Szinte semmit nem tekint problémának: amit más annak tart, azt ő megoldandó feladatnak veszi. Ennek a szemléletnek az eredményeként még a legkritikusabb években is talál megoldást. Mostanra munkatársai is elismerik hozzáállása eredményeit, és egyre ritkábban teszik fel a kérdést: vajon mit talált ki már megint a „doki”?
Varga Gábor 1994-től dolgozott állatorvosként Hegykőn és környékén. Így került kapcsolatba a hegykői gazdasággal, ahol ugyan jól működött a tehenészet – részben az ő munkájának köszönhetően –, de mára tisztában van vele: ha 2007-ben nem vette volna meg a céget, minden állat a vágóhídon végezte volna.
Ahogy 2010-ben megírtuk,
egy évvel korábban, a tejárválság idején a saját maga kidolgozta módszerrel mentessé tett állományból származó üszőket jó áron értékesítette a gazdaság egy német vakcinagyártó cégnek, ami akkor életmentőnek bizonyult.
Ugyanabból a csapadékos évből az is emlékezetes volt számunkra, milyen példás rendben tartotta az árkokat és a vízátereszeket, akárcsak az a kijelentése, hogy „a tehén nem disznó”, amivel rávilágított arra a meghaladott gyakorlatra, amiben a tehenek takarmányozását sokan még mindig kizárólag abrakkal kiegészített kukoricaszilázsra alapozták.
Munkája elismeréseként Varga Gábort 2018-ban a Szent István Egyetemen címzetes egyetemi docenssé avatták, 2020-ban Magyarország Sikeres Személyiségei című British Enciklopédiában ismertették életrajzát, tavaly pedig megkapta az egyik legnagyobb állami kitüntetést, a Magyar Érdemrend Lovagkeresztjét. Részben ez utóbbi alkalomból kerestük fel újra az idén: kíváncsiak voltunk rá, hogyan sikerült átvészelnie a tavalyi aszályt, és hogy voltak-e a korábbiakhoz hasonlóan egyedi megoldásai.
Ahogy a kínai mondás tartja
Mint elmondja, számára egyedül csak az időjárás jelent problémát, abból is az, hogy esik vagy nem esik. Ezt sehogy se tudja befolyásolni. De akkor is és minden más hasonló helyzetben eszébe jut édesanyja intelme, aki mindig azt mondta, „Fiam, ezek nem problémák, hanem feladatok. És a feladat attól feladat, hogy azt meg kell oldani!” Ezzel közelít a mindenkori helyzethez, a tavalyi aszályhoz is. Nagy probléma volt, mert nem volt ráhatása. Csakhogy már évekkel korábban elkezdett gondolkodni rajta mint egy „szép” napon megoldandó feladaton – méghozzá a gazdaság vezetésébe időközben beszállt két fiával közösen.
A felkészülés része volt a szalmás trágya elhelyezése. Ugyanis egyre nő az állományuk, már összesen 2 ezer tehenet és üszőt tartanak. Az állománnyal együtt nő a szalmás trágya mennyisége. Már 10-15 éve sem tudták okszerűen elhelyezni, annyi keletkezett. Dávid fiával közösen talált megoldást a feldolgozására, nem is akármilyet: öt hét alatt kiváló minőségű komposztot készítenek belőle. A komposzt kihelyezésével 20-30 százalékkal javult az általuk művelt talajok vízmegkötő képessége, ami a terméseredményeikben is megmutatkozik, az őszi káposztarepce hozama például 15-20 mázsáról 40-45 mázsára nőtt.
Hasonló feladatként tekintenek a takarmányozásra. Minden állattartó telepnek az a legnagyobb költsége, már csak emiatt sem mindegy, hogy mit etetünk az állatokkal.
Varga Gábor szerint a költsége valóban fontos tényező, de az előállított élelmiszer-alapanyag minősége sem elhanyagolandó szempont. E téren a másik fia, Gábor hozott új szemléletet a gazdálkodásba, aki 2 évvel ezelőtt olyan felszereltségű silózót rendelt, amelyik valós időben méri az aprított szenázs vagy szilázs szárazanyag-tartalmát, kukorica esetében a keményítőértéket is, amit azonnal továbbít a telefonjukra.
„Ezekkel a gépekkel és jól képzett munkatársainkkal, folyamatosan odafigyelve elértük, hogy tavaly 350-365 g/kg/sza. volt a kukoricaszilázsaink keményítőtartalma, szemben az ÁT Kft. által közölt országos átlaggal, ami csak 194. Ugye, nem kell mondanom, hogy ez mekkora előny a tejtermelésünk önköltségében?” – fejtette ki, hozzátéve: a multiktól tanulta, hogy a legkisebb is számít. Tavaly 10 millió liter tejet termeltek. Literenként 1 forint megtakarítás a termelési költségben 10 millió forintot jelent, 10 forint pedig 100 milliót.
„Szép lassan, de folyamatosan haladva, a kínai mondás szerint: a hegyek elhordását is kis kavicsokkal kell kezdeni” – vallja Varga Gábor. Azonnal hozzáteszi, a jó megoldások megtalálásában már sokat segítenek fiai. Ebben a szellemben, apró lépésekkel változtattak a növénytermesztésben is, hogy amennyire lehet, csökkentsék a beszerzett inputanyagok költségét. Ezt precíziós gazdálkodással érték el. Az első vezérgép útvonalát, a vetéstől kezdve a betakarításig, 2 centiméteres pontossággal követi a többi.
