Jó hír a mézfogyasztóknak, hogy a méhek szervezete részben kiszűri a környezetből a nektárral felvett nehézfémeket. Lengyel kutatók összehasonlították a méhek szervezetében található nehézfém mennyiségeket a mézben találhatóakkal és arra jutottak, hogy a méhek szervezete sokkal nagyobb nehézfém szennyeződést mutat, mint maga a méz.

A Rzeszówi Egyetem kutatói ez alapján abból indulnak ki, hogy a méhek a nektárból kiszűrik ezeket az elemeket.
Az ólom esetében ugyanolyan mennyiségeket találtak a méhek szervezetében, mint a mézmintákban. Alumíniumból csupán egy esetben fordult elő nagyobb mennyiség az egyik mézmintában, mint a méhek szervezetében. De ebben az esetben a méhész által használt szer, vagy eszköz lehetett a felelős az alumínium mézbe való bekerülésért.
Ez a tény viszont megerősíti azt, hogy a méz bizalmi termék, érdemes tehát ismerős méhésztől, méhészetből beszerezni, akinek esetleg ismerjük a technológiáját is.
A szennyeződés koncentrációja összefügg azzal is, hogy mennyire iparosodott egy vidék. A vizsgált délkeleti régió Lengyelországban kevésbé számít szennyezettnek.
A kutatás alapján viszont nagy különbség volt a mézharmat és a nektárból készült méz között.
A kutatók a legmagasabb nehézfém koncentrációt a mézharmatban találták.
A tanulmány megerősíti, hogy a méhek megszűrik a mézet, ezért a méz vizsgálata nem alkalmas egy adott terület nehézfém szennyezettségének vizsgálatához.
Egy újabb érvünk van tehát amellett, hogy a méz egy tiszta termék.


