Nagy számuk negatív hatással lehet más védett fajok egyedszámára is.
A kormorán jellemzően telepesen költ, fészkét a fák ágaira építi. A fészkelőfákat meszes ürülékük általában néhány év alatt elpusztulnak, így előfordulnak olyan kormorántelepek, melyek teljesen kopasz ágakon találhatók. Madarunk legtöbbször három fiókát nevel fel évente, melyek 5-6 hetes korukban repülnek ki.
A kormoránoknak igen kevés természetes ellenségük van, s mivel régebben nemcsak Magyarországon, hanem Európa más országaiban is hathatósan segítették állományuk felszaporodását. Így nem véletlen, hogy
Igaz, étlapjukon jelentős mennyiségű „szeméthal” is megtalálható, de bizony a például a pontyállományban is jelentős kárt okoznak. Bár ma már a kormorán nem áll védelem alatt, gyéríthetőek, mégis ritkán kerül puskavégre.
Felettébb intelligens, a vadászokat már messziről észreveszi, szárnyra kap, s ott, ahol mégis ilyen zöld ruhás embereket figyelnek meg, ott a víz felszínre csak lőtávolon túlra szállnak le.
Úgy tűnik, ezt a tudást az idősebb egyedek átadják a fiataloknak, ezzel is magyarázható, hogy a kormoránállomány – úgy tűnik – feltartóztathatatlanul növekszik.
