0,00 HUF

Nincsenek termékek a kosárban.

2024. június 15.

Korai káposztafélék

Tavasszal a legkorábbi friss zöldségeket az ősszel vetett, ültetett növények átteleltetésével vagy rövid tenyészidejű, hidegtűrő növények korai termesztéséből szedhetjük a kertből. Utóbbi esetben jó választás a levélzöldségek, zöldborsó, egyes gyökérzöldségek mellett a korai káposztafélék termesztése.

A korai karalábé, a fejes- és kelkáposztafajták gyors növekedésűek és viszonylag jól alkalmazkodnak a tavaszi időjárásunkhoz. Különlegességnek számítanak egyes „ázsiai káposztafélék”, mint a pak-choi, amit sűrű vetéssel bébilevélzöldségként akár 30 nap alatt meg lehet nevelni.

A káposztafélék nagy részének hőoptimuma alacsony, 13 °C körüli. 6 °C fölötti hőmérsékleten már számottevő mértékben növekszik, és 20-22 °C fölött már csökkenhet a fajták nagy részének a növekedési sebessége. Virágzásuk és maghozásuk szempontjából a karalábé, a fejes káposzta és a kelkáposzta egyaránt kétéves növény, de a fogyasztott részüket első évben nevelik, így a felmagzásuk nem kívánatos.

A virágok kialakulásához a növényeknek hideghatásra van szükségük egy minimális fejlettségi állapotukban. Ezt a hideghatást a természetben télen kapják meg, de ha korai termesztésben a fejlett palánták huzamosabb ideig hideget kapnak (6-10 °C), akkor már az első évben felmagzanak.

Egyébként a palántanevelés korai időszakában, az ültetésre kedvező fejlettség eléréséig jól bírják az átmeneti hideget (akár 1-2 °C-os fagyokat is). Sok káposztafajta erős levélrozettával vagy befejesedve is jól bírja a fagyokat, ezért vannak régi hagyományai például a kelkáposzta átteleltetéses termesztésének.

Fajtaválasztás

A káposztafélék esetében a korai termesztéshez csak valóban rövid tenyészidejű fajtát érdemes választani: fejes káposzta esetén maximum 80-90, kelkáposztánál maximum 60-70, míg karalábé esetében maximum 50-55 napos fajtákat kell keresnünk. Karfiolból 45-65 napos, brokkoliból 55-65 naposak a korai fajták.

Ezek a fajták a rövid tenyészidő miatt kisebb termetűek és így kisebb helyigényűek, mint a középhosszú vagy hosszú tenyészidejű társaik. A fajtáknál megadott tenyészidőadatok palántakiültetéstől az általános igényeknek megfelelő méret eléréséig értendők, a korai fajtákat az ilyen méret elérésekor szedni kell, túlérve általában kirepednek, megbetegszenek.

A karfiol és a brokkoli hasonló hőoptimumú növények, de egyévesek, és mivel a virágkezdeményüket fogyasztjuk, szükség is van rá, hogy tudjanak virágot hozni. Fontos tudnivaló, hogy 13 °C

alatt szinte nem fejlődnek, és a rózsafejlődés idején is érzékenyek a hidegre – ez okozhat leginkább gondot a házikerti korai termesztésben.

Közepes fényigényű növények, a káposzta és a fejes káposzta napi 10 órás megvilágítást igényel a fejlődéséhez, ahogy a karfiolnak és brokkolinak is minimum annyira van szüksége – ám számukra ez elsősorban azért fontos, mert rövidebb nappalok esetén nem hoznak virágkezdeményeket. A karalábét azonban a tél nagy részén lehet nálunk hajtatni, bár gyengébb fényviszonyok esetén a gumó esetleg megnyúlhat.

A kínai kel a hosszú nappalok hatására felmagzik, amit a palántakorban kapott hűvös is kiválthat, így ennek korai termesztésével szabadföldön ne próbálkozzunk!

