A 178/ 2002 EK rendelet megköveteli minden élelmiszeripari és takarmányipari vállalkozástól, illetve azoktól, akik ilyen termékeket importálnak, hogy működő nyomonkövetési, visszahívási rendszerük legyen. Ezeknek a vállalkozásoknak tehát olyan rendszerekkel, eljárásokkal kell rendelkezniük, amelyek képesek a nyomonkövetéssel kapcsolatos információkat összegyűjteni, ezeket rendszerezni, és alkalomadtán az illetékes hatóság felé továbbítani. Arra, hogy ezek a rendszerek milyenek legyenek nincsen törvényi előírás, ezért a nyomonkövetés vállalkozásonként eltérhet, és el is tér.
A vállalkozások segítése, támogatása érdekében a Földművelésügyi Minisztérium két évvel ezelőtt együttműködési megállapodást kötött a GS1 Magyarország Nonprofit Zrt-vel, és közösen létrehozták a Nemzeti Élelmiszer Nyomonkövetési Platformot. A feladat az volt, hogy megismertessék az érdekeltekkel a nemzetközi azonosítási, kommunikációs és nyomonkövetési szabványokat, illetve azokat a korszerű internetalapú technológiákat alkalmazó megoldásokat, amelyek a hatékony nyomonkövetést lehetővé teszik, illetve ajánlásokat dolgozzanak ki ezek felhasználására.
A két éve elkezdett munkát egy konferencia keretében értékelték a szervezők. Laszlovszky Gábor, az Élelmiszeripari Főosztály vezetője, akinek irányításával kezdte meg a munkáját a platform, kiemelte, hogy munkájuk támogatja a kormány által elfogadott élelmiszerlánc-biztonsági stratégia, és élelmiszeripari fejlesztési stratégia célkitűzéseit, hiszen mindkettő középpontjában az élelmiszerbiztonság áll, ami elképzelhetetlen jól működő nyomonkövetési rendszerek nélkül.
A platform keretében öt munkacsoportot hoztak létre:
- Hús és hal munkacsoport.
- Zöldség és gyümölcs munkacsoport.
- Tejtermék munkacsoport.
- Bor és pálinka munkacsoport.
- Horizontális munkacsoport.
Az elmúlt két évben minden munkacsoportban meghatározták a tipikus ellátási láncokat, amelyek mentén aztán kidolgozták a nyomonkövetést. A legjobb gyakorlatok bemutatásával segítették a vállalkozásokat a nyomonkövetési kötelezettségeik azonosításában, a megfeleléshez szükséges eszközök meghatározásában. Bemutatták azokat az európai szektorspecifikus gyakorlatokat, amelyek segítették a hazai felhasználókat a magyar piacon használt útmutatók összeállításában.
A két évvel ezelőtt megkezdett munka első fele véget ért, az induláskor meghatározott célokat elérték, az útmutatók elkészültek. A további feladat az, hogy az útmutatókban összefoglalt ismeretek a mindennapi gyakorlat részévé váljanak. Ennek gyakorlati tudnivalóit, főbb pontjait, illetve az elkövetkezendő két év feladatait ismertette Krázli Zoltán és Vatai Krisztina, a GS1 Magyarország Nonprofit Zrt két vezetője.
A konferencia zárásaként egy igen szerteágazó és nagy ívű francia projekten keresztül ismerhették meg a résztvevők, hogyan is működik a nyomonkövetés egy fejlett nyugati országban, illetve bemutattak egy vietnámi projektet, ezzel is bizonyítva, hogy nem feltétlenül kell a legmodernebb országba elmenni ahhoz, hogy modern technológiákon alapuló megoldásokat lássunk. Ami pedig Vietnámban sikerült, az miért ne sikerülhetne Magyarországon is…
