitevő csomagolt liszt után fizetünk áfát – de ezt az áfázást mégis az egész ágazatra értjük. Ez óriási hiba, mert a Magyarországon kiskereskedelmi forgalomba kerülő liszten a költségvetés évente 2, azaz kétmilliárd forintot keres. Az idáig eljutó vitákban jó esetben ekkor kezdődik a gyanakvó hunyorgás, és jön a megfellebbezhetetlen válasz: tévedtek a nagyságrendekben!
Valószínűleg azért van ez így, mert nálunk még mindig glória övezi a lisztet és a kenyeret. Ezért lehet, hogy vélt fontossága kicsit (?) elhomályosítja a nélkülözhetetlen tisztánlátást.
