– A szüleim álma már a ’90-es években az volt, hogy legyen egy borászatuk. Végül 2003-ban valósult meg ez az álom. Édesapám egészen más területen dolgozik, így édesanyám, Dunai Ágnes kezdett el aktívan a borászattal foglalkozni. Ekkor én még jogi egyetemre jártam, majd az egyetem után jogi pályán is helyezkedtem el – emlékszik vissza a kezdetekre Dunai Bernadett.
A nagy változás a borászat életében egy pince felújítási pályázattal és egy szőlőtelepítési projekttel kezdődött 2014-ben: ekkor úgy döntött a család, hogy márkaépítésbe kezd a belföldi palackos borpiacon. Elsőként új birtokigazgatóval és főborásszal erősödött a vállalkozás, majd
A számára új területen adódtak könnyebb helyzetek és sok-sok nehézség is.
Szerinte számára nagy könnyebbséget jelentett, hogy édesanyja több, mint 10 éve vezette a borászatot, így azt tapasztalta, annak ellenére, hogy nem tartják női szakmának, mégis jól boldogul. Neki még sokkal nehezebb volt elismertetnie magát a szakmába, de amikor Bernadett úgy döntött, hogy belevág, már egyre több nő vállalt szerepet különböző borászatokban, így őt már jobban elfogadta a borász társadalom.
A generációk közötti különbségek viszont eredményeztek egy-két nehéz pillanatot.
Ágnes, az édesanyja úgy gondolta, hogy a jó bor eladja önmagát, mindegy milyen a címke és mindegy mennyit hirdetik a terméket. Bernadett hozzáteszi: ez valószínűleg igaz is volt az ezredforduló környékén, azonban 2014-2015-re borzasztóan telített lett a borpiac, így ahhoz hogy labdába tudjunk rúgni, muszáj volt valami újat és látványosat mutatni. A RedDot® díjas címkecsaládunk, az imázs-filmünk, a Sziget borunk pedig meghozták azt a pluszt, ami tovább tudta lendíteni a vállalkozásunkat, és nagymértékben hozzájárult a borászat ismertségéhez.
Gazdaságilag is muszáj volt új irányvonalakat keresni, nem lehetett tovább csak a rutinra alapozni. Kellettek a konkrét tervek, racionalizálták a munkafolyamatokat, amelyekkel jelentős költségcsökkentést hajtottak végre.
Ma már a jelentősebb anyagi döntéseket is Bernadett hozza meg, így neki nyugodtabb lett az élete, azzal, hogy nem az ő vállát nyomják a nehéz döntések. Bernadett őszintén beszél arról, hogy az elején nem volt zökkenőmentes az átmenet.
– Az első évek nehezen mentek, sok ajtócsapkodás volt, amit az alkalmazottak és mi is rosszul viseltünk. Pár év alatt azonban kezdett minden a helyére kerülni és kialakult mindenkinek az a munkaköre, amit legoptimálisabban tud ellátni és zökkenőmentesen tudunk együtt dolgozni. Ehhez az is kellett, hogy mindannyian engedjünk a makacsságunkból és megbízzunk egymásban.
Miután a generációváltás rögös útját végigjárta, hasznos tanácsokkal is el tudja látni azokat, akik most kezdenek bele ebbe a folyamatba.
Ahhoz, hogy egy borászat fejlődni tudjon, kellenek az új meglátások, hiszen a célközönség is fiatalodik. Ha az a cél, hogy a fiatalabb generációnak adjuk át a stafétabotot, akkor minél előbb be kell őket vonni a vállalkozás életébe. Rossz taktika azonban, ha kötelezik minderre, mert az lehet, hogy éppen az ellenállást váltja ki. Olyan folyamatokkal érdemes kezdeni, ami őket is érdekelheti. Nehéz szembenézni azzal a kihívással, hogy „én jobban csinálnám”. Az idősebb generáció nagysága az, hogy el tudja fogadni, hogy másképp is működhetnek a dolgok. Idővel általában kiderül, hogy a másik út is járható. A fiatalok másképp gondolkodunk, de azt sosem szabad elfelejteni, hogy a cél ugyanaz.
A stafétabot átvétele csak a kezdet, Bernadett a fiatalok lendületével sorolja, milyen további tervei vannak a jövőben. Elsősorban külföldi piacok szerzésére és a technológia fejlesztésére koncentrál. Modern gépekkel dolgoznak, de folyamatosan igazodni kell a fejlődés ritmusához, hiszen ezzel tudják tartani a színvonalat és hatékonyabbá tenni a munkát.
Nagy vágyuk, hogy Gyöngyös patinás belvárosi épületét, amelyben most működnek, egy nap csodás szállodává alakítsák át.
Ezeknek a terveknek a megvalósításához valóban szükség van a friss energiákra és a tapasztalatokra egyaránt, ami a Dubicz-birtokon már harmonikusan működik.