Vízigény szempontjából legfontosabb szem előtt tartani, hogy a növények gyors fejlődéséhez egyenletes és viszonylag bőséges vízellátásra van szükség. A korai fejes és kelkáposzta nagy levéltömeget fejleszt rövid idő alatt! A karalábénak kisebb a levéltömege, viszont a szárgumó fejlesztése is nagy vízigényű. A gumóképződés időszakában a nagy vízmennyiségek helyett azonban fontosabb a vízellátás egyenletessége, hogy a gumók ne repedjenek ki és ne pudvásodjanak.

Talajminőségben nem válogatósak, de a koraiság érdekében jó, ha gyorsan felmelegedő, jó szerkezetű a talaj, valamint tápanyaggal is jól ellátott.

Kedvelik a szerves trágyázott talajokat, s bár a korai fajták a rövid tenyészidejük és kisebb kinevelt tömegük miatt kevesebb tápanyagot igényelnek, mint a hosszú tenyészidejű fajták, de a gyors fejlődésükhöz megfelelő mennyiségű, könnyen felvehető tápanyagra van szükségük.

Nagyon kell figyelni a vetésváltásra, ha a talajunk nem meszes, és esetleg a korábbi években találkoztunk gyökérgolyvás betegséggel. Bár látványosabb kártételt mindig a hosszabb tenyész­idejű fajtáknál tapasztalhatunk, de a koraiak is szenvedhetnek tőle. Ebben az esetben hosszabb vetésforgót és vele együtt talajmeszezést is kell alkalmaznunk, hogy elkerüljük a kártételt.

Mindig palántával kezdjük

Bár a káposztaféléket általában lehet helyre is vetni, a koraiság elősegítésére mindenképpen palántanevelést válasszunk, viszonylag nagy (5-7 cm) földlabdával. Általános összetételű palántaföldbe vetve, tűzdelés nélkül 6-7 hét alatt kiültetésre alkalmas növényeket kapunk. A szakkönyvek általában nem javasolják a tűzdelést, de ennek (a kínai kel kivételével) leginkább gazdaságossági oka van.

A káposztaféléknél azonban a hobbikertészek által könnyen elérhető fajták/magok esetében a kelés általában hiányosabb, mint a paprikánál, paradicsomnál, így kis tételben érdemes előbb sűrűbben vetni a magokat, majd tűzdelni nagyobb sejtű tálcába vagy cserepekbe.

A tűzdelés végül erőteljesebb palántagyökérzetet eredményez, azonban 5-7 nappal megnöveli a palántanevelés idejét.

A keléshez 18-22 °C-ot, a palántanevelés fő időszakában a legjobb, ha 13-15 °C-ot tartunk, de a sziklevelek szétnyílásától az első lomblevelek 3-4 cm-es méretéig érdemes még alacsonyabb hőmérsékletet (10-12 °C) tartani, hogy ne nyúljon meg a szik alatti szár. A megnyúlás elkerülésére fontos az is, hogy a növények felülről kapják a fényt. Ha tűzdeljük, a művelet során és az azt követő pár napban 18-20 °C-ot érdemes tartani. (A hőmérsékletek a nappali időszakra vonatkoznak, éjjel 2-3 °C-kal hűvösebb a jó, hogy ne nyúljanak meg a palánták.)

A palántanevelés során ügyelni kell a táp­anyagellátásra, ha a palántaföldben nincs elegendő tápanyag, a harmadik héttől hetente egyszer-kétszer öntözzünk általános összetételű, majd a palántanevelés utolsó 10 napjában 2-3 alkalommal foszfortúlsúlyos műtrágyával.

Ez utóbbival (2-2,5 ezrelékes töménységű tápoldattal) öntözzük be ültetéskor és ültetés után 2-3 nappal, majd egy héttel újra a palántákat, mert a foszfor fontos a gyökérfejlődéshez. A fiatal növények gyökere és a hideg talajban egyébként is lassan mozgó foszfor különösen nehezen találkoznak. A foszforhiány és hideg együttes hatását sokszor láthatjuk abból, hogy a növények levélzete lilás színű lesz.

