0,00 HUF

Nincsenek termékek a kosárban.

2024. május 29.

A természetvédelem és az erdők

A mai fogalmaink szerinti természetvédelem hosszú fejlődés eredménye. Kezdetben, a „primitív” védelem idején egyes fákat, erdőrészeket vallási meggyőződésből, félelemből tiszteltek, és így nem bántott ak. Gondoljunk csak a finnugor népek fakultúrájára vagy a Csontváry által lefestett libanoni cédrusokra.

A reneszánsz időszakában a ritka, a különleges volt a becses, mint a 20 méter körüli törzskerületű ibrányi (Szabolcs megye) nyárfa. A harmadik időszak a 19. századi nemzeti érzés felerősödésével, a nemzeti történelem nevezetes eseményeivel, személyeivel összefüggésben különíthető el. Magyarországon a legelső fákkal, erdőkkel kapcsolatos természetvédelmi rendelet éppen akkor, 1900-ban született . Darányi Ignác földművelésügyi miniszter a kincstári erdőigazgatóságoknak előírta, hogy írják össze a boldogult királyné Ő Felsége (Erzsébet) emlékére ültetett emlékfákat, valamint azokat a fákat és facsoportokat, melyekhez valamilyen történelmi emlék, monda, vagy szájhagyomány fűződik, vagy rendestől eltérő formájukkal kiválnak, továbbá egyes tájképek szépségét emelik, avagy földrajzi elterjedésüknél fogva azon vidéken ritkák és érdekesek és a fenntartásukra tegyenek javaslatot. Az előírás utolsó részében tehát már a tudományos érték, azaz a természetvédelem negyedik, ma érvényes szempontja is megjelent. A felhívást a miniszter 1908-ban megismételte. Akkor már az egész ország „művelt közönségét” kérte a természeti értékek, emlékek összegyűjtésére.

1914-ben külön miniszteri biztost neveztek ki az addigra mintegy ezer objektum tényleges, rendeleti úton való védelmére, nyilvántartására. Az első világháború kitörése ezt a munkát megakasztott a. Üzemtervi előírásokkal azonban az erdészek itt -ott elkezdték egyik-másik értékes erdőrészlet (főleg őserdők) tényleges védelmét. A leginkább veszélyeztetett őserdők korabeli meghatározása a következő: „Oly erdőt, mely emberi közreműködés nélkül keletkezett az ősidők homályos korában, és a mely ment az ember romboló kezeinek bántalmaitól mai napig is érintetlen eredetiségében fön/n/áll, őserdőnek nevezünk.”

1923-ban az újjászervezett erdőigazgatóságok feladatává tett ék a természetvédelmi kérdések intézését, holott természetvédelmi törvény még nem volt. Az erdőkről és a természetvédelemről szóló IV. törvénycikket 1935-ben fogadta el a törvényhozás, az első törvényileg védett terület kijelölésére azonban még négy évet kellett várni. Az említett törvény az előkészítés időszakában tartalmazta a „nemzeti park” kategóriáját (a Balatont kívánták így védeni), de a végleges szövegben a mai fogalmak közül csak a „tájvédelmi körzet” és a „természetvédelmi terület” maradt benne.

Az első természetvédelmi területet 1939- ben a debreceni Nagyerdőben jelölték ki (ami azóta elpusztult). Azt további védett területek és építmények követt ék. Közülük hadd emeljük ki a (szintén Debrecen mellett lévő) Gúthi-erdőt, ahol a védelem célja az erdőállomány, a facsoportok, az egyes fák és az értékes lágyszárú növények megóvása volt. Nagyobb, összefüggő területeket ritkán lehetett kijelölni, mert a tulajdonosok általában ragaszkodtak a folyamatos, a védelemmel kevésbé zavart gazdálkodáshoz. Ez alól Kárpátalja a kivételt jelentett e, ahonnan az 1944 nyaráig kijelölt erdők zöme kikerült. (Az említett időig összesen 219 esetben mondták ki a törvényes védelmet.)

A földművelésügyi miniszter természetvédelmi rendeleteit egy társadalmi szerv, az Országos Természetvédelmi Tanács készített e elő. Első, 1938-tól hivatalba lépő elnöke az a Kaán Károly volt, aki nemcsak a két világháború közötti időszak meghatározó erdész politikusa, hanem a természetvédelem eszméjének nemzetközi hírű harcosa is volt. Munkáját a szintén erdőmérnök Földváry Miksa segített e. Utóbbi különösen a Dunántúl védendő értékeit ismerte, de éppen ezen a területen volt a legkevesebb védelemre felterjesztett erdő. A törvényes oltalom kapcsán ugyanis a tulajdonosnak nemcsak a terület háborítatlanságáról (őrzéséről) kellett gondoskodnia, hanem a tényleges védelem minden költségét (például a táblák elhelyezését, megközelítési utak kijelölését stb.) állnia kellett . A nagybirtokok tulajdonosai azonban ebben a kérdésben igen-igen szűkkeblűek voltak, s így Magyarországon csak az 1945-ben bekövetkezett államosítások révén kerültek oltalom alá kiterjedtebb erdők.

Forrás: