Back to top

A Szentföld fái

A Bibliában elsőként megnevezett fák az Éden kertjében álltak, az „élet fája”, valamint a „jó és rossz tudásának fája”. Ezeknek a hírhedt szimbolikus fáknak a nevét nem közli a Szentírás, ír viszont sok egyéb, érdekes fás növényről.

A pusztai akácia kerekded koronájú kis fa (Negev-sivatag)
A pusztai akácia kerekded koronájú kis fa (Negev-sivatag)
Fotó: Fráter Erzsébet
A bibliai időkben, különösen az Ószövetség évezredeiben a Szentföld sokkal gazdagabb volt erdőkben. Annak ellenére, hogy a bibliai történetek nagy része nem erdőkben játszódik, sok utalást találunk a vadon élő, erdőalkotó és elegyfákra, és a különleges élőhelyek – folyópartok, sivatagok – fáira.

Az akácia, amelyből a szövetség ládája is készült

A Szentföld sivatagi területein az akáciák az egyetlen fává növő növények, és így ezek szolgálnak a legfőbb építési anyagként. Az akácia (Acacia) a hüvelyesek (Leguminosae) családjának rendkívül változatos, alakgazdag nemzetsége. Ne tévesszük össze a nálunk oly népszerű akáccal, mely szintén ebbe a családba tartozik, de amerikai származású növény. Cserjék vagy kisebb termetű fák, kétszeresen összetett vagy redukálódott levelekkel. Virágaikon jól látszik, hogy a mimózafélék rokonsági körébe tartoznak, apró, sugaras szimmetriájú virágaik fejecske- vagy füzérvirágzatokba tömörülnek. Jellegzetes kinézetüket a sok, gyakran hosszú és színes porzószál adja. A közel ezer akáciafaj a meleg égövi területeken él, Afrika szavannáinak és Ausztrália száraz trópusi vidékeinek jellegzetes erdőalkotói. Nálunk nem maradnak meg a szabadban, mert nem fagytűrők.

Az akáciák a Szentföld fátlan vidékein különösen nagy fontosságúak, tűzifának, szerszámnak és építőanyagnak egyaránt.

A pusztai akácia 5-12 pár levélkéből összetett levelei kopaszak
A pusztai akácia 5-12 pár levélkéből összetett levelei kopaszak
Fotó: Fráter Erzsébet
Bizonyos, hogy a többnyire sivatagos és félsivatagos területeken vándorló zsidó népnek az akácia állt rendelkezésére a különféle szent tárgyak elkészítésére, de ezt használhatták az áldozati tüzek táplálására is. Akáciából készült a szentély minden fa felszerelése, és a zsidó vallás legszentebb tárgya, a szövetség ládája, amiben a tízparancsolat kőtábláit őrizték. Akáciából volt egyebek között a szent sátor fala, a szent kenyerek asztala és a szállítórudak.

Izraelben több akáciafajt tartanak számon. Legnagyobb termetű köztük a fehér akácia (Acacia albida), mely trópusi, szudáni és kelet-afrikai elterjedésű. Illatos, fehér a füzérvirágzata és vastag, görbült, bőrnemű a hüvelytermése. Fáját építkezésre használják, kérgéből cserzőanyagot vonnak ki.

Ma Izraelben legnagyobb tömegben az ausztrál származású fűzakáciát láthatjuk. A talaj megkötésére ültetik
Ma Izraelben legnagyobb tömegben az ausztrál származású fűzakáciát láthatjuk. A talaj megkötésére ültetik
Fotó: Fráter Erzsébet
Az ernyős akácia (Acacia tortilis) a tövétől elágazó, jellegzetes, ernyő alakú, lapos koronájáról ismerhető fel. Halványsárga virágai hosszú nyelű fejecskevirágzatban nyílnak, hüvelytermései spirálisan csavarodottak. Északkelet-Afrikában, valamint az Arab-félszigeten őshonos sivatagi növény. Izraelben a Holt-tenger és az Arava-völgy környékén él, kifejezetten forró sivatagi területeken, vádikban fordul elő. A Szentföldön a leggyakoribb a pusztai akácia (Acacia raddiana). A Negev-sivatagban, a Jordán völgyében, a Holt-tenger környékén és az Arava-völgyben, sivatagi vádikban, völgyekben, oázisokban fordul elő. Lombja, virága és termése hasonlít az ernyős akáciáéra, de jól elkülönülő törzse, kerekded koronája van.

