Ahol kultusza van a csigaételeknek
Spanyolországban régészeti leletek bizonyítják, hogy körülbelül 30 ezer évvel ezelőtt a paleolit kori emberek kezdtek csigát enni. A franciák napjainkban is a házukba visszatöltve tálalják fokhagymás vajjal, vagy a borban főtt és mártással készült ételt.
Hazánkban ugyan nem elterjedt a fogyasztása, de múlt század eleji-közepi szakácskönyvekben több receptben is szerepel az éticsiga.
Az éticsiga gyűjtését már régóta szabályozzák védettsége miatt, ennek ellenére április 1. és június 15. között a 30 milliméternél nagyobb átmérőjű példányok gyűjthetők. Az országosan begyűjthető összmennyiség is szabályozott; átlagosan 60 darab csigából lesz egy kilogramm tiszta hús.
Az éticsiga (Helix pomatia) közeli rokonát, a mediterrán csigát (Helix aspersa) viszont nemcsak gyűjtik, de tenyésztik is sokfelé a világon. Hazánkban is voltak többször fellángolások a csigatenyésztéssel kapcsolatban, de e próbálkozásokból nem lett hosszú távú eredmény.
A közvélekedésben nem túl népszerű a csiga, hiszen úgy tartják: „a szegény ember szedi, a gazdag eszi”. Pedig táplálkozás-élettani szempontból a csigahús kedvező, mert könnyen emészthető és jól fűszerezhető.
A hús aminosav-összetétele és a kiválasztott nyálváladék révén jól használható a gyomorfekély és légzőszervi betegségek gyógyítására is.
A tenyésztők helyzetén sokat rontott a vírus
A francia csigatenyésztők számára a tavalyi év kétségbeejtő volt – írta a közelmúltban a The Guardian. A koronavírus-válság miatt a turisták hiánya és az éttermek bezárása már év közben is jelentős visszaesést eredményezett a fogyasztásban, és a karácsonyi vásárok is leálltak, ami szintén rosszat tett az ágazatnak.
– Lényegében az év végi ünnepségekre értékesítünk, ez a fő szezonja a csigából készült ételeknek, de a karácsonyi vásárok lemondásával nehéz időszak volt a tavaly év vége – mondta Grégory Laude, egy Dunkirk közelében élő csigatenyésztő.
Hubert Hédoin csigatenyésztő kiemelte, hogy az el nem adott csigák jelenleg fagyasztva várják a későbbi feldolgozást és a kereslet élénkülését.
Franciaországban körülbelül 400 csigatenyésztő időzíti a termelését erre a szezonális piacra. Az elmúlt években a turizmus fellendülése jót tett az ágazatnak, hiszen a Franciaországba látogatók többsége megkóstolja ezt az országra jellemző gasztronómiai különlegességet, tavaly viszont ők is elmaradtak…
Hervé Ménelot burgundiai csigatenyésztő a The Guardian-nek elmondta, hogy mivel kis szervezet a csigatenyésztőké, így nem könnyű hallatni a hangjukat, ellentétben a libamáj- és az almabortermelőkkel. Ezért azt kérték a francia kormánytól, hogy ugyanolyan támogatásokhoz jussanak, mint a két másik Franciaországban jellemző kulináris szektor. A francia agrárminisztérium végül megígérte, hogy az „ünnepi szektor” sürgősségi pénzügyi támogatásban részesül, amelyet a Covid-19 helyreállítási alapjából finanszíroznak majd.
Öntözést igényel
A csigatenyésztő gazdaságok elég eltérően néznek ki más állattenyésztéssel foglalkozó farmoktól, és még az állattenyésztő telepekre jellemző hangok sem szűrődnek ki onnét…
Itt a takarmánysaláta mellett káposztát, sárgarépát, almát és görögdinnyét is kapnak alkalmanként az állatok. Az etetésen kívül, más tenyésztett állatoktól eltérően, fontos a csigák naponta történő öntözése is, ugyanis kedvelik a nedves helyeket. Másik oka ennek, hogy amelyik levélen már „csíkot hagyott” egyszer a csiga, arra nem csúszik rá még egyszer, tehát az öntözés a növényi táplálékok lemosása miatt is fontos.
Az éticsiga télen és a forró nyári napokon „dermedt” állapotba kerül, ilyenkor meszes burkot von maga köré. A csiga hímnős, mégis párt kell keresnie a párzáshoz. Az egymásra talált csigák ondócsomagot adnak át egymásnak, s ezt a peterakásig a párzó tasakjukban tárolják. A párzás közben mindkét állat megtermékenyül. Az ivarszervek a zsigerzacskó felső részében helyezkednek el, bonyolult felépítésűek, és járulékos mirigyekkel állnak kapcsolatban.
Peterakáskor a spermiumok a petecsövön áthaladó petesejteket megtermékenyítik. Néhány hét alatt a kis csigák kikelnek, ezt követően 3-4 év elteltével válnak ivaréretté, és akár 6 éves korukig is élhetnek.
Étkezési célra az összegyűjtött példányokat néhány napig a feldolgozás előtt éheztetik, hogy a bélcsatornájuk kiürüljön. Ezután az üzemben gőzzel megölik az állatokat, és ekkorra kézzel kihúzható a házból a csigatest, melyről le kell vágni a zsigeri részt. A húst két órán át főzik, majd többnyire a házukba visszatöltve tálcákon, gyorsfagyasztva értékesítik.