A faj Kelet-Ázsiából származik, de mára elterjedt Ázsiában, nemrégiben találták meg Törökországban. A 2000-es évek elején jelent meg Észak-Amerikában és napjainkra eljutott Dél-Amerikába is.
Néhány évvel később bukkant fel veronai barackosokban, almaültetvényben Emilia-Romagnában, Franciaországban, és kicsit később Svájcban és Ausztriában. Legutóbb körte- és őszibarack-ültetvényekben találták meg Emilia-Romagnában. Két éve szőlőben is többfelé okozott érzékelhető kárt Olaszországban, írja a L`Informatore Agrario szaklap.
A Comstock viaszos pajzstetű elsősorban a díszfák kártevője, a Catalpa és a Morus fajokat részesíti előnyben, de összesen 47 növénycsalád tagjain jelent meg.
Nősténye lapított ovális alakú, színe a sárga-narancssárgától a halvány vörösesbarnáig változik, de a testét fedő viaszbevonattól fehéresnek látszik. A kifejlett pajzstetű 2,5-5 mm hosszú, a testét 17 pár oldalt elhelyezkedő viaszszál díszíti, melyek közül kettő láthatóan hosszabb a többinél, eléri a testhossz harmadát.
A hímek sokkal nehezebben észlelhetők szabad szemmel, ugyanis csak egy milliméter hosszúak, barnásvörös, lapított testük és szinte erezet nélküli szárnyuk van. Két farokszáluk majdnem olyan hosszú, mint a testük.
Ezek a tojáscsomók akár 200 petéből is állhatnak. Egy nőstény körülbelül 500 petét rak le. A hím és a nőstény lárvák alig különböztethetők meg egymástól, később azonban elválik a fejlődésük.
Emilia-Romagna éghajlati körülményei közt három nemzedéke van egy évben.
A Comstock viaszos pajzstetű által okozott kár elsősorban az erős mézharmatképződésből ered: a gyümölcsöt borító mézharmat rontja az áruminőséget és lehetetlenné teszi az exportot.