Az alapítás éve ugyan 1899, de az akkor még nemzetközi szinten is egyedülálló intézmény, a Magyar Királyi Állami Méhészeti Gazdaság () megnyitására DARÁNYI IGNÁC földművelésügyi miniszter részvételével csak 1902. június 1-én került sor. A Nemzeti Biodiverzitás- és Génmegőrzési Központ mai Méhészeti és Méhbiológiai Osztálya négy korábbi intézményből fejlődött ki: Állami Méhészeti Gazdaság, Méhészeti Kutató Állomás, Méhészeti és Méhbiológiai Kutatóintézet, Állami Méhtenyésztő Állomás. A nagymúltú intézménynek Gödöllő ad otthont, ahol a méhészkedésnek már a XVIII. századból írásos emlékei vannak.
A Méhészeti Parkot szintén 1902-ben adták át a Méhészeti Gazdaság (2. kép) részeként, ahová közel 18 ezer mézelő fát és cserjét telepítettek. A park a mézelő növényállományával egyedülálló volt nem csak hazánkban, egész Európában is. A növényfajok egy része időközben kipusztult, felújítása időszerűvé vált, folyamatban van.
De nem csak Gödöllőn van nagy múltja a méhészet felkarolásának. 1797-ben FESTETICS GYÖRGY megalapította Keszthelyen a Georgikont, ahol a méhészetnek tanszéket állított, első vezetőjeként PETHE FERENCET nevezte ki, s megindult a gazdasági főiskolán a méhészet rendszeres tanítása. Jelenleg is itt folyik hazánkban a legélénkebb és igen eredményes kutatómunka, Háziméh-genetika és méhegészségügy témakörben, DR. KOLICS BALÁZS vezetésével (Festetics Bioinnovációs Csoport MATE). A Varroa atka elleni küzdelem terén nemzetközileg elismert, rangos folyóiratokban teszik közzé legfrissebb eredményeiket.
Nemzetközi vizekre evezve, a Floridai Egyetemen (University of Florida, UF) működik a Méhészeti Kutatási és Fejlesztési Laboratórium (The Honey Bee Research and Extension Laboratory, HBREL) (3. kép). Az egyetemen mesterképzésben oktatják a méhészetet, a helyi gyakorló méhészek a Bee College programban lehetőséget kapnak arra, hogy az állami szakértőktől tanuljanak a méhekről és a méhészetről. A témák között szerepelnek kezdő méhészeti tanfolyamok, kaptáron belüli készséggyakorlás, friss kutatási eredmények átadása, az őshonos méhek megismerése és még sok más.
A méhészek számára szakmai közösséget működtetnek a Floridai Méhészszövetség formájában, továbbá segítséget nyújtanak a lakosságnak (megteremtik a kapcsolatot a megfelelő szervezetekkel, cégekkel) a lakóházak közelébe leülő rajok szakszerű eltávolításában.
Kutatóintézetként célkitűzésük a méhek egészségének javítása és az általuk végzett beporzás elősegítése a méhcsaládok betegség/kártevőirtására, táplálkozására, toxikológiára és a beporzási ökológiára összpontosító kutatási projektek végrehajtásával. DR. JAMIE ELLIS (4. kép) és kutatócsoportja a Floridai Egyetem Méhészeti Kutatási és Fejlesztési Laboratóriumában (5. kép) a méhek és a beporzók egészségének számos összetevőjét érintő projekteken dolgozik:
- Kártevők/kórokozók: viselkedésük, biológiájuk és védekezési stratégiák.
- A növényvédő szerek hatása a méhekre (6. kép).
- Általános méhgazdálkodási projektek (táplálkozás, beporzás, méztermelés stb.).
Számos közleményük jelenik meg évről évre neves szaklapokban, amelyek közül kiemelném például a 2021-ben megjelent, A virágporpótlók hatékonyságának áttekintése a nyugati mézelő méh (Apis mellifera) családok egészségének és termelékenységének javítására szolgáló kezelési eszközként című tanulmányt. Ebben felhívják a figyelmet arra, hogy
Azt javasolták azonban, hogy az új virágporpótló anyagokat kifejlesztő kutatók jobban figyeljenek oda a méhek szezonális igényeire, hiszen ezek változása befolyásolhatja a mézelő méhek fertőzésekre adott válaszát. Például az őszi méhek számára előnyös lehet az immunitást erősítő étrend.
Kutatási témáik közé tartozik a vadon élő méhek ökológiájának és genetikai sokféleségének/felépítésének megismerése annak érdekében, hogy ezen ismeretek birtokában hatékonyan elősegítsék a méhpopulációk fenntartását. Vizsgálják a vadon élő méhek fészekökológiáját, az ökoszisztémákhoz való hozzájárulását, természetrajzát és biológiai sokféleségét.
Ténylegesen meghatározzák a méhek szerepét a különféle termesztési rendszerek beporzásában, és a a helyes ökológiai elvek kidolgozásán keresztül a beporzók megőrzésén dolgoznak. 2012–17 között kidolgoztak egy rendszert, az integrált termésbeporzási projektet (integrated crop pollination project, ICP), amelynek lényegi célja a termelők megfelelő beporzáshoz juttatása (méhek csoportja, beporzó élőhely, gazdasági megvalósíthatóság, társnövények stb.). Ez kiváló példája a kutatómunka gyakorlati hasznosításának.
