0,00 HUF

Nincsenek termékek a kosárban.

2023. szeptember 26.

Ahol az ég a földig ér

A címben szereplő szavaknál Krúdy Gyula sokkal szemléletesebben fogalmazott, amikor így írt: „A Hortobágy egy olyan nagy puszta, amelyik az ég egyik aljából a másik aljáig ér.” A Hortobágy számos irodalmi mű ihletője, és annak ellenére, hogy Petőfi szerint a puszta télen, „mostan puszta ám igazán”, még ezekben a hideg napokban is tartogat meglepetéseket.

Február utolsó hétvégéjén is ilyen meglepetésekkel teli, nyitott istállókkal várta az érdeklődőket a Hortobágyi Nemzeti Park, a fáradt, éhes látogatók előtt pedig újra kinyitotta kapuit a híres csárda a Kilenclyukú híd tövében.

A Nyitott istállók hétvégéjén megtekinthetők voltak a Mátai Ménes istállói, a szatmáritelki juhhodályok és a Pusztai Állatpark állattartó hodályai, bennük a téli Hortobágy legifjabb jövevényeivel, az idei csikókkal, racka bárányokkal, mangalica malacokkal és szürke borjakkal, valamint napos csibékkel, kiskacsákkal és -libákkal, kecskegidákkal és szamárcsikókkal.

A racka juhok (mert csak a racka a juh!) gondozásának tudományába Loncsák Lehel számadó juhász vezette be az érdeklődőket, bemutatva a munkájukat segítő terelő kutyákat is, akik közül egyedül a Lili nevű volt barátságos, a sinkák és komondorok bizony bezárva vagy ideiglenesen „láncra verve” ugatták a szerintük nemkívánatos látogatókat.

Lili egyébként egy szénabálán azt is bemutatta, hogy „a juh hátán is elmegy”, aminek az állatok kezelésre terelésekor veszik igen nagy hasznát.

A juhász kisebb tárlaton mutatta be a pásztorkampókat, azok készítőit, akik közül sokan már nem élnek, és a pásztorok büszkeségét, a szép hangú kolompokat, valamint csengőket, amelyek hangjáról felismerhető volt, kié a nyáj.

A ménesben folyó munkába a fiatal Kosina Péter csikós (ki ne ismerné e családnevet?) vezette be a látogatókat. A ménes feladata a tradicionális nóniusz fajta genetikai állományának megőrzése amellett, hogy a legeltető lótartással természetvédelmi feladatot is ellátnak.

A ménes vezetése a Nonius Lótenyésztő Országos Egyesület iránymutatásaival keresi a fajta jövőjét, amely a modern, jól kezelhető, tetszetős mozgású fogatlovak kialakításának irányába alakítja a fajtát, megőrizve a nóniusz genetikai értékeit úgy, hogy a nehézhámos tüzér ló, amely kiváló gazdasági hámos is volt, új feladatot találjon a mai kor lófajtái között.

A fajtát a magyar országgyűlés 2004-ben nemzeti kinccsé nyilvánította. A ménes tenyészanyagának értékes egyedei a magyar sportlovak is, amelyek a nóniusztenyésztés útkeresésének idejére nyúlnak vissza. A nóniusz modernizálását célzó törekvések eredményeként ugyanis olyan, a sportban kipróbált egyedek születtek, amelyek a nóniusz törzsállományba már nem voltak besorolhatók, kiváló tulajdonságaik viszont indokolttá tették immár sportcélú továbbtenyésztésüket.

A hortobágyi kiránduláson azt is megtapasztalhatták a látogatók, hogy bizony fogytán vannak a takarmányból, a juhász szerint ilyen kevés szénabálájuk soha nem volt, pedig hol van még a kihajtás?

Némi bizakodásra adhat okot, hogy a 33-as út mellett óriási belvízfoltok láthatók, a víz, fagy nem lévén, a felszínen maradt meg, a talaj tehát feltöltődött.

Ezekben az ideiglenes tavacskákban és körülöttük nyári ludak, nagylilikek és vetési ludak csapatai keresgéltek élelem után. Kis szerencsével talán már április vége előtt friss füvet legelhetnek az állatok.

Az idén 50 éves Hortobágyi Nemzeti Park egész évben várja látogatóit, számos érdekes programmal készülnek, ezek között a www.hnp.hu oldalon válogathatunk. Érdemes megtekinteni a madárkórházat és madárparkot is, az ott folyó megfeszített munkát, aminek köszönhetően számos sérült madár kaphatja vissza egészségét és szabadságát. És ne felejtsék el megnézni Negrót, a hollót, aki „szevasz Negró” köszöntéssel örvendezteti meg a látogatókat.

Forrás: magyarmezogazdasag.hu