0,00 HUF

Nincsenek termékek a kosárban.

2024. április 21.

Szarvasgomba termesztés: minden mindennel összefügg

A szarvasgombát mikorrhizált facsemetékből telepített ültetvényekben termeszthetjük, ahol a gomba mellett idővel faanyag is keletkezik. Az élőlények együttműködése itt még nem áll meg, hiszen a föld alatt vagy épp a föld színén megjelenő szarvasgomba felkutatásához erre a célra kiképzett kutya is kell, aki képes kiválasztani az érett, gasztronómiai felhasználásra már alkalmas termőtesteket.

A MATE gyöngyösi Károly Róbert Campusán és a keszthelyi Geor­gikon Campusán a gyógy- és fűszernövények felsőoktatási szakképzési szakon az aktualitások a gyógynövény­ágazatban tantárgy keretében Lakatos Márk mesteroktató hétről hétre online előadásokat szervez. Az egyik vendég­előadó, Csorbainé Gógán Andrea a szarvasgombákról és termesztésükről beszélt részletesen a hallgatóknak. A szakértő már a doktori disszertációját is ebből a témából írta, és azóta is foglalkozik a szarvasgombák termesztésével, szaporítóanyag-előállításukkal.

Az agrárerdészeti rendszereknek lehetnek gyógynövénytermesztési vonatkozásaik, hiszen például a kislevelű és a nagylevelű hársak virágzata a modern fitoterápia részei, és alkalmazhatók a szarvasgomba-termesztésben is, említette Lakatos Márk az előadás kapcsán.

Kölcsönös előnyök

A szarvasgombák mikorrhizagombaként szoros kapcsolatban állnak azokkal a növényekkel, melyek közelében élnek. 1887-ben írták le ezt a szimbionta kapcsolatot, ami tulajdonképpen gyökér-gomba összenövés. Megfelelő talajadottságok és növényi egyedek is szükségesek egy ilyen mikorrhizakapcsolat kialakulásához.

Az ektomikorrhizák a gyökereken mikorrhizaköpenyt alkotnak. Ezek a növényi sejtbe nem hatolnak be, csak a sejtek közötti járatokba. Ilyenek a szarvasgombák, tinóruk, rókagombák, mondta Csorbainé Gógán Andrea.

A gombák gyorsan reagálnak az ökológiai változásokra, például a talaj kiszáradásakor intenzíven fejlődik és mindent átsző a gomba, hogy a maradék kis nedvességet is kivonja a talajból.

Az általuk kiválasztott savakkal képesek mobilizálni a vízben oldott tápanyagokat, majd felveszik és átadják a partner növénynek. Attól pedig hormonokat, cukrokat, fehérjéket kapnak cserébe.

A mikorrhizagombák behálózzák a talajt, több növényt is összekötnek, és az újabb kutatások szerint információkat is közvetítenek közöttük. Az ektomikorrhizák egy része termőtestet is fejleszt, ami lehet föld alatti, mint a szarvasgomba, és föld feletti, mint a tinóru vagy a rókagomba, említette a szakember.

Sertés vagy kutya?

A szarvasgomba gyűjtése nem egyszerű feladat, mivel a föld felszíne alatt található, vagy épp csak kivehető a föld felszínén a termőtest. Másik nehézség, hogy csak az érett példányokat érdemes gyűjteni. Régebben sertésekkel kerestették, de a kutyák erre alkalmasabbak. Ennek oka, hogy a sertés táplálékot lát benne, a kutyának pedig játék a gyűjtése, tehát nem akarja megenni.

Leggyakrabban labrador retrievereket, golden retrievereket, lagottókat és vizslákat tanítanak be erre a célra, de szinte bármilyen fajta alkalmas lehet rá, a keverékek is. A kiképzéskor az alapfeladatot nagyon gyorsan, akár tíz perc alatt is megérti az állat, de utána természetesen még sok gyakorlás kell, hogy profi keresőkutyává váljon.

A termőtestek jó ideig elidőznek a talajban, amikorra érettek lesznek, akkorra alakulnak ki az illatanyagok.

Ezért lényeges, hogy kutya jelezze a gombát ültetvényben is, mert ránézésre nem, csak szagról lehet megállapítani, hogy melyik gomba szedhető.

A termőtest egy spórazacskó, a gombának az a célja vele, hogy a csigák, egerek, vaddisznók megegyék és a tápcsatornájukon keresztül átjutva máshol is terjedhessen. A kutya jelzi az érett gomba helyét, amit a gazdája egy célszerszámmal óvatosan kiemel. Tehát nemcsak a vadon termő állományok gyűjtéséhez kell képzett eb, hanem az ültetvényeknél a betakarításhoz is.

