A természetben élő megtermékenyített nőstények a petéiket az avarba rakják, a házakba beköltözött fajtársaik pedig lisztbe és más élelmiszerekbe petéznek. A lisztbogár sárgásbarna, hosszúkás lárváit nevezik lisztkukacnak. Megfelelő körülmények, főleg optimális hőmérséklet esetén évente több generációja is kifejlődik.
Tóth Sándor gyémántkoszorús mestertenyésztő budapesti madárkertjének lakói is rendszeresen kapnak lisztkukacot, melyeket a padláson tenyészti kedvenc tollasainak.
Egy faládában élnek a hatlábúak, melynek teteje szúnyoghálós a jó szellőzés érdekében. Fontos, hogy a doboz jól záródó legyen, a zsanéroknál se legyenek rések, mert ha kiszökik egy-egy példány, az igen könnyen betelepszik akár az állatok lakrészeibe, vagy a házban, a konyhában is megtalálja a megfelelő életfeltételeket. Akkor pedig igen nehezen irtható ki onnan. Sok tenyésztő ajánlja, hogy a lisztbogártenyészetet egy kilyuggatott tetejű edényben alakítsuk ki.
A dobozban búzakorpa van, melyet évente egyszer cserél ki a madárkert tulajdonosa. Eközben a lisztbogarak és lárváik jelentősen átalakítják a korpát, szinte porszerűvé válik az egy év alatt. Ilyenkor ősszel már kisebb vastagságban, de pótolni is érdemes, hiszen a lisztkukacok, a lisztbogarak lárvái mindig a felszín közelében tartózkodnak. A behelyezett hullámpapírok jó búvóhelyül szolgálnak, emellett zöldségeket, szikkasztott kenyeret és nyáron részben szárított dinnyehéjat is kapnak a rovarok táplálékul. A megfelelő méretű lárvákat egy egyszerű tésztaszűrővel könnyen ki lehet válogatni, és így a korpa is kiszitálható a merítésből.
A lisztkukac a leggyakoribb eleségforma, de…
A lisztbogártenyésztés indításához, a kolónia megalapításához lisztkukacokat kell szereznünk, amit legegyszerűbben állatkereskedésben vásárolhatunk. Ezek idővel bebábozódnak, majd kikelnek a kifejlett rovarok, és elkezdődik a szaporodásuk.
A lisztkukac a leggyakoribb eleségforma, de a bebábozódott vagy a kifejlett állat (imágó) is adható például teknősöknek. A lisztkukactenyésztés szakirodalmát olvasva mindenki egyetért abban, hogy könnyen tartható eleségállatokról van szó. A tenyészetet elegendő mindössze hetente egyszer etetni, a már említetteken kívül van, aki lisztet vagy zabkorpát is beszór a rovaroknak. Ha zöldségeket és gyümölcsöket is adunk kiegészítésnek, akkor azokat 2-3 naponta cseréljük! Reszelt zöldségek, vagy almacsutka is kerülhet a rovarok étlapjára. A nedves zöldségek, gyümölcsök etetése azért fontos, mert nedves eledel hiányában megtörténhet, hogy a kifejlett rovarok megrágják a lárvákat.
Egyes tenyésztők a réteges megoldást ajánlják, ebben az esetben a tenyészet aljára tegyünk fűrészport, rá korpát, zabpelyhet végül a tetejére liszt és zsemlemorzsa keverékét. Van, aki azért nem javasolja a tisztán búzakorpa-alapanyagon tartást, mert a búzakorpa fitinsavtartalma gátolhatja az ásványi anyagok felszívódását, és a nagy mennyiségű fitinsavtartalmú lisztkukacok ezt a problémát „továbbadhatják” azoknak az állatoknak, melyek táplálékául szolgálnak. A korpa cserélhető, vagy hígítható akár csirketáppal, vagy lemezes haltáppal is.
A rovartenyésztésnél a légcserére és a páratartalomra nagy gondot kell fordítani! Az alacsony páratartalmat szobai virágpermetezővel orvosolhatjuk, a túl magasat pedig szellőztetéssel tudjuk csökkenteni. Túl magas páratartalom esetén elszaporodhatnak az atkák, melyek kiirthatják az egész lisztbogártenyészetet. A megjelenő atkák esetén a megoldás, hogy a tenyészet egyedeit lemossuk és egy új, fertőtlenített tenyészetbe helyezzük át.
Tehát mindenevők, de a minőségre „kényesek”. A tenyészet megvilágítására nincs szükség, ezek a rovarok a sötétben érzik jól magukat.
További érdekes cikkek:
Lisztkukac: költöztetés kéthetente
Lisztkukac fine dining, avagy hogyan szeressük meg a tyúkokat
