A levendulát nagyjából a búzával egy időben aratják, hagyományosan sarlókkal, de újabban már sövényvágókat is bevetnek az olajnak szánt virágok betakarításakor. Magyarországon a levendula dísz- és gyógynövényként a középkori kolostorkertekből régóta ismert. Ipari célokra az 1920-as években a Tihanyi-félszigeten telepítették először, a múlt század elején, Bittera Gyula közreműködésével. Bittera Gyula 1893-ban született és 1970-ben hunyt el, gyógynövénykutató, a kaposvári, majd a budapesti illóolajgyár létrehozója és igazgatója volt. A magyar illóolajipar megalapítója, számos gyógynövény első hazai termesztője.
Az öreg levendulás a Csúcs-hegy és az Apáti-hegy között húzódik. A Csúcs-hegy heves utóvulkáni tevékenység hatására kialakult gejzírkúp. A forráskúp és a feltörő forró víz vájta kürtő ma is jól látható. A francia levendula meghonosításával világviszonylatban is elismert, kiváló minőségű terméket sikerült előállítani. A tihanyi levendula világhírűvé lett. A levendulasorok közé keserűmandula-fákat ültettek, a csemetékbe helyben oltották a nemes hajtást. Így lett híres levendulaolajáról és mandulájáról Tihany. Az itt termett levendula illóolaj-tartalma igen magas volt, még az eredeti francia ültetvényekről származók minőségét is túlszárnyalta. A tihanyi levendulás az államosítás után elvadult.
A teljes cikket itt olvashatja.
