Hazánk mindig is élen járt a madármegfigyelések területén, s ez már több mint egy évszázada így van. 1899-ben Dániában egy seregélyre rákerült az első jelölőgyűrű, azaz megkezdődött a madarak vonulását kutató gyűrűzés, s Magyarország Németország után 1908-ban csatlakozott Schenk Jakab vezetésével a munkába.
Ez a Kárpát-medence jó földrajzi elhelyezkedése mellett az éghajlatnak, illetve a változatos növényzetnek is köszönhető. Nálunk a sík-, és dombvidékek, valamint alacsony középhegységek fokozatosan váltják egymást, s a változatos vegetáció sok-sok faj számára kiváló tápláló- és pihenőhelyet biztosít. Bár már a bronzkor óta folyamatos az élőhelyek átalakulása, ennek ellenére hazánkban található sok nemzetközi jelentőségű vizes élőhely, mely tízezerszám vonzhatja az egek vándorait.
Európa országai között nemes versengés alakult ki, hogy a jeles hétvégén hány helyszínen, hányan és hány madarat figyelnek meg.
A főváros mellett különösen sokan érdeklődtek a Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület (MME) Fejér megyei rendezvénye iránt is, ahol ebből az alkalomból a Chernel István madárvárta nyitott napot tartott az érdeklődők számára, a Dinnyési fertőn pedig gyűrűzéssel egybekötött vezetett túrákra is sor került. Különösen nagy élményben volt része azoknak, akik a már meggyűrűzött madarakat elengedhették – sok gyerek számára bizonyára életre szóló élményt jelentettek ezek a nem mindennapi pillanatok.
Hazánkban a két nap alatt legnagyobb számban seregélyt figyeltek meg (572 ezer példányt), örvös galambból ennél lényegesen kevesebbet, csak 27 ezer egyedet. a harmadik leggyakoribb fajnak a nyári lúd bizonyult mintegy 25 ezer példánnyal.
