Back to top

Nevetős nosztalgia - Aranyosi Péter kertjében jártunk

A humor nagydíját idén Aranyosi Péternek ítélte a szakma. A friss Karinthy-gyűrűs a stand-up műfajban jeleskedik, ahogy ő mondja, „sajátszájas” humorista, így aztán sok titka nem maradhat. Tudja róla a közönség, hogy borsodi fiú, szenvedélyes Diósgyőr-szurkoló, hadtörténet- és Csillagok háborúja szakértő, derék családapa és nem utolsósorban lelkes kertész.

Fotó: Kiss Gergely
Kis tanyája a délegyházi tóparton várja, ahová az esti fellépések előtt szívesen leruccan délelőttönként, kiszellőztetni a fejét.

Mielőtt elindulnánk Péterrel Délegyházára, még benézünk hozzájuk a Wekerle-telepre. Ez Budapest egyik „elvarázsolt” birodalma, falu a városban. Karakteres, ódon hangulatú kis házak, apró kertek, árnyas, csöndes utcák az évszázados fasorok rejtekében. Mindez néhány percre az egyik legforgalmasabb metrómegállótól. Itt él Péter és felesége, Kriszta, jóformán azóta, hogy Pestre költöztek. Itt születtek a gyerekek, Peti és Tomi is, akik immár kiskamaszként előszeretettel focizzák szét apjuk kertészeti kísérleteit. Jól jön tehát a hobbikert, ahová elvonulhat a családfő némi nyugalmas kapirgálásra. És ahová most röpke fél óra alatt megérkezünk.

Csöndes matatás

Fotó: Kiss Gergely
– Agglomerációban van a telek, ahonnan mások dolgozni járnak be. Én meg pont szembe megyek a csúcsforgalommal és „üres kifutópályán gurulok” – nyugtázza a ritka szerencsés helyzetet vendéglátónk, míg begördül kis piros autója a Vadrózsa utcába.

A kapu előtt termő körtefák, benn gondosan lenyírt fű, kis ház nagy terasszal és gyümölcsfák. A kert közepén bográcsoló, a kerítés mentén szamóca-, szeder- és málnatövek sorjáznak, „vigyázzba” nyírt zöldsövénnyel váltakozva. Mindez Péter keze nyoma.

• Ha az ember kertészkedésre adja a fejét, az már valamiféle megállapodottságot jelez. A húszéves nem telekben gondolkodik, inkább jön-megy, bulizik, eszében sincs ásni, fát metszeni.

– 35 évesen volt először ilyen gondolatom. Szerettem volna valamit, de mindenképpen víz mellett. A Balaton messze van, a Velencei-tó meg nekem nem jött be a szocreált idéző hangulatával. Délegyházával jól jártam, könnyű elérni, és mély, tiszta a bányatavak vize. Annak idején Hadházi Laci kollégám bátorított, hogy ne féljek megvenni a telket, mert minden perc, amit a kertben pihenéssel töltök el, az a színpadon visszaadja magát, és jobb leszek. Heti 2-3 délelőtt is lejövök, mezgerélni a kertben. Nagyon jó ez a csöndes matatás.

• A Négybetűs szavak című önálló estedben külön fejezetet kapott a kert, mint számodra igazán fontos dolog.

– Furcsa történet ez. Gyerekkoromban ki nem állhattam a kerti munkát. Nagyapám tanult, magasan képzett kertész volt, pedig akkoriban ez nem volt általános. Nem is akárhol dolgozott, Horthy Miklós keresztapjának volt a számadó kertésze. Remekül éltek, jól keresett. A gróf úr főkertészeként sok érdekeset látott, mesélt is róla. Nekem tetszett például, hogy az almát cérnakesztyűben kellett szedni, külön kartondobozba, ami aztán ment az uradalomból exportra. A háború után nagyapám Sajóbábonyba keveredett, ott volt kertész, majd ’56 után már csak segédmunkás lehetett, meg éjjeliőr. Neki magának is hatalmas kertje volt. Úgy szoktam mondani, hogy Sajóbábonytól Kazincbarcikáig, ameddig a szem ellát, neki kertje volt, és nagyon tudta művelni. Nem bírt magával, őrület volt. Az én gyerekkori nyári szünetem azzal telt, hogy kimentem júniusban, és epret szedtem vele, meg málnát, ami tüskés, és össze-vissza karmolt. Utáltam a földieperért hajlongani! Annyira utáltam, hogy amikor beköltöztünk Wekerlére, és megláttam a kis földparcellát, az első gondolatom az volt, hogy lebetonozom. Bennem volt még a gyerekkorom nyomora, hogy én ott izzadok és görnyedek az eperért, ami akkor szörnyű unalmas volt.

