Alapvető kérdés, hogy a nap mely szakában indítsuk és mikor fejezzük be az öntözést.
Várjuk meg, míg párologtatni kezd
Rendszerint napkelte után 1-4 órával szokás kezdeni. Komolyabb technika nélkül be kell érnünk ennyi információval, ahol viszont van klímacomputer vagy fénymérő a növényházban, ott figyelembe vehetjük a fényt is a vízadagolás tervezéséhez. Általában a fényintenzitást figyelve 100-200 W/m2besugárzásnál kezdünk öntözni, a fényösszeg alapján a 70-150 J-t elérve kezdődhet az öntözés. A fényméréssel természetesen nem válthatjuk ki az időmérést, legföljebb pontosíthatjuk az időzítést. Öntözni akkor is kell, amikor például télen egy teljes hétig nem éri el a besugárzás a 100 W/m2értéket – mutatott rá Szőriné Zielinska Alicja. A legpontosabb módszer szerinte az elpárologtatott víz mennyisége alapján tervezett öntözés, a közeg nedvességtartalmának (súlyának) 1-1,5 százalékos csökkenése esetén kezdhetjük az öntözést.
A növénynek akkor van szüksége vízre, amikor párologtat, a sztómák pedig fény (és esetleg hő) hatására kinyílnak, ezért az öntözések ideje alapvetően nappalra esik. Ritkán kivételt lehet tenni, de alapesetben a víz 99 százalékát nappal kell adagolni.
A reggeli első öntözéssel várjuk meg, amíg elkezdenek párologtatni a növények, növekedésnek indulnak a gyökerek és keresni kezdik a vizet. A fiatal gyökerek jobban fel tudják venni a vízárammal mozgó kalciumot és bórt, a túl korán, a párologtatás előtt kezdett öntözés viszont ödémához, illetve a sejtek repedéséhez vezethet. A fóliában termesztők közül is elsősorban a paprikával foglalkozók ismerhetik ezt a jelenséget – mondta az előadó –, de a paradicsomnál is előfordul, hogy a levél nem tudja már fölvenni a sok vizet és a bogyót szétrepeszti a nagy mennyiség. Ilyen probléma esetén az első lépésként kezdjük az öntözést negyed órával később, vagy szellőztessünk többet, hogy a növények jobban párologtassanak – ajánlott.
Csőhőmérséklet, besugárzás
A növény vízfölvételét a besugárzás, a növény hőmérséklete, az öntözési stratégia, az EC és a gyökérrendszer állapota befolyásolja. Közülük a besugárzás szerepe a legnagyobb. 300 W/m2 a kritikus határszám, amíg ezt nem éri el a besugárzás, addig nem emelkedik túlzottan a növény hőmérséklete. A 300 W/m2 fény viszont már nagyon melegíti a lombot, ezért ettől a határtól kezdve mindenképpen szükségük van a növényeknek a vízre, hogy hűteni tudják magukat.
A fűtőcső hőmérséklete is erősen befolyásolja a növények párologtatását. Megtudtuk, hogy 50 J/cm2/nap besugárzás (téli fényviszonyok) mellett, ha 80 °C-os a fűtőcső, akkor a növények 1960 millilitert párologtatnak négyzetméterenként és naponta, ha viszont 40 °C-os a cső, csak 710 millilitert. Vagyis több mint kétszeres a különbség, ezzel mindenképpen számoljunk a vízadagolás tervezésekor. Ha télen erősen kell fűteni, akkor esetleg nem elég az említett 3 ml/J/m2 vízpótlás, akár 3,5-4 milliliterig is növelni kell. A tavasz előrehaladtával nő a besugárzás, és arányaiban mind kisebb mértékben függ a párologtatott vízmennyiség a fűtés erősségétől: 300 J/cm2/nap mellett körülbelül kétszer annyi, 700 J/cm2/nap mellett pedig másfélszer annyi a párologtatás 40 °C-os és 80 °C-os csőhőmérsékletnél.
Tág határ az 1-4 óra
Rendszerint napkelte után 1-4 órával indul az első öntözés, ez azonban meglehetősen tág időtávolság. Mikor közelítsünk az alsó és mikor a felső határához?
Az alsó határát közelítsük, vagyis napfelkelte után körülbelül egy órát várjunk csak az első öntözéssel, ha meleg, nyári az idő és erős besugárzás várható, illetve az előző nap is erős volt a besugárzás. Korábban kezdjünk öntözni erősen szeles időben is, mert a légmozgás kiszárítja a levelek körül a levegőt. Korábbi öntözéskezdést indokol az is, ha túl generatívak a növények – akkor ugyanis összességében meg kell hosszabbítani az öntözési időszakot –, illetve, ha kevés, szárazabb közeggel dolgozunk. Az intenzív éjszakai fűtés és a meleg fűtőcső fokozza az éjszakai párologtatást.
