Back to top

Gabonák a Bibliából

Jön a nyár, az aratás ideje. Manapság már nem kell naponta aggódnunk azon, hogy vajon milyen lesz az idei búzatermés. Gyakran halljuk az időjárás-jelentésekben, hogy „örülhetünk, hétvégén jó időnk lesz, nem fog esni az eső!”, ami legfeljebb a hétvégi, városi kirándulóknak jó hír. Nem volt azonban ez mindig így, különösen nem a bibliai időkben.

Az emberek léte függött attól, hogy megjönnek-e a tavaszi esők, lesz-e gabona, lesz-e kenyér, lesz-e élet.

Gabonák a világban

Az emberiség legfőbb alapélelmiszereit jelentő gabonák három legelterjedtebbje a búza, a kukorica és a rizs. A búza a mérsékelt övben, a kukorica Amerikában és Afrikában, a rizs pedig a meleg égövi területeken volt őshonos. A kukoricát és a rizst a Közel-Keleten még nem ismerték a bibliai időkben.

Az emberiség alapélelmiszerei

A gabonák a világon a legszélesebb körben termesztett és egyben a legtöbb kalóriát adó élelmiszernövények. Szénhidrát-, fehérje-, zsír- és ásványianyag-tartalmuknak köszönhetően tökéletes növényi táplálékforrások.

Gabonának nevezzük a keményítőtartalmú, ehető szemterméseikért ültetett pázsitfűféléket. Sok apró viráguk nagyobb virágzatba csoportosul, ez lehet tömött kalász vagy laza buga.

Az ősgabonák különböztek a ma termesztett rokonaiktól, a vadgabonák kalásztengelye ugyanis törékeny.

Amikor a földművelés megindult, a nagyobb szemű és szilárd kalásztengelyű példányokat kezdték kiválogatni. Az ősgabonáknál az is probléma volt, hogy az érett szemek csépléskor nem szabadultak ki a toklászok közül, hanem még külön hántolni kellett. A kenyérbúzát már nem kell hántolni, de ma is termesztenek pelyvás gabonákat, ilyen például az árpa, a zab és a tönköly.

A „termékeny félhold” gabonái

Árpa
Árpa
Fotó: Fráter Erzsébet
A Bibliában szereplő búza és árpa az emberiség legősibb kultúrnövényei közé tartoznak. Őshazájuk a „termékeny félhold” vidékén van, így nevezik a történészek a Nílus völgyétől a Közel-Keleten, a Kaukázus déli hegylábain át a Tigris és az Eufrátesz folyókig terjedő területet. Itt tárták fel a régészeti ásatások a legrégebbi településeket is, és ezen a tájon kezdődött az ősi gabonák gyűjtése, majd tervszerű vetése-aratása – az árpáé és a búzáé körülbelül egy időben, Kr. e. 8000 körül.

A kétsoros árpa (Hordeum distichon), és a tömött kalászú hatsoros árpa (Hordeum hexastichon) ugyanabból az elő-ázsiai, apró szemű, törékeny kalászú, kis hozamú vadárpából (Hordeum spontaneum) alakult ki, számtalan mutáció és az emberi válogatás eredményeképpen. Az árpa tágtűrésű növény, forró és száraz, félsivatagos vidékeken egyaránt termeszthető. A búzánál jóval kevesebb glutént (ez a fehérje felelős a tészta megkeléséért) tartalmaz, ezért az árpakenyér száraz és kemény tésztájú. Manapság árpagyöngy vagy pehely formában fogyasztjuk, vagy mint a bibliai időkben, állati takarmányként hasznosítjuk. Fontos felhasználási területe a sör- és whiskygyártás.

Búza
Búza
Fotó: Fráter Erzsébet
Régészeti adatok szerint a búza termesztése is az árpával egy időben kezdődhetett a termékeny félhold területén. A leletanyagok, valamint a mai búzafajták ismeretében már nagyon nehéz pontosan rekonstruálni azt a bonyolult folyamatot, melynek során a vad búzákból kialakultak a termesztett növények.

Alakor
Alakor
Fotó: Fráter Erzsébet
A legősibb faj az egyszemű búza, az alakor (Triticum monococcum). Első leletei Észak-Szíriából származnak (Kr. e. 8000 körül), termesztése feltehetőleg Törökország keleti részén indult meg.

Az alakor viszonylag rövid kalásza mindig felálló, oldalról lapított, tömött. Merev, törékeny kalászorsója megnehezíti az aratását.