Málnacsata

• Szerencsére mégse toroltad meg a gyerekkort a kis kerten.

– Nem. Bár eleinte más se volt benne, csak fű. Aztán eltelt pár év, benépesítettem ezt is, és magam vettem hétvégi kertet. Nem a nagyapám nyomására, de azt hiszem, ha néz engem a mennyekből, akkor biztos mosolyog. Csak azt sajnálom, hogy nem figyeltem rá jobban. Bár érdekes módon sok mozdulata visszatér, amiről nem is tudtam, hogy tudom. Az öreg értett hozzá, hogyan kell a kertet nagyvonalúan művelni. Pontosan tudta, hová és mennyi energiát érdemes belecsapni, hogy az visszajöjjön, gazdaságosan működjön. Ezzel szemben apám, az ő veje, aki közgazdász volt, szintén kertbolond, de inkább a japánkert megszállottja. Ő fésüli a füvet. Mindent nagyon precízen akar csinálni, ahogy a gazdasági életben. Nem tudja nagyvonalúan kezelni, így túl sok energiát vesz el tőle a kertészkedés és kifárasztja.

• És te melyik vonalat követed?

– Nálam se a szakmaiság, se a precizitás nem mutatkozik. Én csak annyit szeretnék, hogy nézzen ki normálisan. Ha le van vágva a fű, a sövény egyenesre nyírva, és a fák nincsenek felszáradva a moníliától, akkor én már úgy érzem, hogy rendben van. Ezért pihenőkert. Nem zavar, ha a gyümölcsfán nincs gyümölcs, ha egészségesek, szépek a levelei, én már meg vagyok elégedve. Ennyi.

• Semmi harc, semmi hősies, férfias küzdelem?

– Ezt azért nem mondanám. Telepítettem málnát hihhhetetlen munkával! Mert a málna, ami máshol kiirthatatlan, nálam nem akart megkapaszkodni semmi áron. Trágyát vettem, hordtam rá mindent. Négyszer kellett újratelepíteni, négy éven keresztül birizgáltam. Aztán jött a nagy ötlet: a kerítés tövébe betonpadkát süllyesztettem, mögötte fölkapáltam, és oda ültettem. Most jó. Közben Wekerlén, az apámtól kapott öröktermő német málnatő legyőzhetetlen. Még halottak napján is ugyanúgy terem, mint nyáron: gyönyörű nagy málnaszem, csak épp semmilyen íze nincs. Szemben a magyar málnákkal, amik kis pöszlettek, de milyen édesek! Epret is ültettem ősszel, mennek szerteszét az indái. Leszúrom a földbe, és az már a fia lesz. Na, ez már az enyém, tisztelettel – nyomogatja Péter serényen az ágyásba a nyúlánk indákat.

Parasztfitnesz

Fotó: Kiss Gergely
• Ahogy nézem, a nagy almafa, és az öreg meggy mellett a fiatal barackfa is tudna mesélni.

– Épp húzatom a kerítéshez, hogy az ágai ne föl az égbe nyurguljanak, hanem jobbra, balra nőjenek. Most tulajdonképpen „formafát” készítek. Ami nem biztos, hogy terem, de tuti olyan formájú lesz, amilyet szeretnék. Nem tudok okosat, lesz-e belőle valami. Kaptam anyukámtól három könyvet a metszés tudományáról, de lusta vagyok elolvasni.

• Képeken látni szép kordonos fákat, párhuzamosra nevelt ágakkal, tele terméssel.

