Ahogyan bokszon keresztül megpillantottam a cicát, egyszerű esetnek tűnt. Vagy megharapta a lábát egy másik macska, vagy baleset során eltört a csánk alatti terület és ezért alakult ki a duzzanat. De mikor közelebbről megszemléltem a sérült területet, egészen más kép tárult elém. Közvetlenül a csánk alatti terület egységesen be volt duzzadva, a lábujjak kimerevedtek, de a fájdalomérzet megtartott volt. Alaposabban átvizsgálva az ép és elváltozott terület határát, mélyen megtaláltam az elváltozás okát. Egy fém drót csavarodott körbe a csánk tövében. Nagyon mélyen bevágta a bőrt és a bőr alatti kötőszövetet is.
A duzzanat lassan csökkenni kezdett az elszorított területen. Közben tovább vizsgáltam a lábvéget, és azt tapasztaltam, hogy megtartott volt a fájdalomérzet. Ezzel párhuzamosan a lábvég számos pontján ellenőrizve a vérkeringést, mindenhol vérző szövetre találtunk. Ez a sérülés hatalmas fájdalommal járhatott a cicának, így már a vizsgálat elején kapott fájdalomcsillapítót és antibiotikumot a szepszis veszélye miatt. A seb lefertőtlenítése után kék lukácsos kötözéssel védtük a területet, majd másnapra visszahívtuk kontrollra. A cica jelentősen ki volt száradva, ezért infúziós kezelésben is részesítettük.
A másnapi kötéscsere és sebkezelés során azt tapasztaltuk, hogy bár a csánk felől a duzzanat lejjebb ment, de a lábvég, az ujjak duzzadtak maradtak. A duzzanat megléte aggodalomra adott okot, hiszen nem tudhatjuk, hogy a hurok által okozott szöveti hypoxia, keringési elégtelenség miatt mekkora területen és milyen mélyen károsodtak a szöveti részek. A lábvég mozgatása fájdalmas volt az állat számára, az ízületi mozgáspálya is beszűkült.
Egy ilyen sérülés során nem lehet még előre tudni, hogy milyen izmok, inak, szalagok sérültek, és ez mennyire befolyásolja a végtag mozgathatóságát. Nehéz napok előtt álltunk, hiszen nem lehetett megjósolni, hogyan fog alakulni a végtag sorsa. A tulajdonos is kétségek között és bizonytalanságban várta a napi kontrollok és kezelések eredményét.
A helyzet embertelen feladat elé állította a cica gazdáit is, hiszen nekik kellett sok esetben a sebet fertőtleníteni és kezelni, mivel nem tudtak minden nap kezelésre jönni. A baleset utáni egy hétben, az intenzív ellátásnak köszönhetően a duzzanat lohadni látszott, és eltávolítottuk végre a megmutatkozó elhalt területeket. A csánk alatti bőrfelület palmaris (hajlító) oldalán a bőrfelület legfelső rétege halt csak el, ezért nagy szerencsénkre nem volt szükség bőrplasztikára. Korábban ez a lehetőség is felmerült, hiszen, ha a sérült bőrfelület a lábvég nagy részén elhal, akkor csak bőrátültetéssel lehet pótolni a hiányzó szövetrészletet. Ezt a tulajdonossal előzetesen átbeszéltük, és mivel nagy költséggel járt volna a beavatkozás, sajnos nem tudták volna vállalni. De szerencsére nem is kellett!
Aggodalomra adott még okot a csánkízület tövében lévő hurok okozta szövetsérülés, amely igen mélynek bizonyult. Ezen a területen már izomszövet is sérült, és félő volt, hogy a gyógyulási folyamat során bekövetkező hegesedés nem strangulálja-e (leszorítja) tovább a végtagot. Két hét elteltével a folyamatos nectrectomizáció (elhalt szövetek eltávolítása) után végre elkezdődött a gyógyulás látványos folyamata.
A cica kezdte elveszíteni türelmét, egyre nehezebben viselte a sebkezeléseket. Szervezetét nagyon megviselte a baleset. Folyamatos fájdalomcsillapítás, infúzió és antibiotikumos kezelés mellett is a közérzete és állapota hullámzó volt. Többszöri vérvétellel monitoroztuk a vérképét, máj és vesefunkcióját, de szerencsére a kisebb eltéréseket leszámítva stabilnak tűntek a szervi funkciók. A sebgyógyulást és a szöveti hiánypótlást speciális eszközökkel és kötszerekkel segítettük. Lágylézeres kezelésekkel a szöveti regenerációt fokoztuk. Különböző hatóanyag-tartalmú sebfedő hálóval, illetve kék lukács kenőccsel folyamatosan nedvesen tartottuk a szöveteket, antibakteriális hatásuk révén óvtuk a fertőzésektől és fokoztuk a szöveti regenerációt.
A gyógykezelések közben kiemelt figyelmet szenteltünk az ízületek mobilizálásának is. Bár sokáig kétes volt a végtag állapota, de az ízületek mozgáspályájának épségét fent kellett tartanunk, hiszen, ha a mozgáspálya beszűkül, vagy a szalagok megrövidülnek, akkor a végtag funkciójából kieshet. Ebben is partnerek voltak a tulajdonosok. Félve bár, de minden nap mozgatták a sérült végtagot. Végül a kitartó munkának és természetesen a macskák hihetetlen regenerációképességének köszönhetően a végtag meggyógyult, a cica egyelőre sántikálva ugyan, de már használja a lábát.
De térjünk csak vissza a sérülést kiváltó okhoz! A hurok, ami majdnem strangulálta a végtagot egy fémhurok volt. De hogyan került a hurok az állat lábára? Sajnos a mai napig használnak a kerttulajdonosok hurokcsapdát a hívatlan vendégek távoltartására, ami etikai, állatvédelmi kérdéseket is felvet. Mivel a hurkok kihelyezése állatkínzásnak minősül, ezért azt törvény bünteti. Ha a tulajdonos nem hozza be a cicát azonnal, miután hazatért, hanem vár másnap reggelig, akkor a cica elveszítette volna a hátsó lábát. Nagyon szomorú, hogy ilyen esettel találkozunk a mai napig is…
Dr. Landauer Krisztina
állatorvos