Cséplés után a szemeken maradó toklászok miatt őrlés előtt még hántolni is kell. Szalmája igen erős, házfedésre, szőlőkötözésre, kalapkészítésre is kiváló. Ma már csak egyes vidékeken, például a Mediterráneumban, Elő-Ázsiában termesztik.

A jobb terméshozamot adó kétszemű búza, a tönke vagy emmer (Triticum dicoccum) Kr. e. 6000 táján bukkant fel. A tönkebúza az alakorral és a tönköllyel együtt a pelyvásgabonákhoz tartozik, mert az érett szemek csépléskor nem szabadulnak ki a toklászok közül, hanem hántolni kell őket. Az ősi Mezopotámiában és Egyiptomban ez volt a legfőbb gabona.

E vidéken a másik fontos búza a durumbúza (Triticum durum) volt, amely genetikailag a tönkéhez áll a legközelebb. Igen erős szárú, meglehetősen tömött, egyenes kalászú, a közönséges búzától eltérően a szemtermés nem látszik ki a toklászok közül. A Közel-Keletről származik, a száraz, forró mediterrán vidékek egyik legfontosabb búzája.

Tönke
Tönke
Fotó: Fráter Erzsébet

Jelentősen nagyobb a sikértartalma, mint a többi búzafajnak, ma az olasz tésztafélék legfőbb alapanyaga.

Kecskebúza
Kecskebúza
Fotó: Fráter Erzsébet
A kenyérbúza vagy közönséges búza (Triticum aestivum) az ősi búzafajok kecskebúza-fajokkal (Aegilops) való bonyolult kereszteződési folyamatának eredményeképpen alakult ki. Tömött, négyélű kalásza elérheti a 10 centiméter hosszúságot, de a nemesítés során a többszöri kereszteződéssel sokféle, hosszabb és rövidebb kalászú fajtái is kialakultak. Keményítőtartalma 70% feletti, fehérjetartalma 10-12%, emiatt fehér kenyér és finom pékáru készítésére alkalmas. Legrégebbi leletei Kr. e. 7000-6500-ból valók, a mai Kelet-Törökország területén lévő kőkorszaki települések rétegeiből kerültek elő.

Gabonaünnepek és csodatételek

A gabonák jelentőségét a nagy ünnepek is hangsúlyozzák. A páska és a kovásztalan kenyerek ünnepe idején érett az árpa, és ekkor volt az első árpakéve bemutatásának szertartása. Majd 50 napra rá, a búza érésének idején tartották a hetek ünnepét. Ez a nevezetes nap egyben aratási ünnep is volt, melyen az új búzáért adtak hálát. A bibliai időkben a kenyér jelentette a legfőbb biztosítékot az éhínség ellen, nem meglepő módon több csodában is szerepel. Az Ószövetségben Elizeus az éhínség idején egy ember húsz árpakenyerét, illetve friss gabonáját szaporította meg, hogy jóllakjon a nép. Jézus az őt hallgató többezres sokaság élelméről gondoskodott, amikor megszaporított néhány árpakenyeret.

Szuperélelmiszerek a bibliai időkből

Nincs új a nap alatt! A tönke, a köles, a teljes kiőrlésű liszt, a korszerű táplálkozás felfedezettjei már a bibliai korokban is fontos szerepet töltöttek be.

Köles
Köles
Fotó: Fráter Erzsébet
A köles (Panicum miliaceum) virágzata, a buga elérheti a 20 centimétert is, éréskor lazán szétterülve általában egy irányban bókol. Őshazája Közép-Ázsia, Kína. Ősi kultúrnövény, 10 ezer éve termesztik, és valamikor még a rizsnél is elterjedtebb táplálék volt Ázsiában és Afrikában. Kr. e. 5000 táján Európában is meghonosították, de a burgonya elterjedésével és az ízlés változásával elveszítette jelentőségét. Ma Közép- és Délkelet-Ázsiában, valamint Afrikában fogyasztják gabonaként, máshol inkább takarmányként hasznosítják.

Cirok
Cirok
Fotó: Fráter Erzsébet
A szemes cirok (Sorghum bicolor) magasra növő fű, bugái merev szárúak, lándzsa alakúak. Afrikai termesztésének kezdete Etiópiában a Kr. e. IV. évezredre tehető. Jól bírja a szélsőségesen száraz és forró éghajlatot, ezért a kölesnél is sikeresebben lehetett termeszteni a Szentföldön. Mivel lisztje nem tartalmaz glutént, főleg kása alakjában fogyasztották, esetleg lepénykenyeret sütöttek belőle. Szeszes italok, párlatok és sör készítésére is alkalmas. Száraz bugaágaiból kefe, seprű készül.