– Azok speciális oltványok, az nekem túl bonyolult, meg drága. Így is, ha kiszámolod, kiskert-módszerek szerint nem éri meg se gyümölcsöt, se zöldséget termeszteni.

• Konditerembe járni is sokba kerülne, így meg jó levegőn, csöndben mozoghatsz, ráadásul örülsz minden szál új hajtásnak.

– Szoktam is mondani: ez a parasztfitnesz, hogy kicsit gereblyézek, ültetek, hajlongok. Igazság szerint nekem kell is, nézz a pocakomra! Nemcsak az agyamnak, a testemnek is kell.

• Társasági életnek is teret adhat a kert, a tágas terasszal, sok lámpával, tűzrakóhellyel.

– Összejár a rokonság, testvérek, unokatestvérek, gyerekek – az Aranyosi családban csupa fiú van. Nálunk csak a feleségek lányok. Úgyhogy jelentős focicsaták zajlanak. A sok kis szolár jelzőfény csak hangulatvilágítás, király, amikor este kijövök és pislákolnak. De komoly világítási rendszer van kiépítve, reflektorokkal, ha éjszakai focimeccset akarok rendezni.

• Szoktál?

Fotó: Kiss Gergely

– Nem. De minden eshetőségre felkészültünk. És itt mindig megy a sütés-főzés. Ez a kert lényege, ez a legjobb! Szalonnasütés a kölyköknek, az apukáknak meg bográcsgulyás és tárcsázás. Humorista barátok is lejárnak, Dombóvári, Szupkay, Fábry is volt már itt, és Gabi bácsi, „művésznevén” Dörflinger Dodi, akit a műsorokban annyit emlegetünk. Egy drága alföldi barátom készített nekem tárcsát, azon sütjük a húst. Ma este is azt fogjuk beizzítani. A fiúk mennyiségi fogyasztók, ezért veszek vödrös húst, előre bepácolva. Így egyszerűbb, nem kell előtte három nappal szöszörögni vele. A végén a hamut meg leszórom a málna alá.

Nehézfiúk ajándéka

De egyelőre a tüzet szítja Péter, a száraz lombot benzinnel, grillgyújtóval serkentve. Közben lelkesen magyaráz:

– Imádom a tűzrakást, bármivel! Gyerekek, egy liter gázolajjal a történelmet át tudom írni!!!

• Mindjárt a Csillagok háborújába röppenünk! Honnan ez a galaktikus hadi kíváncsiságod?

– Kölyökkoromtól minden katonáskodás, fegyver, tank érdekel, megnézek, elolvasok bármit róla. A sci-fi is a mániám. De katona sose voltam. Szerintem sorozáson azt írnák rólam: H.E.T. Vagyis háború esetén túsznak alkalmas.

• És a vízzel hogy állsz? Öt lépésnyire a tó, szeretsz benne fürdeni?

– Sose mentem bele. Nem tudok úszni.

• Ne bolondozz, ez komoly?

– Próbálkozott velem Kiss Gergely olimpiai bajnok is, hogy megtanítson, de az is kevés volt. Ha idáig nem tanultam meg, erre a kis időre már nem fogok – nevet, és hozzáteszi: – Épp azért jöttünk víz mellé, hogy a gyerekek megtanuljanak úszni, és ne idegeskedjek. Viszont a locsolókannával kiváló viszonyban vagyok, én vagyok az automata öntözőrendszer. Ha elutazunk, akkor persze a szomszédok is besegítenek. Szeretem a virágokat, a színeket, de idén valahogy nem sokra mentek. Egyedül a Vinca bírja, a többi csak tengődik. Gyertek, mutatok valamit – hív a szerszámosházikó mellett virító csicsókabokorhoz.

– Nem tudom a hivatalos nevét, mi csak úgy hívjuk, a „nagypapa sárga virága”. Az összes kertjében, amit csak művelt, elültette ezt a virágot. Úgyhogy én bárhová is mennék, kiásnám a tövet, és vinném. Most mindkét kertemben van, és jól érzi magát a nagypapa sárga virága. Ez fontos. Régen nem szerettem, de már egyre jobban tetszenek az évelők. Jó érzés, hogy tavasszal újra ki fognak hajtani.

