Kovács Máté a Debreceni Egyetem harmad éves agrármérnök hallgatója 6 éves kora óta foglalkozik a nemesített magyar tyúk tartásával. Ez alatt az idő alatt több fajta is megfordult a portájukon, de az igazi kedvencei a hazai fajták lettek. Egyrészt azért mert ezek azok a genotípusok, amelyek leginkább alkalmazkodtak hazánk klimatikus, földrajzi adottságaihoz, tartási- takarmányozási viszonyainkhoz. Másik ok erkölcsi eredetű: ragaszkodás a magyar fajtákhoz.
A magyar nemesített tyúk históriájáról és mai helyzetéről számol be a Kistermelők Lapja decemberi számában Kovács Máté:
Egyéb jelentős különbség mutatkozik a testméretben, ugyanis a parlagi tyúk csupán 1,25-1,5 kg-os volt, ami csaknem a fele a nemesített változat testtömegének. Tojástermelésben a parlagi változat mindössze évi 50-80 db tojás termelésére volt képes, melyek tömege is csak 65-70% -a volt a nemesített tyúkok tojástömegének.
Az 1960-as években történő baromfiipari változásoknak köszönhetően a fajta sorsa megpecsételődött. Az ipari állattartás előretörése miatt a kiváló vitalitás, élelemkereső képesség, tartási- takarmányozási körülményekkel szembeni viszonylagos igénytelenség helyett más gazdasági értékmérő tulajdonságok kerültek a tenyésztés középpontjába. A parlagi jellegű baromfik helyére egyoldalú hús- és tojástermelő fajták illetve hibridek kerültek. Ezért a magyar nemesített tyúk egyedeinek száma évről-évre rohamosan csökkent.
Jelenleg szinte kizárólag génmegőrzési célból tartják fenn.
A tudomány fejlődésével az is elképzelhető, hogy a jövőben a fajta felhasználható lesz modern tenyészcélok megvalósításában (akár hagyományos genetikai módszerekkel, akár a biotechnológia segítségével).
Jelenleg a fajtában rejlő lehetőségek nincsenek megfelelően kihasználva. A génmegőrzésnek minden kétséget kizáróan a 21. században óriási jelentősége van, de nem szabad, hogy a fajta megőrzése kizárólagos tenyészcéllá váljon. A génbanki állományok mellett szükség volna nemesítő tenyészetek kialakítására is, ahol a gazdasági értékmérő tulajdonságok javítása céljából. Hiszen amelyik fajta nem termel hasznot, nem találja meg az adott helyen és időben a feladatát, az előbb vagy utóbb kihal.
Érdemes lenne bevinni ezeket a rendkívül dekoratív madarakat a kiállítások világába is. Ám azt sose tévesszük szem elől, hogy alapvetően egy haszonállatról van szó, a küllem nem mehet a gazdasági értékmérők rovására!”