Az 1-4 órásnak mondott időszak felső határához közelítsünk, vagyis később indítsuk az öntözést abban az idő-szakban, amikor az energiaernyőt használjuk. Az ernyő csak kevés fényt enged át, növeli a páratartalmat, alatta csökken a növények párologtatása, ehhez kell tehát igazítani az öntözést is. A kora tavaszi időszakban erről sokan megfeledkeznek és korán, még a zárt energiaernyő alatt elindítják az öntözést. Általános tanács, hogy az ernyő nyitása után várjunk fél-egy órát az öntözéssel.
A mostani időszakban viszont inkább az árnyékolás a téma. A ház árnyékolása utáni első héten majdnem egy órával később kell kezdeni az öntözést, mint ahogy addig tettük – hacsak nincs nagyon meleg –, mert amíg a növények megszokják a kevesebb fénnyel járó új körülményeket, addig kevesebb vízre van szükségük.
Ugyancsak később kell kezdeni az öntözést, ha a vegetatív növényeket szeretnénk kissé generatívabb irányba terelni, illetve az oltott növényeknél is indokolt lehet a későbbi kezdés.
Az utolsó öntözés
Értelemszerűen mindaddig öntözni kell, amíg párologtatnak a növények, és akkor kell befejezni, amikor csökken a párologtatás. Erre – több-kevesebb pontossággal – ugyanazokból a számokból következtethetünk, mint az öntözés kezdő időpontjára, vagyis figyelhetjük az órát, a besugárzást és az elpárologtatott víz mennyiségét.
A napnyugta előtt körülbelül 1-5 órával kell utoljára öntözni. Ha a fényintenzitást is figyelembe vesszük, akkor nyáron várjuk meg, amíg 150-200 W/m2-re csökken a besugárzás, és akkor hagyjuk abba a vízpótlást. A fényösszeg nehezebb kérdés, mert nem könnyű meghatározni, hogy mikor van az az időpont, amikortól kezdve már csak 70 joule-t „gyűjt be” a növény napnyugtáig. Mindenesetre a jobb klímacomputerek a besugárzásból és a fénygörbéből ezt is megközelítőleg pontosan kiszámolják. Ezenkívül figyelhetjük az elpárologtatott víz mennyiségét a közeg nedvességtartalma, valamint a növények súlya alapján, de a befejező időpontot igazából egyik módszer segítségével sem könnyű jól meghatározni. Mindenképpen ellenőrizzük, hogy az öntözés befejezése után három órával mennyit csökkent a nedvességtartalom a közegben, és ha 3 százaléknál többet, akkor legközelebb célszerű kissé későbbre ütemezni az utolsó öntözés időpontját.
Ha túl koránra időzítjük az utolsó öntözést, arra gyenge termésnövekedéssel, a vártnál kisebb súlygyarapodással válaszolnak a növények, paprika és uborka esetén pedig a termésrúgás is gyakori, az utolsó és a másnapi első öntözés közötti nagy nedvességtartalom-különbség következményeként.A napnyugtát megelőző 1-5 órás időszak is elég tág, és ezen belül is megvannak a szabályok, hogy mikor kell az alsó, illetve mikor a felső határához közelíteni. Az átlagosnál később, vagyis napnyugta előtt körülbelül egy órával fejezzük be az öntözést, ha nagyon meleg, napos vagy szeles az idő, valamint ha nagy a termésterhelés a növényeken, illetve ha kevés a közeg és hamar kiszáradna. Későbbre esik az utolsó öntözés idő-pontja akkor is, ha a vegetatív növényeknek szeretnénk kis generatív lendületet adni.
Enélkül nincs vízfölvétel
Akármilyen fejlett az öntözéstechnikánk, elsősorban mindig azt kell megoldanunk, hogy a növény képes legyen vizet fölvenni. Ehhez elsősorban egészséges gyökérzetre, valamint megfelelő EC-re van szükség (ne legyen túl tömény a tápoldat a gyökérközegben), illetve fontos a közeg hőmérséklete, valamint a közeg és a levél hőmérséklete közötti különbség is.
A vízfölvételt az a szívóerő tartja fenn, amit a lombon át elpárolgott víz hiánya okoz. Ha tehát nincs elegendő lombfelület, akkor nincs kellő szívóerő, a vízfelvétel is gyenge. Elegendő számú sztóma is szükséges a párologtatáshoz. Korábban akár 2000 ppm szén-dioxid-szintet is javasoltak paradicsomban, azóta azonban kiderült, hogy ilyen magas CO2-kon cent rációban kevesebb sztóma fejlődik a növényeken és kevesebbet párologtatnak.