A kalásztól a kenyérig

A gabonatermesztés és a kenyér említése nagyon gyakori a Bibliában. A termesztés fáradságos, emberpróbáló munka volt. A vetés tél elején történt, kézzel szórva, majd utólag sekélyen beszántva. A szántás az őszi esők beköszöntével kezdődhetett, igavonó állattal húzott ekével. Az eke Kr. e. 3000 körül jelent meg először a búzatermelő Egyiptomban. A Szentföldön az aratás áprilisban kezdődött az árpával, majd 50 napra rá következett a búza. Ez a mezőgazdasági év döntő időszaka volt, kezdetét és befejezését is megünnepelték. A munkát sarlóval végezték, a gabonát marokra fogták, majd kévébe kötötték, úgy vitték öszvérháton vagy szekéren a cséplőszérűre. A cséplés cséphadaró botokkal, nyomtató ökrökkel, vagy cséplőszánnal történt. Ezután az esti szelek idején szórólapáttal szelelték, majd rostálták a gabonát, végül cserépkorsókba vagy vermekbe raktározták. Az aratók a munkák alatt a szérűn laktak a szabadban.

Hagyományos művelésű gabonaföld Iránban
Hagyományos művelésű gabonaföld Iránban
Fotó: Fráter Erzsébet

Isten gondoskodásának a jele az a törvény, mely azt írja elő, hogy a gabonatábla szélét nem volt szabad learatni, hogy a szegények is szedegethessenek maguknak róla.

A kézi malomkő minden háztartás alapvető felszereléséhez tartozott
A kézi malomkő minden háztartás alapvető felszereléséhez tartozott
Fotó: Fráter Erzsébet
A gabonafélék sokféleképpen fogyaszthatók. Legegyszerűbb elkészítésük a kásafőzés volt. A szegényebbek, az úton levők és a katonák rendszeres eledele volt a pörkölt gabona. A kezdeti időktől fogva a kenyérkészítés volt a gabonák legfontosabb felhasználási módja. Az első lepénykenyér úgy készült, hogy a sűrű árpa- vagy búzakását forró kőlapon megsütötték. A világon ma is sokfelé készítenek erjesztetlen sült tésztát, lapos lepénykenyeret, melyet kövön, nyílt tűzhelyen vagy forró kemence belső falára tapasztva sütnek meg. A kelesztést Kr. e. 2600 körül fedezték fel a búzatermelő Egyiptomban.

Szép, magas fehér kenyér, amilyennek ma ismerjük, csak a kenyérbúza magas gluténtartalmú (10-12%) lisztjéből süthető.

Valamikor nagyon fárasztó fizikai munka volt a kenyér előállítása, amelyet az asszonyok végeztek. Az ókorban a gabonát általában kézi malom segítségével őrölték lisztté. A kis malmokkal egy óra munkával 80 dekagramm lisztet lehetett őrölni, vagyis egy háziasszony háromórányi őrléssel tudta 5-6 tagú családjának a napi kenyérhez szükséges lisztmennyiséget megőrölni.

Ezékiel magos kenyere

Egy érdekes kenyérreceptről olvashatunk a Bibliában. Ezékiel prófétát Jeruzsálem ostromára készíti fel Isten, amikor olyan nagy éhínség lesz, hogy mindenféle növényi magot fel kell használni kenyér készítésére.

„Azután végy búzát, árpát, babot, lencsét, kölest és tönkölyt, tedd azokat egy edénybe, és készíts magadnak belőlük kenyeret!” (Ez 4,9)

A magyar nyelvű Bibliák tönkölynek fordítják, de a kérdéses gabona inkább durumbúza vagy tönkebúza lehetett, a tönköly (Triticum spelta) ugyanis a bibliai időkben sem Egyiptomban, sem a Szentföldön nem volt elterjedt, a Kaukázus déli részéről származik. Egészen a XV. századig alapvető táplálék volt Európa nagy részén. A többi búzával ellentétben hidegre kevéssé érzékeny, ezért magasabb fekvésű helyeken is vetik. A gyengébb talajokon, a legrosszabb, félsivatagi körülmények között is jól terem. Ma főleg takarmány, és a bioétkezésben egyre népszerűbb.

A bibliai időkben inkább az egyszerűbb és gyorsabb elkészítésű lepénykenyeret ették, mint a kelesztettet
A bibliai időkben inkább az egyszerűbb és gyorsabb elkészítésű lepénykenyeret ették, mint a kelesztettet
Fotó: Fráter Erzsébet

A sorozat korábban megjelent részei:

Forrás: 
Kertbarát Magazin
Ezt a cikkünket és a témában további cikkeket a Kertbarát Magazin 2019/5-6 számában olvashat.

