Back to top

Vissza a természethez? A kecskék és a permakultúra

Mostanában divatos dolog a permakultúra, ami valójában a hagyományos, kisparaszti gazdálkodás kemikáliák előtti változata, újragondolva. Ebbe a rendszerbe a kecske, de más haszonállatok is tökéletesen beilleszthetőek.

Mi az a permakultúra?

Fenntartható gazdaság. Nem azonos a biogazdálkodással, bár közel áll hozzá, és nem teljesen azonos az ökológiai gazdálkodással sem. Mégis, ezek sok eleme megtalálható benne.

A legfontosabb ezek közül a fenntarthatóság, a természetes folyamatok „leutánzása”, a kemikáliák szinte teljes kizárása.

A permakultúrás területek fontos eleme a talaj természetes védelme talajtakarással, a csapadékvíz hasznosítása, a növények társulásainak ismerete (egymásra milyen hatással vannak az egyes növények). Ebbe a rendszerbe tökéletesen beilleszthetőek a ház körül tartott állatok, a tyúkok, a nyulak és a kiskérődzők is. Ne gondoljunk hatalmas, összetett rendszerekre, hanem kisléptékű családi gazdaságokra, leginkább az önellátást megcélzó egységekre (nem erről álmodunk mindannyian?). Természetesen egy jól sikerült, átgondolt gazdaság képes a család és haszonállatai igényén felül "kifelé", eladásra is termelni, de ez függ a terület méretétől és sajnos az időjárás változásaitól is.

Első kör: haszonállatok

A jószágot etetni kell. A takarmányból húst, tejet, tojást állít elő. Mindannyian igyekszünk lehetőség szerint saját takarmánybázist kialakítani, ha máshogy nem is, a parlagon maradt területek kaszálásával, legeltetésével. A termelt állati terméket feldolgozzuk, elfogyasztjuk, eladjuk, és a közben termelődő trágyát, almot is megpróbáljuk hasznosítani, eladni, komposztálni, de valamit mindenképp kell vele kezdeni. Adott tehát egy egyszerű körfolyamat, amit minden állattartó (remélem) jól ismer.

Második kör: növények

A növényeknek a jó minőségű termőföld, napfény, csapadék létfontosságú, ezekre fajtánként és típusonként eltérő mennyi­ségben van szükségük. Van, amelyik sok vizet szeret, van, amelyik sok napfényt és van, amelyik a savanyú talajt, másik meg a homokot. Akkor tudnak fejlődni, termést hozni, ha ezen igényeik ki vannak elégítve.

Ráadásul bármilyen furcsa, fontos számukra a „szomszédság”, az eper szereti a vöröshagymát, a sárgarépa a retket, a kukorica és a tök szintén jó barátok.

Segítik egymás fejlődését, védik egymást a kártevőktől. Hasonló együttműködés az állatvilágban sem ritka, miért gondolnánk, hogy a növények között ez másképp van? A növény tehát kikel a magból, fejlődik, aztán termést hoz, ezt mi betakarítjuk, saját vagy állataink élelmezésére fordítjuk. Tiszta sor, ugye?

Nagy kör, kölcsönhatásban

A talajt, hogy termékeny legyen, trágyázni kell. A trágyát jó esetben az állatok adják... Hagyományos eljárásban a talajt jó mélyen beszántják, beleforgatják a trágyát (állati vagy növényi, ha optimális a helyzet). Per­makultúrában azonban ritkán tesznek ilyet. A talaj szerves anyaggal való takarása (mulcs) során a talaj saját maga állítja vissza egészségét. A talajtakarás alatt nedvesebb, nyáron hűvösebb, télen melegebb a „klíma”, ez vonzza a talajlakó élőlényeket, amelyek aztán egyszerű létezésükkel is képesek a holt talajból élőt varázsolni, igaz, ez idő kérdése. A mulcs lehet növényi nyesedék, szalma, széna, fakéreg, gyapjú, bármi, ami szerves és lebomlik a természetben. A kecske által el nem fogyasztott, otthagyott széna, szalma a lehető legtökéletesebb mulcsanyag. Mulcs alá, vagy a mulcsban kialakított „tányérokban” vetjük, palántázzuk a növényeket, amelyek vízigénye sokkal kevesebb, mint mulcsozás nélkül. A tápanyagokat, ha pótolni szeretnénk, az érett istállótrágya adja és a komposztálás (ami nem megy ki mulcsra, az megy a komposztba). A növények szára, a nyesedék is vagy mulcs, vagy komposzt lesz – hacsak nem takarmány. A „gazt”, ami a nem mulcsozott területeken nő, hagyhatjuk nyugodtan, hiszen a haszonnövényeknek szükségük van ma már árnyékolásra, a kihúzott gyomokat, gazt, szintén lehet talajtakaróként vagy takarmányként hasznosítani.

A nem haszonnövények olyan mikroklímát képesek kialakítani a haszonnövények környezetében, ami elősegíti a haszonnövények fejlődését és a betegségekkel szemben is védelmet adhatnak.