A páratartalomnak is igen nagy a szerepe, hiszen párologtatásról csak akkor beszélhetünk, ha van hova leadniuk a vizet a növényeknek, nem túl telített a levegő. Értelemszerűen 90 százalékban kevésbé intenzív ez a folyamat, mint például 60-70 százalékos párában. Ugyanakkor a szélsőségektől itt is tartózkodjunk, mert túl száraz levegőben (az 50%-os relatív páratartalom már száraznak számít) a növény a sztómák zárásával védi magát a vízveszteségtől, vagyis ebben az esetben is kritikusan csökken a párologtatás és vele a friss tápoldat fölvétele
„Rendellenes” öntözések
Ha a növény könyvből tanulta volna, hogy mikor hogyan kell fölvennie a vizet, akkor ennyi alapismeret elég is lenne a helyes öntözéshez. Az élő rendszerek azonban mindig szolgálnak különleges helyzetekkel, ezért számos esetben szükség lehet úgynevezett rendellenes, a felvázolt szabályoktól eltérő öntözésre – fogalmazott Szőriné Zielinska Alicja.
Az egyik legismertebb ilyen rendellenes helyzet akkor következik be, amikor a kis térfogatú kockában megérkeztek a palánták, még nincsenek kiültetve, viszont nagyon erősen kell fűteni a növényházban. Ilyenkor nem kell sok idő, hogy teljesen kiszáradjon a kis közeg, ezért este, akár éjszaka is folytatni kell az öntözést, hogy ne veszítsük el a gyökereket.
A másik ilyen helyzet, amikor nagyon magas a 24 órás átlaghőmérséklet vagy a besugárzás – olyankor néha éjszakai öntözés beiktatását is javasolják a szaktanácsadók, hogy meg legyen a növény egyensúlya.Rendellenes a „terméspumpáló” öntözés is, amit akkor alkalmaznak a paradicsomtermesztők, ha az első terméseket szeretnék kicsit nagyobbra növelni. Ez abból áll, hogy a napi rendes öntözések befejezése után, az előéjszaka időszakában adnak némi folyadékot, ami – mivel akkor még meleg a termés – a bogyókba megy, és növeli a magok körüli, vízzel telt zacskókat.
Előfordul, hogy hűtési céllal öntözzük a növényeket. A növények a hűsítésre szolgáló vizet nem feltétlenül veszik föl, ennek csak az a szerepe, hogy 25 °C alatt tartsa a hőmérsékletet a gyökérzónában.
Rendellenes időben, napkelte előtt 1-2 órával kell öntözni, amikor nagyon erős nappali besugárzásra számítunk és igen generatív a növényállományunk. Ezzel az öntözéssel lényegében fölkészíthetjük a növényeket a meleg nappalra: elérhetjük, hogy elkezdjék pumpálni a szállítónyalábokban lévő vízoszlopot, és mire feljön a nap, már lendületben legyenek.
A rendellenes öntözések nemcsak időben, de mennyiségben is eltérnek a szokásostól. A napfelkelte előtti öntözésre körülbelül 300 millilitert számoljunk négyzetméterenként, és hasonló, négyzetméterenkénti 250-300 milliliteres adagokkal lehet meg előzni a közeg kiszáradását is. A hűtési céllal adott mennyiség több tényezőtől függ, négyzetméterenként akár 600 milliliter víz is elfogyhat.
Mennyi víz kell?
A „normál” öntözésekre a fő-szabály szerint annyi vizet kell kijuttatni, amennyit a növények szükséglete és a tervezett drénmennyiség együttesen kitesz. A kifejlett paradicsomállomány négyzetméterenként és joule-onként 2 milliliter vizet párologtat el, ha pedig szeretnénk tartani a megfelelő drént, akkor ezt joule-onként további 1 milliliter vízzel kell kiegészíteni. Vagyis minden egyes joule-nyi besugárzás után 3 millilitert kell számolni. (Ezek az értékek a kifejlett, 3-as levélfelület-indexű paradicsomra vonatkoznak, üvegházban. A paradicsom kb. 1,5 méter magas korban éri el ezt a levélfelület-indexet, vagyis addigra jut 3 négyzetméter lomb 1 négyzetméter üvegházfelületre. A paprika- és az uborkaállomány ezt kb. 1 méter magas korban eléri. A paprika esetén viszont 2 ml/J/m2 helyett inkább 1,8-del érdemes számolni a párologtatott mennyiséget. Kétrétegű fólia alatt, főleg a termesztés első szakaszában pedig még alacsonyabb ez a szám.) Mindehhez viszont még hozzá kell számolni azt is, hogy a reggeli órákban pótolni kell az éjszakai veszteséget, mert különben csökken a közegben lévő puffer tartalék.