Ma Izraelben legnagyobb tömegben az ausztrál származású fűzakáciát (Acacia saligna) láthatjuk, melyet a talaj megkötésére sokfelé ültetnek.

Tölgyek a Szentföldön

A Szentföldön valamikor hatalmas területeket borítottak a tölgyerdők. Az elmúlt tízezer év emberi tevékenysége következtében azonban az eredeti táj és vegetáció teljesen megváltozott és eltűntek a természetes erdők.

A Bibliában szereplő tölgyfajok nem azonosak a nálunk előforduló, őshonos tölgyekkel.

Ma már csak maradványokban láthatók a valamikor összefüggő tölgyerdők a Hermon-hegy lábának lejtőin (Banias Természetvédelmi Terület)
Ma már csak maradványokban láthatók a valamikor összefüggő tölgyerdők a Hermon-hegy lábának lejtőin (Banias Természetvédelmi Terület)
Fotó: Fráter Erzsébet
A táborhegyi tölgy vagy kecskeszemű tölgy (Quercus ithaburensis) lombhullató, magas fa, elérheti a 15 métert is. Kelet-mediterrán faj, a tengerparti sávtól 500 méter magasságig fordul elő, Izraeltől Törökországig. A különböző lombhullató tölgyerdő-társulások domináns, erdőalkotó fája. Leveleinek fonáka molyhos szőrű, a levél széle hosszan kihegyezett szúrós fogazatú. Nagy kupacsai bozontosak, tannintartalmuk magas. A bőrcserzést Egyiptomban 6000 év óta ismerik, és a Szentföldön is elterjedt tevékenység volt a bibliai időkben, az ehhez szükséges tannin legfőbb forrása pedig a táborhegyi tölgy kérge és kupacsa volt. Fája jól esztergálható, ezért szerszámnyelet készítenek belőle.

A táborhegyi tölgy leveleinek fonáka molyhos szőrű, a levél széle szúrós fogú
A táborhegyi tölgy leveleinek fonáka molyhos szőrű, a levél széle szúrós fogú
Fotó: Fráter Erzsébet
A palesztin tölgy (Quercus calliprinos) ezzel szemben örökzöld faj. Csak 2,5-4 méter magas fa vagy cserje, de nem ritkán eléri a 15 métert is. Alakgazdag faj, sok változatát különítik el. Szúrósan fogas szélű, 2-4 cm-es levelei bőrneműek, makktermése méretében és alakjában is nagyon változatos. A leggyakoribb tölgy a Szentföldön. A tengerszinttől 1200 méter magasságig, különböző talajokon és erdőtársulásokban fordul elő. Az izraeli makkiások domináns faja. Az erőteljes legeltetés, a bozóttüzek és a faszén készítése céljából való állandó visszavágás eredményeképpen általában bokros termetű.

A palesztin tölgy – rokonával, a nyugat-mediterrán területeken elterjedt, alacsonyabb, kisebb levelű és kupacsú karmazsin tölggyel (Quercus coccifera) együtt – arról híresek, hogy a rajtuk élő karmazsintetűből (Kermes-fajok) az ókorban nagyon drága élénkvörös (skarlát, karmazsin) festékanyagot állítottak elő.

Az aranyat érő karmazsintetűk

A karmazsintetű nőstényei peterakás előtt a fa törzséhez rögzítik magukat, és úgy rakják petéiket a kéregre, hogy testük óvja azokat. Peterakás után azonban a vörös színű nőstény elpusztul. Az ókorban a borsónyi nőstény rovarokat és a petéket összegyűjtötték, kiszárították, és mint karmazsinbogyót árulták. Porukból vonták ki a karmazsinvörös festéket, a szintetikus festékek előtt igen elterjedt és értékes színezőanyagot. A karmazsin kelme (bársony, selyem) és bőráru évszázadokon át igen értékes volt, a bíborra hasonlító szín, a ritka festőanyag, a bonyolult festőtechnika, a színtartóssága és drágasága miatt csak uralkodók hordhatták.

