youtube://v/EsqM8uIxga4
A teacserje őshazája Ázsia, mára viszont 500 hibrid változata létezik, amelyek között jócskán akad hideg- és/vagy szárazságtűrő típus is. Ennek köszönhetően az utóbbi 10-12 évben Európában (még Észak-Európában is) elkezdték a termesztését.
Napjaikban egyre többen szeretnek teázni, és egyre erősebb a kíváncsiság, hogy „mi van a csésze túloldalán”, vagyishogy milyen növény a teacserje, miként termeszthető, milyen fajták vannak, hogyan történik a feldolgozása.
A tea népszerűsége tehát kétségkívül töretlen, mégis sokaknak csak felszínes ismereteik vannak a teázást illetően, egyebek mellett ezeket az ismereteket igyekszem átadni a Kamélia Kert különféle workshopjain mondta Varga Mariann, aki Londonban tanulta ki a teakészítés és -termesztés fortélyait. Elárulta, hogy bár a tavaszi fagyok csak kismértékben nehezítik a termesztést, ugyanis a virágzás októbertől februárig tart, a nagyobb nehézséget a telet követő hidegebb időjárás okozza, ilyenkor a téli nyugalom után lassan indul meg a növény fejlődése, emiatt kevesebb idő áll rendelkezésre a megerősödésére, így kisebb mennyiség szüretelésével lehet kalkulálni átlagosan, mint a melegebb égövi országokban.
A hidegtűrő hibridek termesztésénél sem ajánlott a fagyzugos helyre való ültetés, hiszen mégiscsak egy mediterrán növényről beszélünk. Továbbá kerüljük a szeles területeket, a szélcsatornákat is, ugyanis a huzatot egyáltalán nem tűri. Fontos a talaj jó vízáteresztő képessége, a kötött, agyagos talajt nem szereti, a pangó vizet sem bírja. (Ezért szokták Ázsiában általában hegyoldalra vagy lejtős területre ültetni, hogy a nagy esőzések után ne álljon meg alatta a víz.)
A tőtávolságot érdemes 60 centiméterre meghatározni, sorköznek hagyjunk 1,5 métert, és ültethetjük ugyanúgy, mint a sövényt, így tíz év alatt szép lassan össze fog nőni és egységes „falat” alkothat majd ismertette Varga Mariann, aki a szedéstől egészen a felhasználásig terjedő metódusokat is összegezte. – Mindig a legfiatalabb hajtásokat szedjük le, vagyis az utolsó két levelet (akár rüggyel együtt). Ezek sokkal világosabb színűek és puhábbak az idősebb leveleknél.
A szedést követően durván három hétre van szüksége a növénynek, hogy újra friss leveleket és hajtásokat hozzon – tette hozzá a szakember, aki azt is elárulta, a teakészítésnek két apavető módja van:
Az európai vagy angol módszer, amely során kevés teát egy teáskannányi vízben áztatnak, illetve ennek ellentéte az ázsiai eljárás, ami egy-egy kis adag elkészítésére ad lehetőséget. Ha megfelelően készítjük el teánkat, nem áztatjuk túl, nem forró vízben készítjük, akkor nem lesz keserű, hiszen nem ázik ki belőle a csersav, így nincs is szükség ízesítésre, a természetes íze önmagában kellemes, lágy, üdítő. A tea ízesítése azért vált bevett teafogyasztási szokása, mert nem tudjuk jól elkészíteni, ezért cukorral, citrommal, mézzel igyekszünk tompítani a csersavízt. Én azt javaslom, mindenki próbálja meg a természetes ízvilágával megkóstolni, hiszen a tea mégiscsak egy élvezeti cikknek számít.
