Jelzik a talaj tulajdonságait

Ha ugyanis egy növény olyan talajba kerül, ami nem kedvező a számára, akkor az visszaveti fejlődését, és a kedvezőtlen körülmények miatt a növény ellenállósága is csökken a stressztényezőkkel szemben. Így több energiát és pénzt kell fordítani a növényvédelemre és a gondozási munkálatokra.

A gyomok tág tűrésű növények, jól alkalmazkodnak a kedvezőtlen környezeti viszonyokhoz, így általában nagy mennyiségben jelennek meg a művelt területeken. Gyors fejlődésüknek, vitalitásuknak köszönhetően hamar túlnőhetik a kultúrnövényeket, így azokat árnyékukkal, valamint az előlük elszívott tápanyagok miatt hátráltathatják a növekedésben.

Egyes gyomok jelenléte utal az adott terület talajtulajdonságaira, így információt kaphatunk a talaj sajátosságairól, de arról is, hogy milyen tápanyagellátási hibákat követünk el, vagy milyen talajápolási munkálatot felejtettünk ki.

Néhány növény jelzi, hogy meszes, mészszegény, vagy savanyú talajú a terület. Ha kertet tervezünk, ezek az információk jól jönnek a dísznövények beültetésekor, hiszen meszes talajra így mészkedvelő növényeket válogatunk majd össze, melyek az adott helyen jól fejlődnek. A harangvirágfélék (Campanula sp.) vagy a szarkaláb (Consolida re­galis) jelzik: termékeny, humuszban gazdag a talaj, és enyhén meszes.

A vadrepce (Sinapis arvensis), a pipacs (Papaver rhoeas), az árvacsalán (Lamium maculatum), valamint az apró szulák (Convulvulus arvensis) arról árulkodnak, hogy talajunk meszes, humuszban gazdag és mély termőrétegű — ezen szintén jól lehet kertészkedni.

Ha csalán (Urtica sp.), fekete csucsor (Solanum dulcamara) vagy füstikefajok (Fumaria sp.) telepedtek meg nálunk, akkor enyhén savanyú, nitrogénben és vasban gazdag a kertünk talaja. A csalánt érdemes beforgatni a talajba, így annak nitrogéntartalmát megőrizhetjük kultúrnövényeink számára.

Ahol nagyon sok és kiirthatatlan a csalán, ott túltrágyázásra is gyanakodhatunk. Ha műtrágyázzuk ezt a területet, akkor nitrogént már ne adjunk egy ideig.

A nitrogéntúlsúly a növények fejlődését vegetatív irányba fordítja, azaz a növény zöldtömege fejlődik, de a virágzás és a terméshozam ennek rovására megy.

Ha labodafélék (Atriplex sp.) vagy disznóparéj (Amaranthus sp.) költözik be hozzánk, akkor nehéz, „zsíros” földünk van, ami jó termőképességű, jó vízgazdálkodású, de nehéz művelni a kötöttsége miatt.

A madárkeserűfű (Polygonum aviculare), martilapu (Tussilago farfara) vagy a mezei zsúrló (Equisetum arvense) alkalmanként pangó vizes, levegőtlen területet jelez.

Némely nem agresszív gyomok még jót is tehetnek a kertünknek. A kerek repkény (Glechoma hederacea) vagy a kövér porcsin (Portulaca oleracea) a fák alatt elriasztanak néhány kártevőt, emellett árnyékolják a talajt, ami így nehezebben szárad ki, valamint más gyomok megtelepedését is gátolják jelenlétükkel.

Tavasszal magról kelő gyomok serege jelenhet meg a kertünkben. Ezeket kapálással mindaddig rendszeresen irtanunk kell, amíg a kikelő zöldségnövények vagy egynyári dísznövények túl nem nőnek rajtuk. Ilyenkor fontos a rendszeres gyomlálással kombinált talajművelés.

A kikapált gyomokat nyugodtan beleforgathatjuk a talajba, hiszen ott lebomolva újra tápanyagokat szolgáltatnak a kultúrnövényeknek.

Ezeket a gyomokat felhasználhatjuk (a fűkaszálékhoz hasonlóan, aminek kora tavasszal még híján vagyunk) a fák körüli tányérok talajának takarására, ami jó hatású az ott magról kelő gyomok ellen, és a vízkészletét is jobban megőrzi az így takart talaj. Amennyiben a gyomok már virágoztak, és akár csak zöld magot tartalmaznak a terméseik, akkor gyűjtsük össze és hordjuk el a területről, mert beforgatásukkal csak tovább fokoznánk kertünk gyomfertőzöttségét.

Az adott területen megjelenő gyomfajok segítségével is képet kaphatunk arról, hogy milyen főbb tulajdonságokkal rendelkezik a talaj. Ez pedig segít abban, hogy olyan kultúrnövényeket termesszünk, amelyek számára megfelelők az adottságok, vagy ha szükséges, ez az információ irányt mutat a talajjavításhoz.