Szerinte az eredménycentrikusság túlzásba vitele vezet oda, hogy nem adunk időt a dolgoknak, hogy kifejlődjenek, márpedig a jó dolgok kialakulásához idő kell.
Góra Róbertet nem érdekli a súlygyarapodás, nem is nagyon figyel rá. Persze azt azért tudja, hogy a mangalicái 30–35 dekát gyarapodnak naponta – szemben a dán hibridek napi 1–1,2 kilogrammjával. De szerinte, ha állandóan az előző napi rekord megdöntését hajszoljuk, akkor felhígul az életünk, és azzal együtt a táplálékunk is. Mérhetően más az összetétele a mangalicahúsnak és a régebbi szarvasmarhafajták tejének.
Erre mondhatjuk azt, hogy egyre többen vagyunk a világon, kell a mennyiség, csakhogy emellett jóval többet pazarlunk, mint régen. Csak ennek a felszámolásával meg lehetne oldani a globális élelmezést.
Góra Róbert is tudja, hogy nehéz összhangot teremteni a modern világ és az általa preferált gazdálkodási mód között. Környezetünk a pénz körül forog, de ha csak ezt követjük, akkor nagyon rossz irányba mozdulunk. Olyan józan és értelmes dolgokat is fel kellene vállalni, amiket a piac nem mindig jutalmaz pénzzel. Ő fontosabbnak tartja bizonyos alapelvek betartását. A természet nemcsak a versengésről, a konkurenciával folytatott küzdelemről szól, hanem megvan benne a harmónia is.
„A teremtett világban mindig kell maradnia túlélőnek, hogy ez a harmónia továbbra is fennmaradhasson. Magam a jó gazda gondosságának fogalmával próbálom értelmezni a harmóniára való törekvést, mert sajnos a Felvidéken is nagyon ritka az olyan mezőgazdasági vállalkozás, amely több ágazatot egyszerre működtetne, kihasználva az egyes ágazatok közötti harmóniát, amit akár nevezhetünk szinergiának is” – fogalmazott.
Tehát nem egyszerűen minél nagyobb mennyiségű élelmiszert kell előállítani, hanem olyan táplálékot, ami biológiailag a legjobb a szervezetünknek, és nem okoz betegségeket.
Persze, egyszerűbb volna a gazda élete, ha csak búzát termelne. Viszont szerinte sokkal szebb, amikor az ember megtermeli a szemestakarmányt, amit a saját állataival etet fel, a jószágot helyben vágja le, és a húsából is ő maga állít elő termékeket. Góra Róbert szerint a korrekt táplálék előállításához szinte zárt termelési láncra van szükség, mert a termékek prémium minőségét és az előállításukhoz szükséges tiszta ökológiai folyamatokat csak így lehet biztosítani. Csak akkor lehet garantálni a minőséget, ha a haszon érdekében nem kerülhet mindenféle adalékanyag vagy valami hamisság a termékekbe. Tehát Góra Róbertnek a gazdasága működőképességéhez zárt kört kellett kialakítania, amiből a vásárlók visszakövethetően azt kapják, amit elképzeltek.
A több mint 1500 hektáros szövetkezet annak idején 127 embert foglalkoztatott. Tartottak tejelő teheneket és disznót is hizlaltak, csakhogy a rendszerváltozás éveinek piaci zavarai közepette nehéz helyzetbe került a szövetkezet.
A fiatal mérnököt 1996-ban megválasztották a szövetkezet elnökének. Rögtön az állatállomány felszámolására kényszerült, és még az alkalmazottak többségét is el kellett bocsátania, hogy rendezni tudja a felgyülemlett adósságot.
Szinte rögtön belevágott a biotermesztésbe. Először 19 hektáron próbálta ki, de fokozatosan a teljes területét átállította. Kudarcok és sikerek egyaránt érték a biotermelésben, de az évek során azt tapasztalta, hogy amit az egyik kezével elvett, azt a másikkal visszaadja a természet. Szerinte ehhez nem sokat kellett tanulnia, hanem inkább el kellett felejtenie sok mindent, amit az iskolapadban tanítottak neki. Megváltoztatta a gondolkodását, felhagyott a türelmetlenséggel.
Egyik fő tapasztalata az, hogy a biotermelésben nem érdemes ragaszkodni a modern fajtákhoz, mert általában egy-egy tulajdonságot erősítenek fel bennük, sok másik kárára, emiatt kell annyit segíteni nekik a védekezésben. Érdemes inkább visszanyúlni már bevált régebbi, esetleg őshonos fajtákhoz. Lehet, hogy a hozamuk csak a 60 százaléka a modern fajtákénak, viszont jóval ellenállóbbak náluk, és ezt az eredményt stabilabban hozzák.
A szemes takarmányok közül a tönkölybúzára épít. A takarmánynak valón kívül bionapraforgót is termel a búslaki olajütőnek. Gazdasága egyik fő pénztermelési lehetősége a napraforgó, a hús mellett.