• A kertek titka, hogy emlékeket képesek őrizni. Megható, vagy vidám históriákat.

– A ház falán lóg két nagy kerámiakaspó. A márianosztrai börtönben csinálták nekem a rabok. Súlyos sztori volt. Hadházival léptünk föl. Előtte feljött a kommandós, és azt mondta: „negyedórával később tessenek már kezdeni művész urak, mer’ tevékenységmegszüntetés van”. Az tudod mi? Összeverekedtek a rabok, hogy ki ül az első sorba. Mi tagadás, kicsit megdermedtünk ekkora sikertől.

 

Forrás: 
Kertbarát Magazin
Ezt a cikkünket és a témában további cikkeket a Kertbarát Magazin 2017/9-10 számában olvashat.

Népszerű agrárszaklapok

Ezeket olvasta már?

Száraz nyarak slágernövényei

Tikkasztó nyarainkon parkjaink slágernövényei a kakastaréjok vagy más néven celóziák. Vajon miért csak a parkokban terjedtek el, miért nem találkozhatunk velük az egynyárivirág-palánták kínálatában?

Kiheverték a növények is az áradást Szentgotthárdon

Hetekkel ezelőtt jelentős áradás vonult végig a Rába vasi szakaszain. Többek között Szentgotthárdnál is, ahonnan a Vas megyei hírportál olvasója fotókat küldött arról, hogyan regenerálódtak a növények.

Ellepték a krumplibogarak a kónyi kerteket

Krumplibogár-invázióval küzdenek Győr-Moson-Sopron megyei Kóny kerttulajdonosai. Ezerszám lepik el a bogarak birtokaikat és szinte mindent elpusztítanak, ami eléjük kerül.

Ovikertben termesztik a kicsik a tízóraihoz a zöldségeket

Magaságyás készült a Ficánkoló óvoda udvarán Vasváron. A mini zöldségeskert érdekessége, hogy ovis kezek ültették a magokat, palántákat. A termőföldet is maguk keverték a kicsik.

Növényvédelmi előrejelzés – Medárd után

Az elmúlt hét időjárása teljes mértékben a Medárdra jellemző csapadékos, párás, fülledt időt idézte. A gyümölcsféléket károsító molyfajok mellett a nedvességet igénylő kórokozók is megtalálták életfeltételeiket a gyors felszaporodáshoz.

Éjjel is beporzáson dolgoznak a drónok Amerikában

A méhek száma világszerte csökken. Gazdálkodók, természetvédők és kutatók egyaránt a megoldásokat keresik erre a problémára, de arra is, miként lehetne mesterségesen megoldani a virágok beporzását. Egy New York-i cég a legmodernebb technológiákat teszteli.

Már a termelés rovására megy, hogy nincs elég idénymunkás

A mezőgazdaság egyre jobban megérzi, hogy alig vannak alkalmi munkavállalók. Hajdú-Bihar megyében is akadnak olyan gazdák, akik kevesebbet tudnak termelni, mivel nincs ember, aki betakarítsa a termést.

Kertészeti tanácsadója is van az agrárminiszternek

Nagy István agrárminiszter felkérte a FruitVeB alelnökét, hogy vegyen részt az Agrárminiszteri tanácsadó Testület munkájában.

Stohl András: „Az erdő az én akkumulátorom!”

Stohl András napjaink egyik, ha nem a legtöbbet foglalkoztatott hazai médiaszemélyisége. Élete akár egy folyamatosan változó folyó, amely bizonyos szakaszain akadályba ütközik, hogy nem sokkal azután könnyedén áttörje magát rajta. A családjában már-már hagyománynak tekinthető vadászat iránti szenvedélye azonban állandó.

A GMO petúniaügy folytatása

A tavaly tavasszal váratlanul piacra került, genetikailag módosított (GM vagy GMO) narancssárga petúniák nagy visszhangot keltettek, a magyarmezogazdasag.hu is beszámolt az esetről. A Nébih idei kora tavaszi mintavételei azonban megnyugtató eredménnyel zárultak.