Az egyszeri öntözési adag függ a közeg mennyiségétől, valamint a csepegtetők számától, távolságuktól és teljesítményüktől. Kőzetgyapotban a közegtérfogat 3 százalékát kitevő öntözési adagot nevezzük standardnak, a 2 százalékot kicsinek és a 4-6 százalékot nagynak (ha pl. 9 liter közegünk van négyzetméterenként, akkor 270 ml/m2 a standard adag, amíg a 180 ml/m2kicsinek, a 360-540 ml/m2 pedig nagynak számít). Más közegeknél teljesen mások ezek a számok, mert a szerves anyagok a növények számára hozzáférhetetlen for mában is kötnek meg vizet. Ha sokszor öntözünk kicsi (a közegtérfogat 1-2%-át kitevő) adagokkal, akkor nő a közeg nedvességtartalma, kevesebb drén folyik el és vegetatív irányba befolyásoljuk a növényeket. Olyankor öntözéssel kiegyenlíthetjük a nedvességtartalmat a táblák között. Hátránya viszont, hogy lassítja a gyökérnövekedést, mert a vízzel telített táblában kevesebb hely marad az oxigénnek. A ritka, nagyadagú öntözések könnyebben átfolynak a közegen, nem növelik a nedvességtartalmát.
Mivel öntözzünk?
Az estek túlnyomó többségében nem tiszta vízzel, hanem tápoldattal kell öntözni, amelynek két legfontosabb mutatója az EC- és a pH-értéke. Az EC-t a mindenkori fenofázis és a fény függvényében kell beállítani, valamint figyelni kell a tábla és az öntözővíz EC-je közötti különbségre is (erről 22. lapszámunkban volt bővebben szó). Az öntözővíz minősége is befolyásolja az adagolt tápoldat EC-jét. Jó minőségű víznél a 3-as EC, rossz víz esetén akár 4-es EC is szükséges lehet ugyanolyan tápanyagszint eléréséhez. Ennek kiszámításában a szaktanácsadók segítenek, viszont ha változtatni szeretnénk – akár a közeg nedvességtartalmán, akár az EC-n –, akkor lassan, fokozatosan tegyük, mert a legtöbb növény nem szereti a gyors ingadozásokat: paprikánál 0,2-0,5 mS/cm lehet a napi változás, paradicsomnál 0,5-0,8.
Általános szabály szerint a tábla-EC paradicsom esetén 3,8-8 mS/cm, uborkánál 3,0-4,5, paprikánál pedig 2,5-4,0 között lehet.
Az adagolt tápoldat pHja optimális esetben 5,5-5,8 közötti. Ettől szükség szerint eltérhetünk, de első lépésként ne a tápoldat kémhatását változtassuk, hanem a drén mennyiségét növeljük. Ha így nem sikerült beállítani a kívánt értéket, csak akkor próbáljuk ammóniumnitrát adagolásával csökkenteni a pH-t.
A drén
A kertészek másik fő kérdése, hogy mennyi drént kell tartani. Alapvetően legalább 20-30 százalék legyen, de a víz minőségétől függően akár 50-60 százalékig is fölmehet. A minimum 30 százalék abból adódik, hogy összeadjuk az egyes növények fejlettsége között mérhető eltérést – egységes növényállományban is lehet 10 százalék különbség a legfejlettebb és a legelmaradottabb egyed között – a ház leghűvösebb és legmelegebb pontja közötti körülbelül 5 százalékos hő-mérséklet-különbséget; az egyes táblák közötti eltérést – a legjobb közegek esetén is megvan 5% –; és az egyes növények párologtatása közötti mintegy 10 százalékos különbséget. A drén szerepe, hogy azonos körülményeket állítsunk be mindegyik növénynek. E számításból pedig levezethető, hogy a legtöbb és a legkevesebb tápoldatot igénylő növény között 30 százalék a különbség, és ezért ajánlják a szaktanácsadók a 30 százalék drént. Aki ezt sokallja, az 20 százalékig lemehet, de annál lejjebb nem tanácsos – mondta az előadó.
Gyakori kérdés, hogy mikor jelenjen meg a drén. Mindenképpen csak nappal, nagy részben 9 és 15 óra között. Ha nagyon meleg van, akkor korábban, télen pedig később, de ez attól is függ, hogy vegetatív vagy generatív irányba szeretnénk befolyásolni a növényeket – hangzott el.