A kukorica esetében ez úgy néz ki, hogy vetéskor a sort, és csak a sort permetezik, valamint egy menetben kijuttatják a folyékony nitrogén- és szilárd mikroelem-műtrágyákat is. A 75 centiméter széles sortávot „tisztán” hagyják. Amikor kikelt a kukorica, szintén precíziós géppel juttatnak ki neki tápanyagot. A sorokat egyedileg kapálja a kamerával ellátott gép. Tehát csak a kukoricasorokat vegyszerezik és látják el tápanyaggal, amivel az inputanyagigény és -költség a korábbi harmadára csökkent.
„Apró lépésekkel kezdtünk bele a precíziós gazdálkodásba, mert aki nem így tesz, az soha nem fog tudni kitörni az általa problémának nevezett szorításból”
– teszi hozzá a szakember.
Mikor felemlegetem, hogy 2010-es ottjártunkkor feltűnt, milyen rendben vannak a vízelvezető csatornák, Varga Gábor elmondja, azokat azóta is minden évben kitisztíttatja, annak ellenére, hogy éveken át üresek maradtak. És milyen jól tette! Ahogy az országban sokan mások, idén a június közepét megelőző 60-70 napban ők is több, mint 300 milliméter csapadékot kaptak, ami sok a jóból. „Állapotuknak köszönhetően ebben a csapadékos időszakban jól működtek a csatornák. Ha most kezdtünk volna kapkodni, akkor késő lett volna” – állítja.
Tizenkétmillió liter tej a cél
Mint írtuk, tavaly, pár liter híján 10 millió liter tejet termeltek, de céljuk havi 1 millió liter. Ennek érdekében a már ismertetett elv szerint, apró lépésekben bővítik az állományt. Az új teheneket két új, az ÁTK-pályázaton elnyert támogatással felépíteni tervezett istállóban helyezik el. De állatot nem vásárolnak, inkább eladnak. Az anyai és a nagyanyai termelés alapján elvárt szint alatt termelő bejövő vemhes üszők mintegy harmadát értékesítik. Ahogy a szakember fogalmaz, az állományt csak és kizárólag a várható termelés alapján, „alulról selejtezik”, mert csak a legjobbak maradhatnak, betegség miatt nincs szükség rá. Az önköltséget tenyésztési oldalról is faragni kívánják.
„Nem az a kérdés, hogy mennyiért, mert semennyiért nincs” – teszi hozzá. Emiatt rákényszerültek, hogy indiai vendégmunkásokat alkalmazzanak. Többen vannak köztük, akik már 7 éve náluk dolgoznak, fejnek. Jól érzik magukat Hegykőn.
A növénytermesztésbe sokkal könnyebb megfelelő munkaerőt találni, ráadásul Varga Gábor kisebbik fia nagyon jó fiatal csapatot verbuvált. „Ezek a fiatalok jó közösséget alkotnak, szívesen és jól dolgoznak – részben annak köszönhetően, hogy a világon elérhető legjobb gépeken ülhetnek” – mondja, hozzátéve: másra fel sem ülnének.
Ugyanilyen légkört és munkafeltételeket szeretnének kialakítani az állattenyésztésben: ahova nap mint nap szívesen mennek be dolgozni. Jó úton járnak, mert van olyan munkatársuk, aki még a szabadnapján is be-benéz, hogy rendben mennek-e a dolgok.
Varga Gábor egész életében szeretett dolgozni. Szerencsésnek tartja magát, mert mindig azzal foglalkozott, amit szeret. Mint fogalmaz: még pénzért sem csinált mást, és ezt mástól sem várja el.
Senki sem tévedhetetlen
Nevezzük akár gondnak, akár problémának vagy feladatnak, kíváncsiak voltunk rá, hogy hogyan sikerült átvészelniük a tavalyi évet. Varga Gábor válasza: ugyanúgy, mint minden mást. Nem utólag kapkodva, hanem előre gondolkodva és apró lépésekkel.
Ők már 2021-ben, amikor még nagyon jó ára látszott a kukoricának, nem a nagy haszonra törekedtek, hanem inkább a biztonságra. Ezért nem adták el mindet, hanem amennyit csak lehetett, besilóztak, hogy maradjon tartalékuk.
Ennek köszönhetően még múlt év vége felé is az előző éviből tudtak etetni, aminek az önköltsége töredéke volt a következő évinek. „Akkor nekünk kevesebb bevételünk volt belőle, de az »elszalasztott« haszon többszörösen megtérült” – látja igazolva döntésüket a szakember. Nem hallgatja el azonban azt sem, hogy a gazdasági környezetet nem tudják befolyásolni, ami nekik is okoz veszteségeket. Tavalyelőtt áprilisban még 50 ezer forintért vették a műtrágyát, egy évvel később 450 ezerért kaptak rá ajánlatot.
„Lehetek én bármilyen okos meg szép, ezt nem tudom kezelni, ez meghaladja a tudományomat” – mondja. Hozzáteszi, hogy amikor van eladni való gabonájuk, tisztes haszonnal is megelégszenek, nem várnak a lehető legjobbra. Így tettek jól tavaly is. Azután kerültek zuhanórepülésbe az árak, hogy eladták.
Meglátása szerint a pénzügyi környezet sem túl vállalkozóbarát. A vállalkozók számára elérhető 20 százalék körüli kamat miatt azok, akik a még jobb ár reményében nem adták el a terményüket, nemcsak az értékkülönbözetet vesztették el, hanem mivel akár egy évig benne állt a pénzük, a különböző lekötésekkel havi plusz 13-15 százalékot veszítettek. „Jobb ma egy veréb, mint holnap egy túzok” – idézi a közmondás igazságát.
Ezzel együtt szerinte nincs olyan, hogy valaki mindig mindenben jól dönt. Nem tartja magát látnoknak, ő sem hoz százból százszor jó döntést, mint mondja, az lehetetlen, és senkinek nem is szabad ilyet gondolnia magáról.
Varga Gábor úgy fogalmaz:
