A chilei Iquique kikötőjébe évente mintegy 60 tonna olyan ruhát szállítanak, amelyet Európában, Ázsiában és az USA-ban nem tudtak eladni. Ezeket a ruhákat aztán a világ legszárazabb helyén, az Atacama-sivatagban tárolják, ahol a csapadék mennyisége nem haladja meg az évi 100 mm-t.
Ezt a SkyFi alkalmazás legfrissebb műholdfelvételei is megerősítik. Szomorú képet fest a modern fogyasztói társadalomról és a gyors divat hatásairól. A ruhakupacok legnagyobb része olyan darabokból áll, amit még soha senki nem viselt.
Chile az egyik legnagyobb központja az európai országokból és az USA-ból származó eladatlan ruhák kereskedelmének. Bár az áruk egy részét latin-amerikai országokba szállítják eladásra, évente körülbelül 40 tonna kerül az Atacama-sivatagba.
A tárolt ruhák ugyanolyan mérgezőek, mint a gumiabroncsok vagy a műanyag. A NASA és az Európai Űrügynökség a sivatagi régióban végzett vizsgálatok során megerősítette, hogy a ruhák emberre mérgező anyagokat bocsátanak ki a légkörbe.
youtube://v/Xf4NVo6_8Z0
Érdemes megemlíteni, hogy az Atacama-sivatag közelében emberek élnek. Például Alto Hospicio városa több mint 50 000 lakosnak ad otthont.
A nagy divatcégeknek nem érdeke a textíliák ártalmatlanítása, mert túl magasak a költségei. Paradox módon költséghatékonyabb több tíz tonna ruhát elszállítani és a sivatagban lerakni. Ráadásul Chile egyes részei, beleértve az Atacama-sivatagot is, adómentes övezet – a kidobott ruhák a tárolás és az ártalmatlanítás díjai nélkül heverhetnek ott, ki tudja meddig.
A legújabb szabályozás szerint a ruházatnak jó minőségűnek és újra felhasználhatónak vagy újrahasznosíthatónak kell lennie. Emellett a gyártott ruhák nem kerülhetnek a hulladéklerakókba.
Az uniós hatóságok az évente kiadott divat kollekciók számának csökkentését is szorgalmazzák. Az intézkedések végrehajtásához a 27 tagállam egyetértésére van szükség, vagyis több éves vitákra van kilátás.
Ugyanakkor az ENSZ adatai szerint 2000 és 2014 között megduplázódott a globális ruhagyártás.