Igaz, a terméshozam csökken, de mi nem ipari méretekben gondolkodunk, hanem fenntarthatóságban és egy család ellátásában. A család ellátásán kívül persze el kell látni az állatokat is, de a jól megválasztott vetésforgó megfelelő takarmánybázist biztosít, a legtöbb növény valamelyik része, ami emberi fogyasztásra nem alkalmas, nyugodtan etethető az állatokkal.

Egy élő, működő példa

Ellátni való „állomány”: 4 tagú család (nem válogatósak), 20 darab tyúk, 10 darab házinyúl és a szaporulatuk, 6 fejős kecske és a szaporulatuk. Volt egy póni is, amitől sajnos víztakarékosság miatt meg kellett válni, de tökéletes kiegészítése a rendszernek.

A terület zártkerti ingatlan. Fél hektár kaszáló/legelő gyümölcsfákkal, negyed hektár egybefüggő, parlagon hagyott szántó, a maradék negyed hektáron van a lakóház, a veteményes és az istálló. A ház vízellátása kútból biztosított (amikor van benne víz). Esővíz gyűjtéséről 6 darab „köbös kocka” gondoskodik, a szürke víz újra felhasználásra kerül.

A megtermelt növények a család élelmezésére és az állatok ellátására szolgálnak. A legelő terület (a parlagon hagyott föld és a kaszáló) tavasztól őszig legeltetve van, illetve az a legjobb, ha egy kaszálás is mindenképp belefér. A parlagon hagyott földön „gyomok” élnek, seprence, orvosi somkóró, elvadult lucerna, herefélék, gyermekláncfű, fűfélék. A „gyümölcsös” növénytársulásában a fűfélék vannak döntő többségben.

A veteményben kizárólag talajtakarásos rendszert használnak, az ágyások között szabadon burjánzik a „fű”.

A kiskertben lehetőleg olyan növényeket termelnek, amelyeket részben az állatok takarmányozására is lehet használni. A kiskertben feltörő gyomokat a nyulak kapják, kaszálmányként. A legelőt egyértelműen a kecskék hasznosítják, ahogy a hullott gyümölcsöt is. A szürke víz hasznosításához bambusznádat telepítettek (a kecskéknek igen jó takarmány), és édesburgonyát is sokat palántáltak, szára és gumója is jól hasznosítható embernek, állatnak egyaránt. Vetettek csicsókát is, hasonló elgondolásból. A csemegekukorica szára szintén takarmány. A területen lévő csalánfoltokat meghagyták, egyrészt a belőle nyert „tea” jót tesz a kultúrnövényeknek, másrészt nagy aszály esetén kaszál­mányát szívesen fogyasztják a kecskék. A kecskéknek megtermelődött összes alomanyag mulcsként használható fel, a trágya a baromfi- és nyúltrágyával együtt komposztálódik, és tavasszal-ősszel innen kapja a kert és a parlagon heverő föld az utánpótlást.

A baromfi együtt él a kecskékkel, szabad kijárásuk van a területen. Tisztán tartják a karám környezetét, hússal- tojással segítik a családot.

A tojás héja komposztba kerül, illetve a kecskék takarmányába. A nyulak a veteményes „füvét” legelik, erre kialakított ketrecekben. Éjszakára mennek csak vissza a férőhelyeikre. Szezonban kizárólag zöldet kapnak. Lassabb a növekedésük, de ingyen van. Húsukat a család felhasználja. A kisnyulak anyjukkal együtt tanulják a legelést. Téli takarmányukat év közben a kaszált széna adja, ahogy a kecskék téli takarmányának egy részét is. Az abraktakarmányt vásárolni kell, egyelőre a téli takarmányt is, de a jövőben erre fog szolgálni a most parlagon hagyott fél hektár.

Tavasztól őszig gyakorlatilag a terület teljes körforgásban van. Ami megtermelődik a földön, azt felhasználja a család és az állatok, a jószág potyadéka visszakerül a növényeknek. Télen, kis kivétellel, nincs növényi termelés, akkor pihen a föld a mulcs és a kihelyezett komposzt alatt. Ha a nagyobb terület is bekerül a körforgásba, akkor az állatok takarmányozására használt abrak kivételével, a rendszer teljesen önellátó lesz. Jó takarmányozás mellett a tejtermelés évente maximum 5-8 hetes kiesessel folyik, a tyúkokkal ez a kiesés azért jóval több, hiszen nem használ a gazdaság fényprogramot a tojás termelésére.

A szomszédoktól rendszeresen kapnak növényi „maradékot”, borsószár, kukoricaszár, felmagzott vetemény formájában, ez is az állatok takarmányozására kerül.