Népszerű agrárszaklapok

Ezeket olvasta már?

A földek emberei

A munka öröméből, hogy hasznot hajtunk, hogy szép, amit csinálunk, eleinte semmit sem vettem észre. Minden ridegnek látszott, koszos volt, szúrt és fájt. A deréktáj igazi veszélyzóna. Életem első igazi paprikaszedésén, amikor alig tízévesen megkaptam a felnőtteknek járó duplasort és az ezzel járó felelősséget (egy szem nem sok, annyi nem maradhatott száron), apám, beavatásul, gúnyt űzött belőlem.

Benedek Elek, a gazda

Idén ünnepeljük Benedek Elek (1859. szeptember 30–1929. augusztus 17.) születésének 160. évfordulóját. Kevesen tudják, hogy az elsősorban meseíróként számon tartott író a föld gyermeke, aki szülőfalujában mintagazdaságot hozott létre, több ezer fát ültetett, és a Madarak és fák napjának lelkes támogatója, terjesztője volt.

Az emlékezés mellett a mai termelőkről sem szabad megfeledkezni

Az Országgyűlés tavaly döntött arról, hogy Nagyatádi Szabó István egykori földművelésügyi miniszter születésnapját, szeptember 17-ét a földművesek emléknapjává nyilvánítja. Az erről szóló országgyűlési határozat indoklása szerint ezen a napon „arról a földműves-társadalomról emlékezünk meg, amely jó- és balsorsában egyaránt készen áll a haza szolgálatára”.

Ma van a Földművesek emléknapja

Az Országgyűlés tavaly valamennyi parlamenti frakció támogatásával megszavazta, hogy ezentúl minden év szeptember 17. a Földművesek Emléknapja legyen. Mi ezt a napot különösen fontosnak tartjuk, hiszen többek között nekik, a földműveseknek, ha úgy tetszik, a parasztoknak írjuk, szerkesztjük a lapot.

Már várhatóak a talajmenti fagyok

A hét második felében megérkezhetnek az első őszi fagyok a kedden-szerdán érkező hideg léghullámok hatására. Nagyobb csapadék nem várható, mely a betakarításra, a talajmunkákra, az érésre kedvező, és a repce számára is még elegendő nedvesség áll a rendelkezésre a talajban az ország nagyobb részén. Ugyanakkor különösen északkeleten a talaj nagyon száraz, errefelé nagy szükség lenne az esőre.

A lepke, ami az embernek hála hódította meg a világot

A fehérlepkék ("káposztalepkék") közé tartozó répalepke az egyik legigénytelenebb inváziós faj a világon, mely mára szinte mindenhol elterjedt, ahol mezőgazdasági művelést folytatnak. Egy friss tanulmány most arra igyekszik választ adni, hogyan segítette az emberi tevékenység a lepke világhódító útját az elmúlt pár ezer év alatt.

Elérhető az őszi búza fajtakísérletek teljes eredménysora

Az őszi búza posztregisztrációs fajtakísérlet teljes eredménysora immár elérhető. A termőhelyek terméseredményei hasznos információval szolgálnak a gazdálkodóknak a jövő évi gabonatermelésük megtervezéséhez.

A Szentföld fái

A Bibliában elsőként megnevezett fák az Éden kertjében álltak, az „élet fája”, valamint a „jó és rossz tudásának fája”. Ezeknek a hírhedt szimbolikus fáknak a nevét nem közli a Szentírás, ír viszont sok egyéb, érdekes fás növényről.

Kecskesajt és „kőműveskézkrém”

Izerné Kiss Helga és családja 2008-ban vágott bele a núbiai kecskék tartásába és tenyésztésébe: foglalkoznak gidák értékesítésével, illetve kecsketejből készítenek joghurtot, túrót, túrókrémet, különböző félkemény sajtokat. Zalaszentgrót Csáford városrészének szőlőhegyén található portájukon termékkóstolóval, vásárlási lehetőséggel várják vendégeiket, és a kecskék megtekintése is sokak számára vonzó program.

Munkaerőhiány a gyümölcsösökben

A szélsőséges idei időjárás Szlovákiában is nagymértékben befolyásolta a gyümölcstermés alakulását. A hosszan tartó, könyörtelen szárazság, a hűvös kora tavaszi nappalok és éjszakák, majd a váratlanul nagy mennyiségű májusi csapadék egyrészt megtizedelte a gyümölcsösök termését, másrészt sokat rontott a gyümölcsök minőségén.