Rituális paráznaságok a szent fáknál

Az atlanti pisztácia kis csonthéjas termései vörösre érnek
Az atlanti pisztácia kis csonthéjas termései vörösre érnek
Fotó: Fráter Erzsébet
A Kánaánban élő népek pogány termékenységkultusza, Baálnak szentelt vallási szertartásaik bizonyos szent fáknál tartott rituális paráznasággal és vad tivornyákkal voltak összefüggésben. Ezekről több helyen is ír a Biblia. A kutatók véleménye szerint két-három faj jöhet szóba, mint kultikus, szent fa. Egyrészt a lombhullató táborhegyi tölgy és az örökzöld palesztin tölgy, másrészt egy nagytermetű pisztáciafaj, az atlanti pisztácia (Pistacia atlantica). Pompás példányai ismeretesek, amelyek nagyon hosszú kort értek meg.
250 éves öreg atlanti pisztácia a Negev-sivatagban (Avdat Nemzeti Park)
250 éves öreg atlanti pisztácia a Negev-sivatagban (Avdat Nemzeti Park)
Fotó: Fráter Erzsébet
Lombhullató, 4-20 méter magas fa, hajtásai gyantákat, illóolajokat tartalmaznak. Levelei páratlanul szárnyaltak, virágzata laza buga. Kicsi csonthéjas termése megérve megráncosodik, magja ehető. Gubacsai jó tanninforrások, gyantáját a népi gyógyászatban használták.

Az atlanti pisztácia a táborhegyi tölggyel erdőtársulásokban él együtt. Ezért is problémás a tölgyet és a pisztáciát megkülönböztetni olyan bibliai igeszakaszokban, ahol kultikus szent fákról van szó.

Jordán-parti fák

A keleti platán nagy, ékvállú levelei 5-7 karéjra osztottak
A keleti platán nagy, ékvállú levelei 5-7 karéjra osztottak
Fotó: Fráter Erzsébet
Izrael legnagyobb folyója, a közel 250 kilométer hosszú Jordán a Hermon-hegy déli lejtőinek forrásaiból ered, és a Holt-tengerbe torkollik. Partját valamikor dús növényzet borította, ahol az ókorban még oroszlán is élt. Felső-Galileában keletiplatán-ligeterdők nőnek a folyó mentén, a partot palesztin fűzből és tamariszkuszból álló bozót kíséri. Az alsó folyásnál az eufráteszi nyár az egyetlen nagyobb termetű fa.

A keleti platán (Platanus orientalis) nagy leveleivel, tarka törzsével könnyen felismerhető. Őshazája a Balkán-félszigettől Közép-Ázsián át Kasmírig terjed, folyó- és patakparti ligeterdőkben nő, különlegessége, hogy igen magas életkort élhet meg. Terebélyes koronájú lombhullató fa, 20-30 méter magasra is megnő. Kérge szögletesen repedezik vagy lapokban hámlik, alatta feltűnik a piszkosfehér vagy élénksárga alsó réteg. Nagy, ékvállú levelei mélyen osztottak, 5-7 karéjúak. Kicsi női virágai gömbvirágzatban nyílnak, a hímvirágok zöldek. Gömbölyű, szőrös terméscsoportja hosszú kocsányon, hármasával-nyolcasával csüng az ágakon. Nyugati rokona a nálunk is széles körben ültetett közönséges platán.

Palesztin fűz a Jordán forrásvidékén (Banias Természetvédelmi Terület)
Palesztin fűz a Jordán forrásvidékén (Banias Természetvédelmi Terület)
Fotó: Fráter Erzsébet
Vízfolyások, források, folyók mentén a leggyakoribb fák Izraelben is a füzek és a nyárak, köztük a palesztin fűz (Salix acmophylla). Kisebb, 5-8 méter magas fa vagy cserje, sűrűn növő, vöröses ágakkal. Tavasszal, lombfakadás előtt hozza tömött barkáit, a női barkák rövid nyelűek, hím barkáinak porzói halványsárgák. Szubtrópusi, fagyérzékeny faj. Délkelet-Törökországtól Iránig őshonos, folyó- és patakpartokon él. Jó mézelő, vesszeit kosárfonásra használják, kérgéből tannint vonnak ki. Puha és világos fájából csónakot, kisebb bútordarabokat és faszenet készítenek, kérgéből és lombjából pedig korábban lázcsillapító kivonatot.

Különös fa az eufráteszi nyár (Populus euphratica), fiatalkori levelei megtévesztően hasonlítanak a füzekére. Nagytermetű, gyors növésű, különlegessége, hogy hosszú nyelű, kékeszöld vagy szürkészöld leveleinek mérete is, alakja is rendkívül változatos, lándzsás, széles tojásdad, háromszög alakú vagy kerekded. Barkái lombfakadás előtt nyílnak. Észak-Afrikától Közép-Ázsiáig őshonos, folyópartokon, források közelében fordul elő, jól tűri a magas sótartalmú pangó vizet is. A Jordán alsó folyásánál ártéri erdőket alkot, sivatagi oázisokban a vadon növő datolyapálmák mellett is megtalálható. A mezopotámiai Eufrátesz folyóparti növényzetének domináns faja, ezért gondolják a bibliakutatók, hogy a babiloni fogságban sínylődő, hazájukba vágyódó zsidók nem fűzre, hanem eufráteszi nyárfa ágára akasztották hangszereiket.