Talajvizsgálat, helyszíni szemle

A szarvasgomba-termesztésnek azért lett létjogosultsága, mert a természetes élőhelyek beszűkültek, és a gyűjtők számának növekedése miatt egyre nagyobb nyomás nehezedett a vadon termő állományokra. Ez vezetett oda, hogy a szarvasgomba gyűjtését rendelettel szabályozták és vizsgához kötötték, hangsúlyozta Csorbainé Gógán Andrea.

A túlgyűjtés kedvezőtlenül befolyásolta a termőhelyeket. A kései fagyok, a nyári aszály, a tölgy-csipkéspoloska elterjedése, továbbá a klímaváltozás miatt mostanra körülbelül a negyedére esett vissza a hazai mennyisége a természetes élőhelyeken, ezért is fontos az ültetvényes termesztés. Az ültetvényben részben függetlenedni lehet a természeti szélsőségektől – például öntözéssel. Ha saját tulajdonban van a termőterület, akkor a betakarítás és az értékesítés időpontja is rugalmasabban alakítható.

A nyári szarvasgomba termesztése jól kidolgozott, a téli, a nagyspórás, a kései és az isztriai fajok kevésbé népszerűek a termesztők körében, ültetvényes technológiájuk még nem kiforrott.

A termesztés előtt előzetes talajvizsgálat szükséges, de fontos a terület elhelyezkedése is. A nyári szarvasgomba a középkötött vályogtalajokat kedveli, és kiegyensúlyozott vízgazdálkodást kíván. Szereti a pH 7 körüli meszes talajokat. Helyrajzi szám alapján már sok mindent meg lehet mondani előzetesen a terület alkalmasságáról, mert vannak erre vonatkozó talajtérképek. A döntéshez azonban nélkülözhetetlen a helyszíni szemle és talajmintavétel a teljes területen. Hegyvidéken északi-északnyugati kitettségben vagy völgyben érdemes ültetvényt telepíteni a víz miatt, Alföldön pedig csatornák, folyók mellett, sorolta a lehetőségeket Csorbainé Gógán Andrea.

Legalább egy hektárral érdemes üzemi méretben foglalkozni, ezen egy szezonban 40-50 kilogramm szarvasgomba terem, de öntözéssel akár ennek a kétszerese is. A már beállt termő ültetvény évente 1-2 millió forint bevételt adhat hektáronként. Egy mikorrhizált csemete ára 3500 forint, azaz 4-5 millió forint beruházást igényel a telepítés, ezt növeli az öntözés és a masszív kerítés kiépítésének költsége. Jelenleg még nem pályázható támogatás a szarvasgombás ültetvény telepítésére, de az erdősítési pályázatban szerepel a szarvasgombás erdő, hektáronként 9 millió forint támogatással. Ez nem ültetvény, és tölgyre, hársra lehet támogatást igényelni.

Hazai fajok

Hazánkban hat-hét olyan szarvasgombafaj él, melyeknek gazdasági jelentősége és étkezési értéke is van. Sokan ezeket megfizethetetlennek tartják, és bár a kilóáruk tényleg magas, csak néhány gramm kell belőlük az ételekhez, hiszen fűszerként használandók.

Az isztriai szarvasgomba felvásárlási ára 1000-1500 euró kilogrammonként, a többié 40-50 eurótól indul, ám az idén elérte a 600 eurót, mert a szárazság miatt kevés volt belőlük. A szarvasgomba hőérzékeny fűszer, nem szabad főzni, hanem tálalás előtt kell kis mennyiségben ráreszelni a meleg ételre. Olyan szolidabb ízű ételekhez illik jól, mint a krumplipüré, a vaj vagy a tészták.

A nyári szarvasgomba (Tuber aestivum) júliustól az első fagyokig szedhető. Illata jellegzetes, főtt kukoricára emlékeztet, a felülete rücskös, beleolvad a talajba, elég nehéz megtalálni. Több tíz tonna évente az exportunk belőle. A téli szarvasgomba (Tuber brumale) mandulás vagy gyümölcsös illatú.

Az isztriai szarvasgomba (Tuber magnatum) a hazánkban is előforduló fajok egyik legdrágábbja, illata hagymára emlékeztet. A nagyspórás szarvasgomba (Tuber macrosporum) fekete színű, barnás foltokkal, szintén hagymás illatú, ősszel a nyirkosabb helyeken terem.

A késői szarvasgomba (Tuber borchii) pedig igazából korai, márciusban, áprilisban lehet találni. A nevének az érdekes ellentmondása onnan ered, hogy májustól indul a szarvasgombaszezon, tehát az előző májushoz viszonyítva kései. A homokos területeket kedveli, csakúgy, mint a homoki szarvasgomba (Mattirolomyces terfezioides). Ez magyarországi mézgomba néven is ismert, édes ízű, ezért édességekhez célszerű használni. Az előzőek tölgy, hárs, mogyoró gazdanövénnyel élnek, ez utóbbi akácosban található.

