Milyen tulajdonságokkal bírnak a magyar almafajták? Lassan újra nyugalmi állapotba kerül a kert, az utolsó zöldségek betakarítása is véget ér, ugyanakkor eljött a facsemeték telepítésének az ideje. A biotermesztés egyik sarkalatos pontja a vegyszermentes termesztés, aminek sikerét nagyban befolyásolja, hogy milyen fajtát ültetünk.
Bemutatunk néhány régi almafajtát, amelyek ellenálló képességük miatt könnyebben illeszthetők az ökológiai szemléletű művelésbe. Az alma hazánk egyik legfontosabb és legnagyobb arányban termesztett gyümölcse. A Pannonhalmi Apátságban őrzött első írásos emlék 1093-ból származik, de nagy valószínűséggel már a honfoglaló magyarok is ismerték. A paraszti almatermesztés a 19. század derekáig kevés gondozás mellett javarészt folyami ártereken, hegyi folyóvölgyek ligeteiben és erdeiben található gyümölcsösökben zajlott.
Világszerte több mint tízezer almafajtát tartanak számon, a magyar nyelvterületen pedig kétszáznál is több népi almafajta elnevezése ismert, amihez hozzájöttek az utóbbi évszázadban a nyugat-európai és amerikai fajták nevei, mint például a Jonathan, a Renet, vagy a London pepin.
A rendszerváltás körüli években kezdett felélénkülni az érdeklődés a hazánk klímájához leginkább alkalmazkodott, emiatt sokkal ellenállóbb hagyományos fajták iránt. Létrejött a Kárpát-medencei Gyümölcsész Hálózat, A Tündérkert Mozgalom és a Nyitott Kertek projekt. 2014-ben a Nemzeti Biodiverzitás- és Génmegőrzési Központ meghirdette a táji adottságokhoz alkalmazkodó, a Kárpát-medencében régóta termesztett gyümölcsfajták megőrzésére irányuló programját, amin keresztül egyházak és önkormányzatok telepíthetnek bemutatókertet.
Házikertben is sikerrel termeszthető
A következőkben felsorolunk a teljesség igénye nélkül néhány házikertben is sikerrel termeszthető, betegségekkel szemben ellenállóbb régi fajtát.
A nyári almák közül június végén érik a Szentiványi. Nagy történelmi múltra tekint vissza, valószínűleg cseh vagy lengyel eredetű. Leginkább a Felvidéken kedvelték. Jókai Mór a Kertészetgazdászati jegyzetekben az azonnali sikert elérni kívánó kertészeknek a Szentiványi alanyra nemesített almát ajánlja.
Augusztus elejétől szeptember elejéig érik a Nyári fontos, vagy más néven Rétesalma, ami utal felhasználhatóságának módjára is. Az 1960-as évekig az egyik legnagyobb termőterületen termesztett fajta volt, mégis mára kiszorult, szinte eltűnt. Igen nagy méretű (230-500 g), a napsütötte oldalán halványpirosan csíkozott, kemény húsú, bőlevű, erősen savas gyümölcsöket hoz, amelyek csupán 1-2 hétig tárolhatók. Betegségekkel szemben nem fogékony. A fa helyigénye elég nagy, mivel növekedési erélye erős, terebélyes koronát nevel. Későn fordul termőre, utána viszont bőtermő. (Múlt havi számunkban a Gellért-hegyi kertjében gyűjtött gyakorlati tapasztalatokról számolt be róla Molnár István Mihály. A szerk.)
A Dániel féle renet szeptember közepén, végén érik. Jellemzően nagy gyümölcsöket hoz, melyek alapszíne zöld, piros csíkokkal tarkítva.