A parlagon hagyott föld köré telepített (sokat szidott) smaragdfák levele szintén takarmányforrás. Az egész rendszert a mulcsozás (aminek anyagát a kecskék állítják elő) védi és mozgatja. A gyűjtött esővizet elsősorban locsolásra használják, ezzel nem terhelik feleslegesen a kutat. A háztartás maga amúgy is víztakarékos, de az állatok ivóvízén nem lehet spórolni. A cél természetesen a teljes önellátás lenne, de a család pénztárcájához képest, a mai magyar szabályozás mellett ez szinte lehetetlen feladat, azonban a takarmányozás és a család élelmiszerel­látása szinte teljesen megoldható.

(A képek a helyszínen készültek.)

Pallagi Zsuzsanna

GerecseKecske

Forrás: 
Kistermelők Lapja
Ezt a cikkünket és a témában további cikkeket a Kistermelők Lapja 2019/7 számában olvashat.

Népszerű agrárszaklapok

Ezeket olvasta már?

Tanulmányút-sorozatot szervez a kamara kistermelők számára

A Nemzeti Agárgazdasági Kamara Vidékfejlesztési és Szaktanácsadási Igazgatósága a helyi akciócsoportokkal (HACS-okkal) és natúrpark egyesületekkel együttműködve „Kistermelők a diverzifikáció útján” címmel 2019. októberében és novemberében tanulmányút-sorozatot szervez.

Selyemtyúkot gyerekek mellé is!

Az ősz beköszöntével több és több kisállatbörzére járhatunk, ahol az idei szaporulatot kínálják eladásra jelentős számban a tenyésztők. Ilyenkor vágnak bele sokan a díszbaromfi-tartásba. A kezdőknek ajánlott fajták közül az egyik legkülönlegesebb megjelenésű a selyemtyúk, melyet Ázsiában már évezredek óta tenyésztenek.

Felrobban a bio növényvédő szerek piaca – évi 21,3 százalékos növekedést jósolnak

A támogató szabályozás, az ökológiai élelmiszerek iránti fokozott fogyasztói igény és a következő generációs DNS-szekvenálás új növekedési lehetőségeket biztosít - 21,3 éves növekedési ráta várható.

A tojástermelés kihívásai

Tévhitek helyett a tudatos, fenntarthatósági szempontokat is figyelembe vevő tojásvásárlásra ösztönöz a Magyar Tojóhibrid-tenyésztők és Tojástermelők Szövetsége (Tojásszövetség) – hangzott el az október 11-én megtartott Tojás Világnapja alkalmából szervezett tanácskozáson.

A természet utat mutat

A természet utat mutat, megadja az utasításokat, és ezekkel élni kell, méghozzá szabadon, erőlködés nélkül – fogalmazott Páli Barna, akivel párja, Lampert Mária társaságában találkoztunk Alsópáhokon, annak is festői vasboldogasszonyfai részében, ahová letelepedett családjával. Állatokat tartanak, egy különleges gyümölcsöst művelnek, ottjártunkkor éppen jurtát építettek, és kertet is terveznek.

A szőlő és a bor szerelme

Sok borászatot jellemeznek családi üzemként, ahol a família több tagja is dolgozik a szőlőművelésben, borkészítésben, értékesítésben, a Gál Szőlőbirtok és Pincészet pedig mintapéldája ennek, hiszen Gál Csaba, felesége, Dignisz Éva és két gyermekük együtt dolgoznak, és végeznek minden munkafolyamatot Szigetcsépen, a családi pincészetben.

Kosorrú nyulak a történelem forgatagában

Az elmúlt évtized egyik leggyakrabban kiállított nyúlfajtája az óriás kosorrú nyúl, melynek, úgy tűnik, tenyésztőtábora állandó. Amellett, hogy rendkívül kedves, bájos e különös fizimiskájú fajta, háztáji gazdaságokban olcsón előállítható, ízletes húsával is meghálálhatja a gondoskodást. A világ számos országában tenyésztik – mára globalizált fajtának tekinthető.

Értékes növény- és állatfajok a felhagyott szőlőkben

Noha sok az olyan szőlőültetvény, amely művelésével már régen felhagytak, az élet távolról sem állt meg esetükben: számos növény- és állatfaj lelt otthonra bennük, éppen ezért különös odafigyelésre van szükség az e területeken járók részéről.

Dán-svéd "biotermék" szakmai tanulmányutat szervez a NAK

A Nemzeti Agrárgazdasági Kamara (NAK) Élelmiszeripari Igazgatósága a Nordic Organic malmöi ökológiai kiállítás köré épített szakmai tanulmányutat szervez tagjai számára. A dán-svéd szakmai tanulmányútra elsősorban azon élelmiszeripari tagok jelentkezését várja az igazgatóság, akik biotermékeket gyártanak és/vagy érdeklődnek a különböző termékfejlesztési lehetőségek iránt.

Gyöngytyúktojás a kotló alatt - Miért jobb a házityúk és a pulyka?

Napjainkban egyre többen keltetik újból kotlóval a tojásokat, hiszen ez sokkal természetesebb, mint a gépi keltetés. Emellett kevesebb szakértelmet igényel, s nem utolsósorban sokkal kisebb ökológiai nyomot hagy környezetünkben – ezzel is óvjuk a természetet.