Ültetvényes termesztés

Ültetvény létesítésére a szőlő vagy gyümölcsös, a szántó, és a legelő művelési ágú, valamint a parlagterületek jöhetnek szóba, de nem alkalmasak az olyan földek, ahol erdő volt korábban, mert ott a talajban sok konkurens gomba van jelen. Már meglévő erdőt ezért nem lehet szarvasgombássá tenni. A szarvasgombák pionír fajok, a gombakonkurenciát nem kedvelik.

A terület előkészítése lehet gyepfeltörés, mélyszántás, tárcsázás, felszínművelés vagy szárzúzás. A mikorrhizált facsemeték közelében meg kell lazítani a talajt. Lehet a sorokat vagy csak a csemeték közvetlen környezetét ápolni, ám ha nagy talajfelületet hagyunk szabadon, akkor a párolgás jelentős lesz.

A mikorrhizált csemetéket úgy nevelik, hogy a tölgy, hárs, mogyoró csemetékre ráoltják a micéliumot. Fóliasátorban konténerekben nevelik őket, és többéves korban minősítik.

A minősítéskor lényeges tulajdonság a mikorrhizáltsági fok, ehhez kimossák a gyökeret és mikroszkóp alatt vizsgálják. Hatósági jegyzőkönyvvel hozzák forgalomba a csemetét. Az ültetés után gyorsan fejlődni kezdenek a növények, mert a rajtuk lévő gomba segíti azt.

Az ültetvényt ajánlott vegyesen létrehozni: kocsányos tölgyből, vörös- és csertölgyből, gyertyánból, mogyoróból és hársakból. Annál egészségesebb az ültetvény, minél fajgazdagabb. Hektáronként 1500-1700 fa szükséges 3 × 2 méteres térállásban, lehetőleg füvesített sorközzel. Öntözéssel a termőre fordulás 6-8 év után várható, tudták meg a hallgatók Csorbainé Gógán Andreától.

Ápolási munkák

Az ültetvény ápolása során fontos a vízmegtartás például füvesítéssel, vagy a természetes gyeptakaró fenntartásával. A sorközökben lehetőleg kevéssé intenzív növekedésű fűfajok legyenek, hogy ne szívják el a vizet a fáktól, gombáktól. Alapvetően nem szokás az ültetvényben műtrágyázni, hiszen a gomba segítségével a gazda­növények nagyobb hatékonysággal tudják felvenni a talaj tápanyagait. Ritkán szükség lehet tápanyag-utánpótlásra, de ekkor inkább szerves vagy zöldtrágyával.

Fontos, hogy két-három hétnél hosszabb ideig ne legyen száraz az ültetvény talaja, egyenletes elosztásban négyzetméterenként 25 liter vizet érdemes kijuttatni alkalmanként. A kúthideg öntözővíz a legjobb, mert ezzel a talajt is hűtjük. Nyáron éjjel vagy hajnalban célszerű öntözni. A kijuttatásra a mikroszórófejek az ideálisak, mert a csepegtetőcsövek lokális víztöbbletet okoznak, ami miatt a gomba kevésbé távolodik el a növénytől, pedig a minél jobb talajbehálózás a cél.

Öntözés híján általában aszályban sem pusztul el a gomba, ám ha a gazdanövény kiszárad, akkor a gomba sem marad meg. Nagy szárazságban pedig a gomba sanyargatja a gazdanövényt.

Az aszály visszaveti a fejlődést, és a következő évek termesztésére is befolyással lehet. Ezt megelőzendő mulcsozható is a talaj, de ne könnyen lebomló anyaggal tegyük, mert az savanyít, a szalma pedig a pocoknak kedvez. Tehát inkább fa legyen a mulcs anyaga, lehetőleg natív ágdarálék, ne kívülről hozzuk a területre. A fenyőmulcs nem jó, ellenben a juhar, akác, kőris ideálisak, mert azoknak endomikorrhizás gombakapcsolataik vannak, tehát nem kerülnek konkurensek a területre. A szarvasgomba jól termeszthető biomódszerekkel, nem igényel feltétlenül vegyszeres kezelést. Gyomok ellen megfelelő a gyakori kaszálás, a kártevőktől biológiai módszerekkel lehet védekezni, a szövőlepkék ellen például hiperparazitákkal. Felszívódó szerek használata egyáltalán nem javasolt, de nem is nagyon van olyan gomba, ami nagy kárt tesz az anyanövényekben. A lisztharmat tünetei jelentkezhetnek, de az nem okoz számottevő károkat. A vaddisznó és őz viszont óriási károkat tehet az ültetvényben, ezért 2,5 méter magas kerítésre van szükség, mondta Csorbainé Gógán Andrea.

Forrás: Kertészet és Szőlészet