Karácsonykor a szülei feldíszítették a fenyőfát és a gyerekeket is ünneplőbe öltöztették, majd elküldték, amíg érkezett az „Angyalka”. A nagy szegénység miatt az ajándék krumplicukor és Kajla csoki volt, amihez a magyarországi rokonokon keresztül jutottak.
– emlékszik vissza. Az ünnep legkorábbi ízei közül ezeken kívül a kocsonyáét őrzi, amit már kisgyerekként is imádott, de ezt inkább szilveszterre és újévre főzte az édesanyja.
Nagy karácsonyi asztalfoglalás sorozatomban az ünnepi ízekről, illatokról, élményekről kérdezem ismerőseimet, akik hosszabb-rövidebb ideig külföldön éltek vagy jelenleg is ott tartózkodnak. A karácsonyi menü a világ különböző részein mást és mást jelent, de mindenhol az kerül ilyenkor az asztalra, amit abban a kultúrában a legtöbben és a legjobban kedvelnek. A hagyományos ételek azonban az adott nép múltjáról, egykori életmódjáról, gazdálkodásáról és természetes erőforrásairól is sokat elárulnak.
Zsófi családja Marosvásárhelyről az ausztriai Linzbe menekült, ahol legnagyobb meglepetésére zöldbe és fehérbe öltözött Mikulásokkal találkozott karácsony táján, akiket krampuszok kísértek virgácsot osztogatva. Ekkoriban leginkább a Moncsicsi tette boldoggá.
Svájcban, ahol nyolcéves korától éltek, már jóval gazdagabb karácsonyok vártak rá. Legalábbis külsőségekben: ajándékokban és díszítésben.
A szülei nagyon fontosnak tartották a nemzeti hagyományok ápolását. Az anyukája karácsonykor erdélyi töltött káposztát készített savanyú káposztából, zserbó, ünnepi kalács, diós- és mákos bejgli, mézeskalács került még az asztalra.
Később, hotel- és turizmusmenedzsment-hallgatóként a svájci gasztronómiai hagyományokat is közelebbről megismerte. Az ünnepi menü fontos eleme volt a Fondue Chinoise, amely nem sajtból, hanem marhahúsból készült. A fondütálban húslevesbe mártották a vékonyra vágott nyers marhahússzeleteket, és amikor átpuhultak, különféle édes-savanyú köretekkel, illetve krumplival fogyasztották. Előbbiek közül legjobban a mustáros, csípős-édes kandírozott gyümölcsöt kedvelte, de savanyúságok, például gyöngyhagyma, ecetes uborka és kompótok is kerültek a fondüasztalra.
Gyakran ettek karácsonykor sajtfondüt – Chäsfondue-t – is zúzott fokhagymával, fehérborral, frissen őrölt szerecsendióval és Kirsch-sel, vagyis meggykonyakkal-pálinkával, amibe kenyérkockákat mártogattak. Beleejteni ezeket sem volt ajánlott a fondübe. A fogás leginkább a francia részről származó finom, fűszeres gruyère sajtból készült.
A téli és az ünnepi időszak népszerű étele Svájcban az ugyancsak főként gruyère, valamint tilsiter és appenzeller alapú raclette, amely során kis fémlapátokban, asztali grillsütőben olvasztják meg a sajtot, a tetején található fémlapon pedig hús, gomba és egyéb finomság sül.
Különösen kedvelt a raclette-hez a lágyabb egészbors, a körte-, a barack- és az ananászbefőtt, a gyöngyhagyma, a főtt burgonya és a savanyú uborka, valamint a már említett pikáns, csípős mustáros kandírozott gyümölcs, a Senffrüchte.
Zsófit a mai napig elvarázsolják a zürichi kávéházak, bárok és éttermek, amelyek karácsonykor valódi mesebirodalommá alakulnak át, gazdagon feldíszítve, illatfelhőben, élő zongorajátékkal, énekkel, amibe gyakran a vendégek is bekapcsolódnak, bizonyos helyeken tánccal is. A hangulat ezeken a különleges helyeken spontán, váratlan. Szerinte nem szabad karácsonykor kihagyni a Splendid Piano Bart, a Confisserie Sprünglit, a Café Schobert és a Café Elena-t.
A zürichi nagyáruházak szinte versengenek, hogy melyik lesz a legszebb és melyik vonzza majd a legjobban a vásárlókat. A világ egyik leggazdagabb utcáját, a híres Bahnhofstrasse-t minden évben más és más ünnepi köntösbe öltöztetik. Zsófi azonban mégis közelebb érzi a szívéhez a melegebb budapesti fényeket.
A zürichi főállomáson (Hauptbahnhofon) egy ismert művész által készített óriási angyalszobor áll. Mellette szokták feldíszíteni a város hatalmas karácsonyfáját Swarovski kristálykövekkel. Az ünnepi hangulathoz a városszerte megjeleni utcai standok is hozzájárulnak. Az utóbbi időben egyre több helyen kapni kürtőskalácsot és magyar lángost is.
Lehet, hogy Svájc ma az egyik leggazdagabbnak tartott ország, de ez nem mindig volt így. A magas hegyek gyönyörűek, de sok minden nem terem meg arrafelé.
A svájci konyha ezért egyszerű alapanyagokat – főként húst, sajtot és krumplit – használ, de azokat ízesen, sokféle variációban tálalja. Akadnak azért jellegzetességek, mint például a Zürichi szeletelt hús (Zürcher Gschnetzeltes), a répatorta (Aargauer Rüeblitorte) vagy a Ghacktes mit Hörnli und Öpfelmues (tészta, fasírt és almapüré).
Zsófi néhány éve hazatelepült Magyarországra.
Legszívesebben pirossal, arannyal és zölddel díszít, az asztalra pedig azokat az erdélyi és magyar ünnepi ételeket teszi, amiket az anyukája főzött annak idején, gyerekkorában. „Karácsony táján egyszer el kell menni a Ruszwurm cukrászdába, a New Yorkba, az Émile-be, a Centralba, az Auguszt cukrászda, a Vintage Gardenbe, a Cloe Cafebe, a Nagy Vásárcsarnokba, az Ecseri Piacra és a Vörösmarty téri, óbudai és szentendrei karácsonyi vásárra. Szeretek ilyenkor fürdeni a Gellért fürdőben, a Széchenyi fürdőben és a Veli bejben, és egy séta a várban, az sem maradhat el.”