Ültetéskor a növények olyan mélyre kerüljenek, ahogy korábban is voltak (ülepedett palántaágyban a földlabda felső része a talajfelszínnel azonos magasságban legyen), és a foszfortúlsúlyos tápoldattal ültetés után akkor is öntözzük meg (iszapoljuk be a palántákat), ha a talaj elég nedvesnek tűnik.

Hagyományos korai termesztéskor, amikor nem használunk átmeneti takarást ültetés után, március végén, április elején ültethetjük a növényeket.

Átlagos tavaszi időjárás esetén a betakarítás ideje a fajta tenyészideje alapján viszonylag jól kiszámolható. Fejes káposztából 40-45 x 35-40 cm, kelkáposzta esetén 40 x 30-35 cm, karfiol és brokkoli esetén 40-50 x 30-40 cm a javasolt térállás, míg a kisebb habitusú karalábé esetében 25 x 25 cm az ideális elrendezés.

A talaj- és növénytakarás is segít

A legkorábbi termésszedés érdekében érdemes mulcsozni a talajt, valamint korábbi kiültetéskor a növényeket is takarni. A talaj fekete fóliával, szalmával vagy más mulcsozóanyaggal való takarása gyorsabb fölmelegedést eredményez, segít a talaj vízkészletének megőrzésében és a gyommentességben. A növénytakarás a növények körüli levegőt melegíti, éjjel fagymentesen tartja, és a kedvezőnél kicsit korábbi kiültetés esetén segít a felmagzás elkerülésében.

A talajtakarás azonban azzal is jár, hogy lehűléskor nincs hőkisugárzás, ami melegítené a növények közvetlen környezetét, így azok megfázhatnak. Ennek elkerülésére érdemes a mulcsozást növénytakarással kombinálni.

Takarás mellett március első felétől ültethetünk, a kedvező körülmények néhány nappal rövidítik a tenyészidőt. A fátyolfólia közvetlenül a növényekre is teríthető, vagy váz nélküli fóliaágyat alakíthatunk ki (fátyolfóliával vagy perforált polietilén fóliával), ahol két egymással párhuzamos földbakhátra feszítjük ki a fóliát. Tartós melegedés esetén a fóliát el kell távolítani, mert ha több órán át süt a nap, májusban már károsan meleg is lehet alatta.

Növényápolás, szedés

A rövid tenyészidő egyben azt is jelenti, hogy a növényápolásra viszonylag kevés gondot kell fordítani. Egy vagy két gyomlálás, egyszeri, esetleg kétszeri fejtrágyázás, valamint száraz tavaszon öntözés a feladat.

A szedést akkor kezdjük, amikor a növények már szemmel láthatóan vagy tapinthatóan elérik a megfelelő méretet.

Karalábé esetén 7-8 cm-es gumóátmérő a „piacos”, de saját magunknak persze már kisebbet is szedhetünk, és fogyaszthatjuk frissen a leveleket is.

Fejes és kelkáposztáról tapogatással „érezzük, hogy fejesek”. Az elsőként szedett fejeket leginkább friss salátaként fogyasztjuk, de később már „tömöttebb” 0,7-1 kg-os fejeket szedünk. A kelkáposzta feje kevésbé tömött, így 40-50 dkg-os a leggyakrabban szedett méret korai termesztésben. Karfiol és brokkoli esetén a „rózsákat” május közepétől, akár 12-15 cm-es mérettől szedhetjük, de fejlődésük nagyon gyors, a rózsakezdemények megjelenésüktől kezdve 1-2 hét alatt megnőnek.

Valamennyi említett fajból a korai fajták érzékenyek a túlérésre (a fejek, gumók kirepednek, a karfiol és a brokkoli virágbimbók kifejlődnek, kinyílnak), ezért nem szabad sokáig várni a szedésükkel. Rövidebb ideig tárolhatók, de a zsenge terméseket egyébként is gyorsabban elfogyasztjuk.

Forrás: Kerti Kalendárium