Megjegyeztem, hogy a tönkölybúzát drágállom takarmánynak, de Róbert azzal vágott vissza, hogy az a legtökéletesebb a mangalicák számára. Elmondta, hogy egy ilyen zárt gazdaságban nem kell, hogy annyira érdekelje valaminek az aktuális árfolyama, az ő gazdaságára nem hatnak annyira a külvilág hektikus folyamatai.
A fajtatiszta szőke mangalicát elsősorban az ellenállósága miatt választotta, és mert igazából nincsen másik fajta, amelyik ilyen jól bírja az extenzív tartást. Már most is majd’ ezer egyedet tart, de szeretné 1500-asra bővíteni az állományt. Mivel szállít Csehországba és szerte Szlovákiába, érdekli, hogy a nem magyar ember miként fogadja a mangalicát. Náluk a fajta természetközeliségére tud építeni, illetve a kialakult bizalomra, hozzátéve: mangalica címszó alatt azért sok turpisságot elkövetnek egyesek. A természetközeliség, hogy ne kelljen táp és extra fehérje a kiváló minőségű húshoz, és persze a szabadtartás, ami a jelenlegi sertéspestises időszakban nehezebben kivitelezhető. A legszebb visszajelzés számára az, amikor valamilyen betegség enyhüléséről vagy megszűnéséről számolnak be vevői, amit a minőségi tápláléknak tudnak be.
A lucerna az egyik legfontosabb növény egy biogazdaságban. Mindenki tudja, milyen jótékony hatása van a vetésforgóban, de a lucernát, mint növényt az tudja igazán kihasználni, aki állatokat is tart.
A tehenek a nyári időszakban a legelőn vannak, a téli istállózás alatt pedig szénát és szenázst kapnak. Két fajtával dolgozik, Aberdeen angus-szal és galloway-jel, amelyek a legjobb minőségű marhahúst adó fajták közé tartoznak. Az angus jól reagál az intenzív tartásra, a sokkal kisebb termetű galloway viszont nem. Mindkét fajtának 0,7 kilogramm a napi súlygyarapodása, de ő nem is erőltet többet.
A szarvatlansága mellett a galloway fajtánál kiemeli, hogy úgy legel, mint a bárány: mindent alacsonyra rág, és a tulajdonság keresztezés után is megmarad. Ő ezt a két fajtát keresztezi, kétévente cseréli a bikákat.
A hízómarhákat 250 kilogrammos korukban leválasztja és istállóztatja, hogy ne legyen száraz, szálkás a húsuk. Szóját nem használ, egyrészt idegen növénynek tartja, és abban sem bizonyos, hogy a beszerzett szója valóban GMO mentes-e. Kukoricát is hasonló okokból nem termel, és nem is használ. Úgy tartja, a szilázs íze megérződne a marhahús ízén.
Miután elkezdett mangalicával foglalkozni, először élve adta el őket, később bérben vágatta le őket, úgy is csomagoltatta és a készterméket értékesítette. Később saját, biovágóhídként minősített kisüzemet épített, pedig nehéz volt olyan hentest találnia, aki a vágástól a feldolgozásig mindent el tud végezni. Ezen a ponton azért kiderül, hogy Róbert külön is odafigyel az ágazatokra, mert bevallja, hogy a vágóhíd nyereségességével akadnak gondok. Készít eladásra biotakarmányt is, amit külföldön értékesít, az igen jó bevételi forrás.
A termékfejlesztésben is új utakat keres. Például készítenek egy olyan kolbászt, amibe a són kívül semmilyen fűszert nem tesz, csak a füstölés után 1,5 hónapig érlelnek. Egy fura ötlet alapján született a különleges ízvilágú termék. Közbevetem, hogy ezt csak különlegesen jó minőségű hús felhasználásával érdemes megtenni. Góra Róbert igazat adott, és elmondta, hogy neki már a nagyüzemi disznóhús szaga sem tetszik, szerinte azt muszáj fűszerekkel elfedni.
A sikert sokan a pénzen keresztül nézik. Próbálom lefordítani közgazdasági nyelvre az intenzív és az extenzív termelés jövedelmezőségének a dilemmáját. Kívülről tekintve az intenzív termelésnél, a rekordokra hajtva, a további befektetések csökkenő hozadékot mutatnak.
Góra Róbert vállalata nemcsak saját szempontjai, hanem közgazdasági szemszögből is sikeresnek tekinthető, hiszen megteremtette annak feltételeit, hogy a természet ki tudjon bontakozni, és időt tud adni mindannak, amire szerinte szükség van a harmónia létrejöttéhez.
 Az Agrárminisztérium kapcsolatrendszerében lévő külhoni magyar gazdák programjairól a www.hatartalangazda.kormany.hu honlap tájékoztat. |