„Amikor Babilon folyói mellett laktunk, sírtunk, ha a Sionra gondoltunk. A fűzfákra akasztottuk ott hárfáinkat.
Mert akik elhurcoltak minket, énekszót követeltek tőlünk, és akik sanyargattak, öröméneket: Énekeljetek nekünk a Sion-énekekből!
Hogyan énekelhetnénk éneket az Úrról idegen földön?” (Zsoltárok 137,1–4)

A sorozat korábban megjelent részei:

Forrás: 
Kertbarát Magazin
Ezt a cikkünket és a témában további cikkeket a Kertbarát Magazin 2019/7-8 számában olvashat.

Népszerű agrárszaklapok

Ezeket olvasta már?

Pórul járnak, akik szarvast szelídítenek

Gyönyörűek a szarvasok, de nem szabad megfeledkezni arról, hogy vadon élő állatok. Ha finom étellel szelídítjük őket, nekik és magunknak is árthatunk.

A tölgy a kulcs az élethez

Bács-Kiskun megye északi részén, Kunpeszér község határában rejtőzik a homoki erdőssztyeppek napjainkra fennmaradt egyik legértékesebb, fajokban leggazdagabb képviselője, a Peszéri-erdő. Elnevezése ellenére nem csak változatos erdőállományok alkotják, azokhoz homoki gyepek, valamint mocsár- és láprétek is kapcsolódnak.

Negyvenhatezer éves madarat találtak

Szibériában egy negyvenhatezer éves megfagyott madár tetemére bukkantak. A kutatók által végzett vizsgálatok alapján megállapították, hogy a jégkorszaki állat egy havasi fülespacsirta (Eremophila alpestris) volt.

Maggal, mag nélkül - mi lesz a magyar dinnyével?

A Magyarországon nagy felületen görögdinnyét termesztőket és a termékláncban érdekelt szakembereket hívta össze a BASF Vegetable Seeds Nunhems Hungary Kft. A cég továbbra is velük együtt építené a dinnyeágazat jövőjét, a közös gondolkodást szorgalmazza, hogy a résztvevők megőrizzék versenyképességüket és a vásárlók kiváló árut kapjanak.

Új fegyver a szúnyogok ellen

A University of New Mexico kutatói kidolgoztak egy eljárást, amivel inszekticid hatású narancsolajat juttatnak élesztősejtekbe, hogy a kombinálásukkal környezetkímélő módon pusztítsák el a szúnyoglárvákat.

Rendkívül szokatlan helyen bukkant fel egy "rejtélyes" madár

Évről-évre egyre több guvat telel a magyarországi halastavakon, mocsarakban. A Körös-Maros Nemzeti Park Igazgatóság munkatársai azonban most szokatlan helyen, egy keskeny vízfolyásban, a királyhegyesi Száraz-érben bukkantak rá a faj egy példányára.

Véleményeket vár az Európai Bizottság

A fenntartható élelmiszer-rendszerek kialakításával kapcsolatos véleménynyilvánítást tesz lehetővé az Európai Bizottság.

Felfedezték a világ első állatát, mely nem lélegzik

A Henneguya salminicola nevű parazitáról bebizonyosodott, hogy teljes egészében hiányzik a lélegzéshez szükséges genetikai eszköztára, ezzel ez a világ első ismert állata, amely egyáltalán nem lélegzik.

Erdei apróság lett az Év Vadvirága az idén

Az idén Év Vadvirága a nemes májvirág (Hepatica nobilis) lett, a szavazatok több mint felével győzedelmeskedett a báránypirosító (Alkanna tinctoria) és a kövér daravirág (Draba lasiocarpa) előtt. Hazánkban őshonos növényfaj, de ritkán találkozhatunk vele, noha egyes élőhelyein nagy telepeket alkot. Többféle kerti változatát nemesítették ki.

Az árvácska növényvédelme

Az ibolyafélék családjába tartozó árvácska (viola x wittrockiana) gyakran ültetett kétnyári dísznövény. Nagy- és kisvirágú változatai parkokban, kertekben, balkonládákban igen kedves színfoltot adnak. Egyik őse a nálunk is vadon élő háromszínű árvácska.