A másik nagyon modern megközelítésű kezdeményezés az úgynevezett Beporzó hadművelet (Operation Pollinator) – a modern gazdálkodás és a környezetgazdálkodás együttélésének vizsgálata ugyanazon a területen a biológiai sokféleség védelme és növelése érdekében, hogy egészséges, biztonságos és megfizethető élelmiszereket állítsanak elő.
A legtöbb túrán megtekinthető a Bee Lab három fő épülete, amelyek közé tartozik a megfigyelő kaptárszoba, az oktatólabor és a mézkitermelési létesítmény. (A laboratóriumi kutatásoktól és a méhészet ütemtervétől függően előfordul, hogy valamelyik ideiglenesen nem látogatható.) A túrák minden hónap első szerdáján indulnak 15.45-kor, 30-45 percesek. Előzetes bejelentkezést kérnek! Honlapjukon viszont bármikor „bekukkanthatunk” a kutatóintézetbe egy virtuális létesítménybejárás (virtual facility tour) révén.
Szintén az Egyesült Államokban maradva: a New Jersey Állami Egyetem, a Rowan University szintén a méhészeti kutatások különleges ágazatával büszkélkedhet. DR. SVJETLANA VOJVODIC KRUSE kutatónőt (7. kép) egész életében lenyűgözték a méhek. A Rowan Egyetem Biológiai Tudományok Tanszékének kutatójaként a bélbaktériumok jelentőségét vizsgálja a méhek viselkedésében és genetikájában, egészségmegőrzésében. „Egészen a közelmúltig nem feltételezték, hogy a bélmikrobáknak működése és szerepe túlmutat az élelmiszer-emésztésen és a gazdaszervezet immunrendszerének aktiválásán.” A hallgatóival együtt végzett kreatív kísérleteivel dr. Kruse rávilágított, hogy a bélben élő mikrobiális közösség hatással lehet az egyéni tanulásra és a mézelő méhek társadalmi interakcióira. A méhek az egyik legösszetettebb társadalmi rendszert alkotó élőlények – az ember mellett –, és okosak. Egyedek ezrei élnek együtt, tanulnak, kommunikálnak és közösségként dolgoznak, hogy élelmet találjanak, gondoskodjanak utódaikról és reagáljanak a betegségekre. Vojvodic Kruse kutatása azt mutatja, hogy a mézelő méhek jobban tanulnak, ha beleik egy adott baktériumtörzset tartalmaznak. Ez egyértelmű összefüggés arra vonatkozóan, hogy a méh normál mikrobiomja – a bélben található jó baktériumok összessége – valamilyen módon hozzájárul az emlékezőképességhez vagy a tanuláshoz. Azt is vizsgálja, hogy az agyuk mely génjei kapcsolódnak viselkedésbeli változásokhoz.
Munkája abban is segíthet, hogy jobban megértsük, hogyan hatnak az emberi bélbaktériumok a mi biológiánkra.
A Rowan’s Social Insect Lab kutatói azt is vizsgálják, hogy a bélbaktériumok szerepet játszanak-e a méhpopulációt veszélyeztető kórokozók elleni védekezésben (8. kép). A méhpopuláció világszerte jellemző, több mint egy évtizede tartó nagyfokú csökkenésével az egyik legfontosabb beporzónk egész állományai tűnnek el tarthatatlan ütemben. Svjetlana Vojvodic úgy véli, hogy a megoldás egyik része váratlan helyen található: a mézelő méh bélrendszerében. A mézelő méhek gyomor-bélrendszerét baktériumokból és gombákból álló mikrobák milliárdjai lepik el. Minden állatnak – beleértve az embert is – önálló, jellegzetes bélmikrobioma van. Sok különböző baktériumfaj él a bélben, és az emésztéstől a testsúlyon át a viselkedési zavarokig mindent befolyásolhatnak. Ezeknek a fajoknak a többségét hasznos szimbiótáknak tekintik – más szóval „jó baktériumoknak”, amelyek segítenek, nem pedig ártanak a gazdának, amelyben élnek. Az emberben több száz – egyes vélemények szerint akár több ezer – különböző baktériumfaj alkotja a mikrobiomot. A méhekben a mikrobiom mindössze kilenc fő baktériumcsoportból áll. Mivel ismerjük ezeket, manipulálni lehet őket a laboratóriumban – a remények szerint gyógyírt találva a mézelő méhek gyakori gombás kórokozója ellen. Ez a projekt hozzájárulhat a világszintű méhpusztulás megoldásához, beleértve a modern idők legmegdöbbentőbb méhészeti titkát: a családösszeomlás/elnéptelenedés szindrómát (colony collapse disorder, CCD) is.
Bagóné dr. Vántus Viola
tudományos munkatárs,
PTE ÁOK Biokémiai és Orvosi Kémiai Intézet
